Nos, megjöttem, élek, és jelenthetem, hogy marha jó volt.
Ezúton szeretném megköszönni Lesz Károlynak a szervezést és Szalai Gergőnek az idegen vezetést.
Közben volt itt pár dolog, amig nem voltam itthon:
– The Walrus koncert, amiről ugyhalottam hogy jol sikerült
– Timi szalagavatója, amin kiderült, hogy igazi királylány ez a kisnő 😉
– Katalin névnap
De most alszom, holnap élmény beszámoló, képek, meg minden 🙂
Bár ez most így nem látszik, de ha vetsz egy pillantást a djz.hu -ra, akkor látni fogjátok örömködésem tárgyát 🙂
Mehetek aludni, 4 óra mulva Prágai indulás 🙂
Sikerült az elmúlt 2 napban összesen 7 órát aludni, ami annyira nem jó, mint amennyire szar. Főleg arra való tekintettel, hogy holnap reggel 7-kor indulunk Prágába, és nem kellene lemaradni az indulásról. (tovább…)
Korábban is kaptam már ilyen magas labdát, hogy irogassak dolgokról, amiről még soha. De most azt rótta ki rám Hanna, hogy 7 olyan dolgoról írjak, ami hétköznapi és mégsem szoktam írni róla. Legyen:
Ha már ezt így végig írtam, akkor gurul a labda Timinek, Nionak, Jaxnak, Milgrának, dr. lippijenek és kiváncsi vagyok Ziona mit írna 🙂
Viszont, kedves olvasóim, akik nem vezetnek blogot megjegyzésben megírhatják a saját listájukat 🙂
Mindenki nagy élmény beszálmolókat vár, meg minden ilyesmit. (tovább…)
Last week I bought a brand new ASUS F5RL Notebook, and I planned to use it with Microsoft Windows XP, but the driver CD that was bundeled with, it contains only Vista 32bit drivers.
So I spent, the last week to look for drivers.
[ad]
You will find most of the drivers on support.asus.com.
But, here are the two (I guess almost the most important) drivers, that I want to share with you, maybe someone somewhere will have the same problem like me:
If you still have an „Unknown Device” in the Device Manager, please check the device details. If you find something like this as Device Instance: ACPI\IFX0102\4 you might need this driver as well. This is a sort of „security” device, it’s called Infineon Trusted Platform Module (TPM).
Maybe you’ll found a better source of drivers, I looked allover, but I can’t find better.
These drivers works for my ASUS F5RL AP007 Notebook. maybe it will work with yours as well.
Szóval a „kedves” francia ex-főnököm, kitalálja, hogy én DIREKT lelőttem a szervereket, és ezért nem tudtak dolgozni hétfőn.
Kár, hogy utoljára pénteken este voltam bent távolról az egyik gépen, azért hogy adjak magamnak Allow-t az otthoni IPmre, hogy tudjam a Wikit orrvérzésig szerkeszteni.
Egyébként, ha valamit meg akartam volna ölni, akkor nem a fejlesztői gépet ölöm meg, hanem a frontendeket. Barom.
Másrészt, ha valamiben kárt akarok tenni akkor miért írok dokumentációt hétfő hajnal fél háromig? He?
Akkor most kinek számít a becsülete, barom arcú, csigazabáló, előbb gondolkodó, aztán ugató, büdös, önelégült mocskok?
És mi a f*szért rágalmazol, amikor felhívni meg nem mersz, csak felhívatni a talpnyalóddal, akinek annyi esze van, mint két marék száraz lepke ürüléknek?!
Ennyit akartam bíró nő.
Köszönöm a szót.
Nos, hát igen 🙂
Ma reggel valami új kezdődik el.
Még hozzá 9-kor elfoglalom a helyem az új munkahelyemen 🙂
Rég indultam ilyen korán dolgozni, node sebaj 🙂
Sikerült leérni a koncert felére, de így is hatalmas volt. Bár megtudtam Giorgio miért tud jó pár számot karaoken ilyen marha jól…
Mert próbákon és fellépéseken is ezt énekli 😀
Azt hiszem alszom is.
Mókás egy dolog, hogy két napja ez szól az asztali gépemből…
Este nyolckor még az irodában ülök, és egyszerre két, sőt a vége felé már 3 gépen dolgozom (tovább…)
Ma ebéd előtt, vagy is inkább helyett sétáltam egyet Nyugati tér és Lehel tér között.
Körbejártam az alluljárókat, megsimogattam a járdából kilógó póznákat.
Búcsúzkodtam. (tovább…)
Fél hat körül lejöttem az irodából, és poroszkáltam hazafelé a körúton. Amikor a Szent István körúti Libri kirakatában megláttam, az utóbbi időben igen felkapott Tim Ferris könyvet, ami a 4 órás munkahét címet viseli. Mivel meglehetősen sokat hallottam róla, és egyébként is falom az ilyen jellegű könyveket, gondoltam ezt így azért megvenném.
Miközben gyalogoltam át a hídon, kezemben lógó fehér libris szatyorral, arra vártam, hogy elterülve a kanapémon neki ülhessek elolvasni.
Negyven oldalt toltam le első lélegzetre, és eddig jó. Mondhatnám nagyon jó. Juditot felhívtam, és meséltem neki részleteket belőle. Mondta hogy ő is sok jót hallott róla.
Főleg azért jó, mert az írója egy 29 éves srác, aki megcsinálta amiről ír, nem egy íróasztal mögül osztja az észt. Többek közt Tangó világcsúcstartó, kínai országos kickbox bajnok és mindenféle hasonló örültségre hajlamos.
Szóval most ilyet olvasok, mert az jó, és épületes.
Már csak négy nap francia undor.
Fura dolog az, amikor valaki a környezetétől mindíg csak vár, és vissza semmit sem ad.
Fura, amikor éjjel szükséged volt rám, egy megértő szóra, és fel lehetett hívni, felöltöztem, találkoztunk, elmentem veled a város túlsó végére, elmentünk teázni, ki lehetett sírni a bánatod, vagy lehetett nálam beszélgetni hajnalig.
Fura, amikor olyan állapotban vagy, hogy egyedül nem tudsz haza menni, és kéred hogy segítsek, és megteszem.
Fura, dolog, hogy ajándékért könyörögsz tőlem, és én hozok.
Fura, dolog, hogy koncertre v.i.p. jegyet szerzek neked.
Fura, amikor zsét kérsz tőlem, hogy igyál még egyet, vagy csak hogy holnap ne dögölj éhen, és természetesen adok.
Ezekért sosem vártam viszonzást, csak annyit mit a tolvaj becsület. Hogy kiálljatok mellettem, ha bármi van.
Úgy tűnik idealista voltam, és akik a legtöbbet kaptak, azok támadnak a leghangosabban.
Milyen szép is az emberi természet.
Akkor most ünnepélyesen átvágom az utolsó hetet jelző szalagot