Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Néhányan tudjátok, hogy tegnap nagy izgalmak közepette ketté törtem a csodás Nokia 6500 classicom kijelzőjét. Ezután mocsok mód kiborultam, hogy mennyi ideig nem lesz telefonom, nincsenek meg a számaim, nem tudok smst fogadni, zenét hallgatni stb-stb…
Ha tudtam volna hogy ez ilyen sima lesz, egy váll rántással elintéztem volna. De lássuk hogy működnek a dolgok az Új Udvarban lévő Nokia márkaszervizben.
Nos, ahogyan páran láttátok az egyik telefonom lecserélésre került, nevén nevezve a gyereket, egy csodás 6500 classiccal lett gazdagabb a mindennapi informatikai architektúra, amit magammal cipelek.
Öröm-boldogság, átmigráltam az összes telefonszámot, eseményt, születés és névnapokat, családi eseményeket, és minden ilyesmit. Na, jó szelektáltam azért pár nevet, és eseményt. De teljesen elégedett vagyok eddig a kis vékony fekete szörnyeteggel. ( Ezzel a telefonnal készült a Menno De Jonggos videó… Csak a felbontást felejtettem el növelni 🙁 )
Nos, történt hogy édesanyámnak van egy szerencsétlen Nokia 6101-ese.Ezt a mókás kis kütyüt áprilisban vette.
Májusban, valami rejtélyes oknál fogva nem lehetett bekapcsolni.
Elküldtük szervízbe. Vissza jött szervízből egy hónap múlva megjavítva. Öröm-boldogság, újra lehet használni…
Ez az örömteljesnek mondható, emocionálisan túltelített állapot egészen júniusig tartott, amikor is újra megismétlődtek a fentiek. Édesanyám ismét elküldte szervízbe a telefont, majd egy hónap múlva ez a meghökkentő válasz érkezett: „Nokia szervíz, meg anyukám” bővebben
