Vannak emberek, akikre hétköznapi hősként tekintek. Nem azért, mert különlegesek, hanem mert könnyet csalnak a szemembe, és elgondolkodtatnak.
Több barátomtól megkaptam, hogy tisztelnek engem és felnéznek rám, mert „sikeres” vagyok, meg minden ilyesmi… Ezeket rendre visszautasítom. Lehet, hogy egy fajta nézőpontból igaz, amit mondanak, és elfogadhatnám. Még többre tartom magamnál az olyan embereket, mint pl. Kareem Minhas, akinek a videóját mindjárt prezentálni fogom.
Ő is az ilyen „felrakok mindent egy lapra egy álomért, megpróbálom, és kitudja, lehet hogy bejön, veszíteni nem veszíthetek vele” típusú embernek tűnik számomra a videója alapján. Bátrabb nálam ez tény.
Én nem mennék külföldre, nincsen ekkora álmom, nincs olyan célom, amit csak külföldön érhetnék el. Felnézek rá.
A srác egyéként kijutott angliába, és tíz nappal ezelőtt rakott fel új videót, teljesen kisimult, boldog és várakozásokkal teli arccal… 🙂
Dreams come true.
Azt hiszem ez a rugás kellett.
Köszönöm.
Living the dream 🙂
Ah 🙁
ha belegondolok, enis vmi ilyet csinaltam, csak kicsiben. fasztudja, meg nem erzem azt, hogy bejott volna.