Telefonok meg a Nokia

Nos, ahogyan páran láttátok az egyik telefonom lecserélésre került, nevén nevezve a gyereket, egy csodás 6500 classiccal lett gazdagabb a mindennapi informatikai architektúra, amit magammal cipelek.

Öröm-boldogság, átmigráltam az összes telefonszámot, eseményt, születés és névnapokat, családi eseményeket, és minden ilyesmit. Na, jó szelektáltam azért pár nevet, és eseményt. De teljesen elégedett vagyok eddig a kis vékony fekete szörnyeteggel. ( Ezzel a telefonnal készült a Menno De Jonggos videó… Csak a felbontást felejtettem el növelni )

Sőt, imádom, hogy van hozzá mezei töltő, meg az USB adatkábelt is lehet mennyei mannát sugározni bele.

Viszont, történt hétfőn este, hogy az irodában ülve 5 óra tájban egyszer csak kikapcsolt a sokat látott és sokat tapasztalt 6310i -m (aminél jobb telefont 2002 óta nem sikerült egyik gyártónak sem csinálni). Azt hittem, hogy érintkezési hiba, vagy lemerült, vagy valami ilyesmi triviális dolog. Hazaértem, ráteszem töltőre, semmi…

Végre sikerült bekapcsolni, 5 billentyű lenyomás után megfagy, majd újra indul. Még jó, hogy nincs PIN kód kérésem. Nagyjából annyit tudtam, tenni, hogy bekapcsoltam a Bluetootht (ez volt az első nokia, amiben volt)
viszont ahhoz, hogy a notimról szinkronizálni tudjam a dolgot, egy nagyon régi PC Suite-ra volt szükség. A Nokie 6310-hez 4.81-es kell, a 6310i variánshoz 4.88.

Alig negyed órányi archívumban turkálás után sikerült letöltenem a csodás vezérlő szoftver ilyen régi verzióját, és még fel is raktam. Reboot, reboot hátán, de végülis felállt. Bluetooth kapcsolat… És nem fogadja el a handshakehez megadott PIN-t. Mi a picsa? Miért nem megy? Wtf?

Elkezdtem utána olvasni. A kedves finn cég leírja, hogy a PC Suite 4.88 nem működik együtt XP Service Pack 2-vel… Mesés. Csak SP2 van minden gépemen, sőt a körülöttem lévő összes gépen…

No, akkor mit csináljunk?
A telefonom feléledt annyi időre, hogy elkezdtem vadul áttolni Bluetoothon a másik telefonomra a névjegyeket. Nagyon válogattam, 20 alapvetően pótolhatatlan számot mentettem át. Ilyenkor jövök rá, hogy minek tárolni 4-500 számot, ha ennyi is elég?

Oké, ma délben kellett volna a kedvenc cukrászdám száma Juditnak, de kb 2 kattintás volt neten.

Viszont most legalább nincsenek olyan számok, amiken gondolkodom, hogy vajh kelleni fog-e még; olyan exek száma, akiknek írok a szülinapjukon, de nem írnak vissza; olyan lányoké akikkel szórakozóhelyen ismerkedtem meg, számot cseréltünk, de nem kerestük egymást; olyan csajok számai akikkel randiztam, de nem hívtam fel őket utána; olyan emberek akiknek a száma azért volt meg mert vettem tőle egy cdt, vagy kettőt, netán valamikor ajánlatot kért tőlem…

Szóval informatikailag is megtisztultam.