Ugye a hétvége mindig pénteken indul. Szélsőséges esetben szerda este, nagyon dúrva időszakomban, pedig mindennapot hétvégének érzek. Az előző postom ellenére, klasszikus hétvégén vagyok rúl.
Péntek este már hagyományosnak mondható Parázsos estének indult, azt leszámítva, hogy előtte átjött hozzám Walina, majd 8 körül Tamás is csatlakozott hozzánk, és fél tíz táján együtt indultunk neki Parázs meghódításának.
Most, az előző hetekkel szemben szolidan fogyasztottam csak, tekintettel a hétfői alkohol mérgezés közeli állapothoz. Sőt, ami még furcsább volt, hogy hajnali 3-kor már aludtam. Pedig egy kedves hölgy invitálása igen hívogató volt Szilvuplé irányába, de visszautasítottam, mivel már a Margit-híd közepén jártam akkor.
A korai fekvésnek köszönhető, hogy emberi időben felkeltem, és hajnali 11 előtt neki indultam a János-hegynek. Némi szellemi feltöltekezés reményében. A következő programom délután 3 körül lett, amikor is Oktogonnál találkoztam Szaffyval, és mentünk Ring caféba, ahol is Manna és Totya csatlakozott hozzánk. Kellemetes közel 2 órát töltöttünk, amit fagyizás, majd a nagy oszlás után koktélozás követett. Bár ez utóbbi programban már a férfi hadtest vett részt.
Vasárnapomat pedig ismét a kreatív nagylányok zavarták meg, azzal, hogy menjünk már ki sétálni Margit szigetre. A gondom ezzel csak az volt, hogy rajtunk kívül még jó pár ezren gondolták ezt így, és enyhe tummultus, és zsibvásári hangulat uralkodott kint. Ez az este számomra 7 óráig tartott, amikor is elindultam haza, mert én ugye közel lakván, egy ingben, egy farmerben és nyári papucsban indultam neki a sétának, a Westend tetőkertben pedig akkor már igen hideg volt…
Készültek érdekesnél érdekesebb képek, amelyeknek a rám vonatkozó része még a mai nap folyamán megcsodálható lesz. Különös tekintettel a „Luke, join the gay side” címűre hívnám majd fel a figyelmet. Addig is mindenki képzelje el 😀
Képzeld Zsolti!
Pénteken hazafelé menet, vonaton kitettem az okmánytartómat a kis asztalra. Gondoltam majd ha jön a kalauz, femutatom neki. Aha ez meg is történt. Viszont nem kalkuláltam bele a dolgokba azt, hogy kissé bevoltam csiccsentve.Egyébként is kollégám aki szintén részeg volt, felhívott telon, s szerelmet vallott, ahogyan az már oly megszokott tőle… a lényeg, utolsó pillanatban ugrottam le a vonatról. S a nagy rohanás közepette a vonaton hagytam az okmánytartómat, benne minden okmányommal. Szerinted?
2 hét múlva kezdek az új melóhelyen, s fingom nincs milyen okmányokat fogok tudni felmondani. De én már csak röhögni tudok, azt hiszem kínomban. 😀
„s fingom nincs milyen okmányokat fogok tudni felmondani….”
felmutatni… elhiszed hogy hulla vagyok, s hülyeségeket írok? 😀
„majd a nagy oszlás után koktélozás követett. Bár ez utóbbi programban már a férfi hadtest vett részt”
bele-e raktad a pöcsöd a koktélba?
Nyilván.
Amugy nem, hanem ezt a mondatot úgy kell érteni, hogy Tamás barátommal ittunk, a hölgyek, akik egyész délután boldogítottak minket, már nem voltak velünk 🙂
pedig milyen vicces lenne belelogatni, es utana meggyujtani :DD