Címke: személyes

Drága este

Holnap este az én drágámmal megyünk Kassára, három napra, megünnepelendő a szülinapomat. Ha pedig már ott vagyunk bulizunk is egy picit.

Viszont, tekintettel arra, hogy internet szolgáltatással foglalkozom, és bár a rendszereink meglehetősen megbízhatóan működnek, mégis lehetséges, hogy érkezik egy riasztás, hogy gond van, és akkor bizony be kell avatkozni.

Erre való ugye a notebook, mint olyan, amivel nem is lenne gond, csak a jelenlegi gépen fém alapú, 15.4 colos kijelzővel van felszerelve, és ezért elég nehéz. Nyilván nem annyira, de mondjuk töltővel együtt 4-5 kiló, és ugye elég nagy, és még az utazótáskámat is deformálja.

„Drága este” bővebben

Vicces önvallomás

Azt hiszem, a budapesti éjszakának vannak vicces momentumai. Például, amikor két leányzót kísérek éjszaka hazafelé, akiket 24 órája még nem is ismertem, és panaszkodnak, hogy milyen gecik a pasik, és mindegyik csak dugni akar… Vajon, idén még találkozom olyan normális gondolkodasú, korban hozzám illő csajjal, akinek hasonló gondjai vannak a mai állapotokkal? 🙂

Minden esetre, felraktam őket az éjszakaira, és nem kevés piával a fejemben indulok haza. Lehet jobb is így magamnak irkálni, legalább tök őszinte vagyok, és a tudatos tudatom nem szól bele abba, miket is irkalok itt 🙂

Örök dilemma

Nem jó nekem Istentiszteletre járni…
Ma élesen belém nyilaltak az örok kérdések, a meddig élek, mikor halok meg, es mi lesz utánna… A legkellemetlenebb gondolatok egyike, ilyenkor mindig összerezzenek, és elkezdenek nyomasztani a válaszok. Vagy az, hogy nincsenek válaszok.

Sosem voltam ateista, mindig is hittem, és hiszek Istenben, nem hittem az evolúciós mesében, sem az ősrobbanásban, sem semmi hasonlóban. Válaszként pedig bibliai idézetek ugranak be erre, de akkor is…

Most pl. elkezdtem szédülni, ettől az egésztől…

Valóra vált álom

Tegnap este Becketts-ben ugrott be egy érdekes momentum, még a középiskolás éveimből.

Középsuli alatt volt egy kávézó ahová jártunk, suli előtt, után, közben, ritkán pedig helyette. Persze, akkoriban még csak forrócsokizas ment, legalábbis részemről. Köszönhetően annak, hogy anyukám arra nevelt, hogy a kávé fujj rossz és egészségtelen.

Viszont, néha az ember kezébe akadt az árlap, és a csúcsok csúcsa, az überálesz a listán, amin mindig morfondíroztam akkoriban, hogy vajon milyen is lehet, az az Irish coffee volt. Ír whiskey, kávé barna cukorral es tejszínnel… ínycsiklandozóan hangzott, amikor az árlapon nézegettük, és persze sosem probáltuk ki.

„Valóra vált álom” bővebben

Egy hajszál

Elválásunk után vonatomra szállva,
Ősz hajszált rejtett fekete garbóm válla.
Szőkéhez vagyok szokva mostanában,
De édesanyám ilyet hord már, az ő korában.

Tartom kezemben, s vizsgálom lelkesen,
mint, ki sosem tartott kezében egyet sem.
Barnától fakóig váltakozik rajta színben,
Tudom, sok a verejték ebben a mély, ősz fényben.

Ablakból kihajolva ujjaim közé fogtam,
S úszott a szélben, ahogy erősen tartottam.
Verődött fel-le, s még százszor, meg ezerszer,
mint a jó anyám, kit az élet próbál, és elver.

Elengedtem, végül Szárszó előtt nem sokkal,
Tovaillant, s már pihen, tán kövek közt, az ágakkal.
Én jól tudom, nem méltatlanul visel ősz koronát,
Ki derekasan nevelt fel, s kiállt ennyi próbát.

Utána meredek, fájó szívvel, mikor így elválunk,
Kalauz füttye szól, mikor kérdezed újra mikor látunk.
Más felé járok mostanság, haza ritkán visz már vonatom,
De, sosem felejtem, mit kaptam tőled, anno, otthon.

The Call

Az imént hívott Gabo, beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a tegnapja. Mivel neki is találkája volt, az áldozatával, és nekem is az enyémmel.

A vége felé elejtett, egy ilyen mondatot, hogy „You know, I have to say, I’m in a relationship”.
Mire a válasz, „Yeah, I know. Me too.”

Fura kimondani, még furább leírni, de most boldog vagyok.
Nagyon hosszú idő óta először, felhőtlenül.

Gyerek száj…

Pár perce olvastam, a mindannyiunk által látott, pünkösdi Szabadság-híd Turuljáról leugró férfi családjával készült interjút itt.

Ő az apukám. Nagyon jó ember volt. Írjatok róla valami szépet.

Szólt a mondat, ami után elmosolyodtam, majd elszorult a szívem, és a következő levegő már könny formájában jött ki…

Ilyen is régen volt velem…

A szangvinikus, és a hazudozó

A szangvinikus személyiségtípus, a szakirodalom szerint hajlamos arra, hogy a történeteket kiszínezze, a valóságtól elrugaszkodva, az objektív tájékoztatás elvét – hogy, politikailag korrekten fogalmazzak – felrúgva, a történteket máshogy mutatja be.

Ez a kiszínezés, alapvetően nem káros. Sőt, önálló műfajként, mint standup comedy él és virágzik nagyon régóta. „A szangvinikus, és a hazudozó” bővebben

Megéri jónak lenni?

Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.

Persze, meg a jó elnyeri jutalmát, boldogan éltek, amíg meg nem haltak, szól a bullshit mesék vége klasszikusan. A valóságban pedig ez valahogy sosincs így. De mindegy, teszek még egy utolsó próbát, más út úgy sincs igazából.

„Megéri jónak lenni?” bővebben

Utólértem-e magam

Ez a kérdés egy jó ideje foglalkoztat.
Vannak olyan dolgok, amiket nagyon régóta görgetek magam előtt.

Ezekből sok minden elfelejtődik, de jönnek helyette újabbak, nyilván a legtöbb abból van, ami elkészül.

Mostanában a fejemben lévő aktuális lista:

  • elkezdeni az Új WordPress 3.0 fordítását (jelentem, tegnap ezt Győzővel megkezdtük!)
  • időt szánni arra, hogy linux alatt kikísérletezzem működik-e a 6555-ről a mobilnet (kipipálva)
  • az összes hátralévő domainek áthozása deninettől (kipipálva)
  • befejezni a TeleWiW nevű projekt számára a monitoring URL-t és a dokumentációt (ez folyamatban)
  • új verziót kiadni ACE nevű csodás pluginemből (in progress kb 50%-on áll)
  • januárban készült képeket átnézni, rendszerezni, bejegyzés csinálni az eseményekről (nagyrészt kész, de kettő még hátra van.)
  • Összerakni az új szerverem (ehhez várok még egy 3.4-es csodás Xeon-t, a másik mellé, meg pár SCSI diszket)
  • és a legutálatosabb: számlázni… Na, ez még sehogy sem áll. Bevallom férfiasan, pedig idén még csak 1 számlát állítottam ki, igaz abban elég sok nulla volt 🙂
  • És persze az én kis projektjeim, mint hogy új kinézetet adjak napsugar.net-nek, elkezdjem a tranceportal.hu -t, valamint egy új idézetes oldalt is.
  • Feltölteni tartalommal a magneto.hu -t (van kb 2 statikus oldal rajta, meg egy e-mail jelszó csere. Több mint a semmi)
  • Befejezni az XML-RPC alapokon nyugvó automatikusan szindikálódó webkettes csoda oldalam, amit másfél éve igérek. (az xml-rpc engine megvan, már csak az apikulcsos dolgot kell megírni, meg a design)
  • Átírni a morrisons.hu-t buddypress alapúra

Néha attól tartok, hogy majd 6 láb mélyen érem utól magam, hamarabb nem.

Pedig elhatároztam, hogy nem vállalok új melókat. De néha kurva vagyok, mert igen van az a pénz, amiért igen…
Ilyenkor meg bánt a lelkiismeret, hogy a saját szarjaimmal nem haladok. Ördögi kör.

Bölcsesség powered

Az egyik, nálam msnen fent lévő hölgyemény neve mellett olvastam a következő bölcsességet:

A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően…

Egy picit elkapott a röhögő görcs, amikor párhuzamba állítottam a több mint 1 éve lezajlott első és utolsó esténkkel.

Feminista Bullshit

„Bölcsesség powered” bővebben

Ajándék, magamnak

No, nem mintha nem kaptam volna elég, ajándékot a szülinapom kapcsán,
de az elmúlt időszakban voltak kemény, hajtós időszakaim. És úgy gondolom, hogy az ember alapvetően képtelen kisebb-nagyobb jutalmak nélkül hosszútávon jól/kiemelkedően teljesíteni, ezért megajándékoztam magam pár dologgal 🙂

„Ajándék, magamnak” bővebben