Valami eltört

Ma részem volt, egy furcsa, nem mindennapi élménynek, ami alapvetőn dolgokat változtatott meg bennem azzal kapcsolatban ahogyan látom az itthoni viszonyokat.

Az előzmény annyi, hogy mint minden évben megrendezik a csodás meleg felvonulást az Andrássy úton.
Néha, volt olyan szerencsém, hogy éppen vidéken voltam, amikor ez az esemény zajlott, de általában – ahogy arról korábban is írtam – mindig kellemesen beleköpött valami programomba, pl Kalózékkal egy mozizásba, amikor az Andrássy lezárása miatt nem értek oda, vagy ilyesmi. Eredetileg nem gondolkodtam azon, hogy kimegyek a felvonulás ellen demonstrálók táborát gyarapítani, viszont amikor a hét közepén két igen toleráns fajta, besorolhatatlan nemű egyén belezavart Staudt Gábor utcán tartott sajtótájékoztatójába, akkor határoztam el, hogy mindenképpen kimegyek.

Persze, most lehet jönni azzal, hogy magamnak kerestem a bajt. Ezzel szemben az igazság az, hogy az Oktogonnál több hivatalosan bejelentett, a rendőrség által elfogadott demonstráció is megrendezésre került, így legalább annyi jogom volt kimenni, mint nekik mutogatni magukat.

Ahogyan azt a HVG Online-nak és az Echo TV riporterének is elmondtam, a melegekkel nincs bajom, sőt vannak meleg ismerőseim, és üzleti partnereim is. Viszont, azokkal akik ezt utcára viszik, azokkal nagyon is. Mi sem tartunk hetero felvonulást, ez erőteljesen magánügy, a négy fal között felőlem mindenki azt csinál amit akar, egyébként. A nagy ajvékolást pedig, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket, egyszerűen nem tudom elfogadni. Ugyanakkor sajnálom őket, mivel a háttér hatalmak csak bábuként használják őket – hasonlóan, mint a cigány kisebbséget – egy aljas sakk játszmában, a saját céljaikért.

Viszont, elképzelem a helyzetet, amikor reggel szeretne kaját venni mondjuk a nyugati aluljárójában, oda megy az egyik kis büféhez, kér egy meleg szendvicset (haha), majd jól hallhatóan hozzáteszi, hogy egyébként ő meleg, erre vérszemet kap a 40 kilós 18 éves ott dolgozó kis csaj, megborítják ciánnal, az oszlophoz láncolja, és körbe köpködi? Vagy netán csak nem szolgálják ki? Ugyan már.
Esetleg, árajánlatot ad az illető valami kreatív munkára, és szolidan megjegyzi hogy meleg (de miért is tenné, meg kit érdekel?) és ezért bár az övé volt a legjobb ajánlat nem kapja meg a munkát, és megmondják, hogy azért mert buzi vagy. Nem gondolnám, hogy ennek az esélyegyenlőségi hisztinek, amivel a magukat jogvédőnek nevező szervezetek, mint pl. az Amnesty vagy akár a TASZ kampányol van valóság alapja egyébként.

Az itthoni állapotokat teljesen jól jellemezte az, hogy a felvonulók nagy részét külföldről jött. Erre lehet azt mondani, hogy azért, mert ők így támogatják az itthoni esélyegyenlőségi harcot, a valóság viszont, szerintem az, hogy itthon nem mozgatott meg tömegeket a dolog, és egyszerűbb volt Nyugat-Európából hozni felvonulókat.

De vissza a lényegre, szóval kimentem az Oktogonhoz, a meleg felvonulás kezdete előtt egy órával, ahol már akkor is szépen gyülekeztünk. Beszélgettünk, elvoltunk, miközben felállították a kordonokat, és előkerültek a rohamrendőrök is. Itt kezdtem furcsállani a dolgot, hogy erre ugyan mi szükség van. Ekkor vettük észre, hogy a menetet másfelé terelte a rendőrség. Ekkor a szervező bejelentette a helyszín parancsnoknak a demonstráció végét, és hogy elhagynánk a helyszínt, viszont itt volt az a pillanat amikor ránk zárta a kordont, hermetikusan. Közel ezer embert zártak körbe, köztük országgyűlési képviselőket, több tévé stábot, újságírókat, nézelődőket, turistákat, és olyan embereket is, akik csak arra jártak…

Ekkor többen kérdőrevontuk a rendőröket, hogy ez mégis micsoda, amire könnygáz volt a válasz…
Mindent úgy, hogy nem skandáltam, hogy mocskos buzik, nem dobáltam, nem rugdostam a kordont.

(Este voltam egy szolid iszogatáson, ahol kiderült, hogy az egyik kis csaj is kint volt Oktogonon, és bevallotta, hogy amikor körbezártak minket nagyon félt.)

A történtek annak dacán esnek rosszul, hogy csütörtökön, amikor kint voltunk a Bohócforradalomnak nevezett rendvédelmis felvonuláson szolidarítani velük, akkor a zászlóinkat látva zengett nekünk a Szebb Jövőt, meg többen oda is jöttek, hogy örülnek, hogy eljöttünk stb. Viszont, két nappal később kordon, könnygáz és gumibot a köszönet… Mielőtt bárki naivitással vádolna, tisztában vagyok vele, hogy az állami erőszak szervezetek tagjainak nincs szabad akaratuk sem ilyenkor, sem máskor.

Bár, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXXIV. törvény betűje szerint a rendőrség területet lezárhat, megakadályozhatja, hogy oda bárki belépjen, vagy onnét távozzon, vagy az ott tartózkodókat távozásra szólíthatja fel. Viszont, ez nem felel meg az arányosság, a szükségszerűség, és a szakszerűség követelményének nem felel meg. Ezért pertársaság alakult – amihez én is csatlakoztam – és ilyen formán érvényt fogunk szerezni az igazunknak.

Amikor ott álltunk bezárva, mint a kutyák, és nyeltük a könnygázt, akkor valami elszakadt bennem, ugyanis nem hittem, hogy ez megtörténhet velem. Ugyanis bármennyire divatos lett mostanában fasisztának, nácinak stb. tartani a radikális nemzeti elveket vallókat, ettől még minket is megilletnek azok a jogok, mint bárki mást.

Ugyanakkor, mégis megérte ott lenni.
Egyrészt, mert testközelből láttam milyen az, amikor kimutatja a foga fehérjét a rendőrség.
Másrészt, többet ér összezárva lenni Toroczkaival, Zagyva Gyulával és Kiss Róberttel, mint szabadon vonulni a túloldalon, a szivárványos menetben.