Anyáddal együtt

Szerda este történt, hogy munkából megfáradva szürkületben lépkedtem hazafelé.

A nyugati téri nagy posta mellett haladva tűnt fel előttem egy hozzám képest erős pigment többlettel bíró harmincas évei végén járó, alkoholos befolyásoltság miatt tántorgó, magából megfelelő mennyiségű testszagot és kapcsolódó aromákat árasztó humanoid.

A szembejövő embereket környékezte meg, kivételesen nem némi apró, hanem tarhálási szándékkal, amely cigire irányult.

Mellettem lépkedett egy 40 feletti úr, aki jobbról, én pedig balról kerültem ki a fent említett illetőt.
Aki, elkezdte közben a móndókáját, miszerint adjá má egy szál cigit, hova sietsz ennyire, mé kerülsz ki, gyere vissza, megbaszlak anyáddal együtt. Szó szerint.

Nem éppen jókor találtak be a kedves mondatok, így, bár nem nekem szegezte a kedves monológját, mégis a másik úrral együtt fordultunk meg. Mire a nagyszájú kiskakas elkezdte erősen szedni maga alá a lábát ellenkező irányba.

Annyit vetettem még oda az úrnak, hogy ne foglalkozz vele, többet kapsz érte, mint egy normálisért.
Ő, annyival intézte el, hogy „undorodom tőlük”.

Liberális világ, nesze neked.

“Anyáddal együtt” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Igazából ebben az a durva, hogy az ilyen stílusú kéregetőknél én néha nem tudom eldönteni az alap bőrszínt, mert olyan redvásak…

    [OFF]
    Miért van az, hogy a hozzászólásoknál sose a valós számot írja ki darab ügyben nálad? 🙂 Most pl. hármat ír ki, pedig csak Andoré van…
    [/OFF]

  2. Mert lusta dög vagyok, és mióta megszületett 2.9-ben a comment meta dolog, azóta valamiért elszámolja, de annyira még nem érdekelt, hogy megnézzem 😀

  3. én sem álltam meg, engem le „mocskos ribancozott”…elindultam egy pillanatra visszafelé, hogy most agyonrúgom, de siettem melóba…

  4. Általában nem egyedül vannak az ilyenek, vagy „legközelebb már nem egyedül lesznek”.

    Amit én jobban utálok, ha el akarnak adni valamit. Például ilyen napi szükségletet mint 10 db zokni vagy horgászbot. Tényleg rettentő erőszakosak, megállnak az ember előtt, meg KELL nézni a szarjaikat.

    Hiába az őszinte szó, pl: „nem nálam pénz”. Ebből csak a pénz szót értik meg és mondják tovább. Az ember kicsit zaklatottan távozik ilyenkor, de…

    …még hallani ahogy anyázik és egyéb jelzőket használ irányunkba. Másnap megint arra jársz és kezdődik minden újra. (Ez nem fikció.)

  5. Az is elbűvölő, amikor az autósokat a piros lámpánál zaklatják a szélvédő mosók. Kézzel- lábbal integetsz, hogy nem, köszönöd, nem kéred, de már esnek neki, összepancsolják, bokától tokáig habban ázik a kocsid, és ha nem kotorsz elő minimum 200 Ftot a nyeregtáskából, elküldenek anyádba, és habosan hagyják a szélvédőt, aztán mehetsz, amerre látsz. Egy alkalommal egy ijedt nőt kiugrasztottak a forgalomba a zaklatásukkal, mert kb. 4 erőteljes testalkatú, nem idén barnult fiatalember cseszegette a szélvédőjét… majdnem baleset lett belőle. Nálam mindig kéznél volt a kormányzár, azt lóbálgattam határozottan és elengedtem a fülem mellett a jó édes anyámra és a velem kapcsolatba hozott, ősi mesterségre vonatkozó ordibálásukat, miszerint a jó öreg mesterséget édesanyámmal karöltve végezhettem anno. 🙂 Ilyenkor persze sehol egy rendőr, sőt, engem állítanak meg egy sarokkal arrébb és igazoltatnak zordan. Egyre hajmeresztőbb stílusban tarhálnak országszerte, minimum tarifát felállítva, fenyegetőzve. Az ember már meg sem áll, oda sem néz, pedig lehet, hogy valaki csak a pontos időt szeretné megkérdezni, vagy vidéki lévén eltévedt és útbaigazításért folyamodna… ijesztő, mennyi tróger rohangál körülöttünk.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.