Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Ez a szám most pont jól jött, amig várakoztam. Picit gondolkodtam közben.
Majd amikor újdonsült ismerősöm beszállt mögém, István pedig a lovak közé tiport annyit kérdezett, hogy aki játszik az szerelmes, vagy valami baja van. Szerintem inkább mindkettő. Viszont az összhatás jó 🙂
Ha valaki kér tőlem valamit, akkor az normális, hogy elkezd fenyegetni?
Szerintem kurvára nem az. Nem, még poénból sem az.
Egy héten belül kétszer is megmérgeztettem magam,
de remélem hogy az az adag, amit ma este fél 7 és fél 11 közt kaptam sokáig fog tartani.
Most megyek aludni, hogy minél előbb ébredhessek egy csodás női hangra.
Édes méreg.
Önmagában évek óta idegesít a jelenség, amikor valamely embercsoport, azt hiszi, hogy ő felsőbbrendű, és bármilyen jogalapja is van mások relatíve normális életét megzavarni azzal, hogy krónikus feltűnési és bandázási viszketegségek közt utcára vonul. Teszik ezt, akár árpád-sávos zászlóba öltözve, akár Dr. Molotov koktéljaival felvértezve, akár szivárvány sátornak díszítve, vagy mint tegnap biciklivel.
Történt már veletek olyan, hogy elkezdtetek komolyan elgondolkodni azon, hogy ébren vagytok-e vagy álmodtok, és közben szűrreális dolgok történnek. Vagy éppen olyat teszel, ami komfort zónán kívüli, de mégis. Mert miért ne. Nos, ilyen élményem volt vasárnap hajnalban hazafelé.
Nos nézzük hogyan is telt a majdnem egy hetes szabadságom, egy temetéssel, és a tetejében még a húsvéttal is.
A történet valahol 3 éve indult, amikor is megalakult egy vicces összeállítású zenekar, amelynek az átlag életkora 30 felett van. Annak ellenére, hogy a zenekar egyik tagjának sem kezdődik hármassal az életkora, sőt. A formáció egyik felénél a tapasztalat, és a kifinomultság dominál, a másik felénél a fiatalos lendület, és a hihetetlen energia.
Ez a zenekar, az egyedi hangzásával és hangulatával igyekszik felhívni magára a nagyérdemű figyelmét, sikerrel. Technikaibb megfogalmazásban progresszív rockot játszanak, bevallottan Dream Theather, és Deep Purple befolyás alatt, a repertoárjuk nagy részét saját számok alkotják.
Őket Jesterdaynek hívják, és egy kis szülinapi koncert beszámoló következik, és a végén a slussz poén.
„Mint a filmekben” bővebben
Igazság szerint így most lassan hajnali három felé kanyarodik az órám, azon gondolkodom, hogy mocsok gyorsan el kellene húznom aludni. Mivel reggel indulnom kellene ismét Dunapatajra, valószínűleg az egyik utolsó közös húsvéti ebédre.
Eddig a nagyszülők miatt jártunk le mindannyian unokák. Most viszont ez az apropó megszűnt, így nem tudom mennyire lesz majd a jövőben erre affinitásunk.
No de, egy dolog fog segíteni legyűrni a hajnali utazással kapcsolatos hírhedt ellenérzésem; késő délután már valószínűleg aszfalt lesz a lábam alatt és ismét a budapesti miliőt élvezhetem. Függök ettől a várostól mentálisan komolyan. Iszonyúan hiányzik.
Nos, most így második napja vagyok vidéken. Csend, nyugalom, sok alvás…
Zseniális, és még névnapom is van. Sunshine-happiness 🙂
A temetésre való tekintettel idén szerintem nem ünneplek nyilvánosan névnapot, eltérően az elmúlt évek gyakorlatától. Ellenben aki mégis ingerenciát érez rá, hétfőn nyitott leszek fülhúzogatásra.
Nos, február közepén írtam arról, hogy meghalt az apai nagymamám, mint ahogy erre emlékeztek is. Ma reggel ismét csörgött a telefonom, és már tudtam ki lesz a vonal végén, és mit fog mondani. Ismét nem jó hírt.
Vasárnap este galád módon levadásztam egy doboz Pilóta kekszet, és erős feltevéseim vannak, meg pár összeesküvés elméletem.
