DjZoNe blogol

Címke: Gondolkodom

  • Weird

    Azt hiszem a ${title}ben szereplő szó adja a legpontosabb definícióját a hétvégémnek…

    Kellően sok hatás ért ahhoz, hogy az egész, így képként összeállva egy fura, extrém, őrült, de ugyanakkor mókás, és egyedi három napos részt alkothasson, az egyformán, átbulizott, átfényezett és átaludt hétvégéim végeláthatatlan tengerében…

    Vacsora főzéssel indult a hétvégém, és egy török vacsorával ért véget, szóval ilyen szempontból az étkezés egyfajta keretet adott neki. Alvásból most nem volt hiány, ezért forulhatott elő az, hogy 17 nem fogadott hívás és 2 sms várt válaszra a ma délutáni ébredési procedurám befejeztével.

    Részleteket majd később, vagy lehet hogy csak egy privát, vagy jelszavas postban emlékezem meg róla. Elsődlegesen azért mert több olyan dolog is van, amiről nem akarom, hogy a teljes olvasó közönség tudjon. Másrészt, azért mert valószinűleg tele lesz olyan kétértelmű és vegyes dolgokkal, amit csak azok érthetnek, akik tényleg ismernek, és közel állnak hozzám.

    Szóval ennyi 🙂

  • Remélem

    Remélem alattam egy csendes, nyugdíjas öreg úr lakik, és nem mondjuk egy pilóta.
    Nem venném a lelkemre, ha a holnap déli Párizs – London SkyEurope járat a csatornába zuhanna. Csak azért, mert hajnal fél kettőkor a pilóta feje fölött 3 méterrel 17 és fél ezer apró darabbá konvertáltam egy tányért…

  • Miről is szólt nekem 2007?

    A 2007-es év értékelése, avagy mit jelentett számomra ez az év. (tovább…)

  • Új év, meg minden

    Gondolkodtam rajta, hogy írok valami szép hosszú postot arról mi is történt az elmúlt évben, mit kaptam és mit nem. De úgy érzem errel nem túl szofisztikált a helyzetem most, mivel egyszál semmiben ülök a notim elött otthon, Giorgióék 5 perce koncerteznek Morrison’s 2-ben, bennem eddig fél üveg pezsgő van, némi energia ital társaságában, így a hangulatom már kielégítően jó, várnak rám lent, öltöznöm kellene, és így wáá. (tovább…)

  • Szép

    Szeretem az olyan embereket, akiket a saját fajtájuk is kitagad.
    Bár így utólag összeáll a kép, hogy miért.

  • Hannától kapott pöttyös

    Korábban is kaptam már ilyen magas labdát, hogy irogassak dolgokról, amiről még soha. De most azt rótta ki rám Hanna, hogy 7 olyan dolgoról írjak, ami hétköznapi és mégsem szoktam írni róla. Legyen:

    • Azért utálom a funkyt, mert nem érzem a ritmusát
    • Szemüveges vagyok, csak nem hordom
    • Egyszerre 4-5 könyvet olvasok, hasonló témában, de mire az egyiknek a végéreérnék mindig megjelenik valami új és érdekes, így kb évente kerül az elolvasott pocomra 1-2 könyv, miközben félbe hagyok 5-6ot
    • Szeretem a rendet, csak a természetemnél fogva képtelen vagyok pár napnál tovább megtartani
    • Sosem iszom kávét
    • Noelhez hasonlóan én is könyvvel járok wcre
    • Vegetáriánus voltam évekig, mára ebből az maradt meg, hogy kerülöm a vörös húsokat

    Ha már ezt így végig írtam, akkor gurul a labda Timinek, Nionak, Jaxnak, Milgrának, dr. lippijenek és kiváncsi vagyok Ziona mit írna 🙂

    Viszont, kedves olvasóim, akik nem vezetnek blogot megjegyzésben megírhatják a saját listájukat 🙂

  • Két nap után

    Mindenki nagy élmény beszálmolókat vár, meg minden ilyesmit. (tovább…)

  • Azjó

    Hajnali spicces gondolatok következnek: (tovább…)

  • Fura

    Fura dolog az, amikor valaki a környezetétől mindíg csak vár, és vissza semmit sem ad.

    Fura, amikor éjjel szükséged volt rám, egy megértő szóra, és fel lehetett hívni, felöltöztem, találkoztunk, elmentem veled a város túlsó végére, elmentünk teázni, ki lehetett sírni a bánatod, vagy lehetett nálam beszélgetni hajnalig.

    Fura, amikor olyan állapotban vagy, hogy egyedül nem tudsz haza menni, és kéred hogy segítsek, és megteszem.

    Fura, dolog, hogy ajándékért könyörögsz tőlem, és én hozok.

    Fura, dolog, hogy koncertre v.i.p. jegyet szerzek neked.

    Fura, amikor zsét kérsz tőlem, hogy igyál még egyet, vagy csak hogy holnap ne dögölj éhen, és természetesen adok.

    Ezekért sosem vártam viszonzást, csak annyit mit a tolvaj becsület. Hogy kiálljatok mellettem, ha bármi van.

    Úgy tűnik idealista voltam, és akik a legtöbbet kaptak, azok támadnak a leghangosabban.
    Milyen szép is az emberi természet.

  • Téli kép

    I don’t wanna miss a thing szól.
    Én pedig az ajtóban állok és nézem a Margit-sziget ködbe vesző kontúrját.

  • Vacsora

    Informatika? Fenét, nekem szakácsnak kellene lennem.
    Ez lesz a mai betevőm, pedig nem vártam senkit vacsorára.

    Csirkemáj majonézes burgonya salátával

  • Legközelebb üzemi konyhát nyitok

    Itt mesélek majd arról, hogy hogyan telt a hatalmas szülinap utáni napom.
    Hogy ki volt a vacsora vendégem, és hogy hova mentünk utána.
    Nem, csak semmi buzulás. (tovább…)

  • Always

    Az jó ha mióta felkeltem (2 órája, igen délután ötkor!) Bon Jovi – Always című száma megy nálam folyamatosan.
    14 szer ment le eddig

  • Ez én ’56-om

    Az előbb valakinek a blogjáról tévedtem a Bombagyár! oldalaira, egy teljesen más jellegű írás kapcsán.

    Azután megtaláltam ezt.
    Meglepődtem, hogy ilyen szinvonalú, nem zsidózó, nem buzizó, nem cigányozó, minden szélsőséget nélkülöző írást talátam az oldalon.
    Minden tiszteletem az iróé.

  • Hmm

    Az jó ha ma még semmi értelmeset nem ettem?

    Na jó, elnyaltam egy Bountyt, meg egy doboz multivitaminos hohesC -t. De ez egy ekkora embernek semmi…
    Lehet jót tesz nekem az hogy beteg vagyok 🙁

  • Freemail

    Bekönnyeztem egy pillanatra, amikor gyanutlanul egyik blogban a címben idézett ingyenes levél szolgáltatóval foglalkozó cikkre mutató linkre kattintottam. (Ezt a mondatot látná a volt irodalom tanárnőm… Még mindig szeretem Vera mama!)

    Szóval tegnap volt 10 éves a [freemail]… Elgondolkodtam rajta, hogy basszameg, de öreg vagyok. Én ’98 ban regisztráltam magamnak a címem, és azóta is megvan…
    Hihetetlen.

    Aztán egyszer megújult és már nem nézett ki ennyire fosul, mint a képen. Aztán eljött 1999, amikor az origo megvette, és beolvasztotta a portál rendszerébe… Ez az Infó ’99 kiállításra volt időzítve, és ott voltam a bejelentéskor.

    Igaz, amikor beindult a többi ingyenes levelező rendszer is, (extra, primposta, intermail) akkor az összes levelem átirányíttattam a cracker.hu -s mailcímemre. Ami azóta is a „hivatalos” mailcímem. Vagyis inkább spam postafiókom. Évek alatt annyi robot találta meg különböző oldalakon, hogy amikor 5 megabájtos volt a primpostás kvóta, volt hogy egy nap alatt megtelt…

    Most így nézegettem a fríméles postafiókom és találtam egy igazi kincset. Egy levél, aminek a dátuma: 2004. feb. 05, és egyik levél váltásunkat tartalmazza Natival… Igen, ekkor hivatalosan már 4 kemény napja jártunk… 😀
    Hmm, lassan 4 éve lesz… Öregszem…

  • Imádom

    Van egy-két olyan dolog, amiért minden este össze teszem a két kezem, azzal kapcsolatban hogy Budapesten élek.

    Budapest éjszaka

    És az egyik a Rakpart, a Duna, a Korzó, a Vár, a Parlament, a Mátyás-templom és a Gellért-hegy esti kivilágításával keletkező látkép, ami minden este elém tárul.

    Egyszerúen hihetetlen. Megőrülök érte.
    Igen, szentimentálisan hangzik, de akkor is.

    Esténként turisták százai fényképezik, én pedig képes vagyok néha annyira rohanni, hogy nem csodálom meg…

    Ez egyébként arról jutott eszembe, hogy az előbb voltam sétálni laza egy órát, és ismét beleszerettem. Ahogy minden este beleszeretek a panorámába amit nyújt. Az egyik ok amiért ide költöztem, hogy két lépés, és ehhez hasonló látvány tárul elém.

    Olyan csend van ilyenkor, hogy hallom, ahogy az út túloldalán a rakpart kőfalának a tövében szaladgálnak az egerek 🙂

    Sétáltam a rakpart korlátján kivül, a lépcsők tetején. Néztem, ahogy a párocskák csendbe üldögélnek a sötétben, nézik a vizet, és halkan duruzsolnak. A másik pedig a tölem 50 centire elsuhanó autók voltak, akik rohantak.
    A két véglet közt álltam, és komótosan lépkedtem a Lánchíd felé, gondolataimba mélyülve… 🙂

  • Ez igen

    Vannak emberek, akikre hétköznapi hősként tekintek. Nem azért, mert különlegesek, hanem mert könnyet csalnak a szemembe, és elgondolkodtatnak.

    Több barátomtól megkaptam, hogy tisztelnek engem és felnéznek rám, mert „sikeres” vagyok, meg minden ilyesmi… Ezeket rendre visszautasítom. Lehet, hogy egy fajta nézőpontból igaz, amit mondanak, és elfogadhatnám. Még többre tartom magamnál az olyan embereket, mint pl. Kareem Minhas, akinek a videóját mindjárt prezentálni fogom.

    Ő is az ilyen „felrakok mindent egy lapra egy álomért, megpróbálom, és kitudja, lehet hogy bejön, veszíteni nem veszíthetek vele” típusú embernek tűnik számomra a videója alapján. Bátrabb nálam ez tény.
    Én nem mennék külföldre, nincsen ekkora álmom, nincs olyan célom, amit csak külföldön érhetnék el. Felnézek rá.

    A srác egyéként kijutott angliába, és tíz nappal ezelőtt rakott fel új videót, teljesen kisimult, boldog és várakozásokkal teli arccal… 🙂

    Dreams come true.

  • Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo

    Csütörtök este ünnepeltük Hori és Chico szülinapját Monte Carlóban.
    Napközben kaptam msnen egy üzenetet ezzel kapcsolatban, így estig dolgoztam, és munka után mentem le Morrison’s 2 be, ittam egy Virgin Mojitot, kedvenc Melindám prezentálásában.

    Megkerestem noelt, mivel napközben felhívott, és kérdezte hogy mivan, mondtam hogy megyek erre a szülinapi mókára, és mondta, hogy eljön velem. (tovább…)

  • Mert skorpió vagyok

    Egyszer egy skorpió érkezett a folyóhoz. Mivel nem tudott úszni, megkérdezte a békát, nem vinné-e át a túlsó partra. A béka nem vállalta, azzal indokolva:
    – A folyó közepén megcsípsz, és meghalok.
    A skorpió erre azt válaszolta:
    – Ha te elmerülsz, én is megfulladok, több eszem van annál, minthogy megöljelek.
    A békát ez meggyőzte, és elindult úszva a skorpióval a folyóba. Ahogy a közepére értek, a skorpió beleharapott a békába. A béka haldokolva megkérdezte:
    – Mégis miért tetted?
    – Mert skorpió vagyok.