Avatar, ahogy én láttam

Most érkeztem haza a filmnézésből, amit életem Évájával sikerült elkövetni.

Szóval, egészen friss az élmény még, és gondoltam, inkább most örökítem meg, mint később, amikor túl cizellálnám a dolgot. No, meg így talán egy picit eredetibb és hitelesebb is tőlem. Elvégre ez mégis csak a személyes naplócskám.

Elöljáróban annyit elmondanék, hogy senkinek sem olvastam elemzését/kritikáját róla, szóval bárki véleményével összecsengés valószínűleg nem a véletlen műve, hanem az egy húron pendülésé 😉

A történettől igazából nem vártam túl sokat, bár mindenkitől ezt hallottam, hogy a történet valóban nem eredeti, és tényleg nem. Mondjuk, miután vastag évtizedek teltek el a kereskedelmi film gyártás elindulása, és az álomgyár létrejötte óta, nem is hiszem, hogy behatásoktól mentesen lehetne történeteket írni. Az írókra is hatnak művek, vallási irányzatok, világképek, vagy éppen sugallatok. Itt sem volt ez másképpen.

Alapvetően úgy látom, hogy 3-4 filmből lett összegyúrva a történet gerince. Ez pedig egyértelműen a Mátrix, az Utolsó szamuráj, és az Eragorn. Nem sértés még egy kis 300 életérzés sem, azt hiszem.

A közös tudat, de a test kettőssége egyértelműen Mátrixos vonulat. A gondolat, hogy a Sárkány választja a lovast szó szerint is elhangzott az Eragornban. A nyelv tanítás, az hogy egy nő az érzelmi kapocs az idegen világ és a régi világ közt pedig Utolsó szamurájos vonulat.

Az adaptáció jó, sőt tökéletes. A képi világ, a mondanivaló és a gondolatiság első osztályú. Ezért vonz még mindig széles tömegeket a mozi, mivel mindenki megkapja amit akar. A férfiak megkapják a meghökkentő látványt, a férfias harcokat és itt-ott a kemény hentelést. A hölgyek megkapják a gondolatiságot, az emocionális töltetet, a romantikát, a személyiség fejlődést, és a happy endet is.

A Navik természete, kinézete, és spirituális volta számomra egyértelműen a fantasy világ elfjeit idézi, Gyűrűk ura beütéssel a spirituális oldalon. Valamint, World of Warcraftos Night Elf világgal a mindenhol ott lévő jótékony szellemekkel, a szent erdővel, a természettel tökéletes harmóniában élő lényeket megtestesítve.

A mozi közben voltak ilyen Déjà vu élményeim, vagyis, hogy ezt már láttam valahol. Például a lebegő hegyek. Erről őszintén, fogalmam sincs, hogy hol láttam. De valahonnét ismerős a hangulata.
A fák között lakó lények hasonló kialakítású helyeken éltek Az Időgépben is. Az erőd vadászó vérmes, és korcs ragadozói pedig a Kaptárban jelentek meg. Jacke utolsó, harcba hívó beszéde hallatán pedig bennem a 300, „Tonight we’ll dine in Hell!” mondattal véget érő, utolsó beszéd jutott eszembe.

Egyébként fentebb az Utolsó Szamurájt emlegettem, de akár a Farkasokkal táncolót is mondhattam volna, mindkettőben hasonlóan zajlott az idegen integrálása a kolóniába.

Összefoglalva a történet sablonos, máshol már látott, és kitalálható dolgok sorozata. De a látványvilág, és a film komplex gondolatiságának eredményeképpen semmi korábban látotthoz sem hasonlítható, úgy mint egész.

Számomra ez 5/5. Nem azért mert nem lehetett volna mint hozzátenni, hanem azért, mert elvenni nem lehetett volna belőle semmit.

Az IMAX 3D élményről pedig még a végére így annyit, hogy bárki aki azt mondta, hogy ő látta 3D-ben, és hogy az imax tuti nem jobb, az nagyot, még hozzá nagyon nagyot téved. Ha technikai oldalról nézzük már csak azért is, mert a sima 3D digitális utómunkával készül, az IMAX-hez viszont speciálisan fejlesztett kamerát használtak. Így ez a kettő ég és föld. De tényleg.