Visszaolvastam az előző bejegyzésem, és azon gondolkodtam, hogy – bár ilyet még sosem tettem – hogy visszahúzom azt a bejegyzést, mert már nem aktuális.
De, ezek alapján a fél blogom visszahúzhatnám, szóval így nem lenne értelme naplót írni. 🙂
A lényeg, hogy az elmúlt két hétben megint sikerült sok mindent átszabni magam körül.
Tegnap állítólag 10 percet aludtam, legalábbis a kedvesen mosolygó párnám szerint ennyire szenderedtem el. Másik város, másik főhős nő, de egyiket sem bánom.
A cselekmény pedig valójában csak most kezdődik. 🙂
Érdekes dolog az egyébként, amikor kvázi kétségbe van esve az ember, és így konkrétan kapkod, mint aki ciánt nyelt. Rossz helyen keresel dolgokat, rossz emberektől vársz megoldásokat, reakciókat, amikre képtelenek, vagy olyan dolgokkal próbálkozol, amik elve halottak, vagy csak simán halálra vannak ítélve.
Aztán persze, jön a „véletlen”, és a „csoda”. Ami arra késztet, hogy átértékelj mindent ami előtte történt, és ez az a pont, amikor elszégyenled magad, és látod meg, hogy amit korábban csináltál tényleg non-szensz kapkodás volt csupán.
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.