Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Csütörtök este ünnepeltük Hori és Chico szülinapját Monte Carlóban.
Napközben kaptam msnen egy üzenetet ezzel kapcsolatban, így estig dolgoztam, és munka után mentem le Morrison’s 2 be, ittam egy Virgin Mojitot, kedvenc Melindám prezentálásában.
Megkerestem noelt, mivel napközben felhívott, és kérdezte hogy mivan, mondtam hogy megyek erre a szülinapi mókára, és mondta, hogy eljön velem. „Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo” bővebben
So when I’m lying in my bed
Thoughts running through my head
And I feel that love is dead
I’m loving angels instead
Érdekes volt résztvevők mai névsora: Kalóz, kangi, abattoir, Original, Mr. Gullai, noel…
És sokáig lehetne folytatni a sort, azokkal akire nem számítottam, hogy lent lesznek és mégis.
Viszont alapvetően csalódott vagyok, nondjuk már az elején látszott, hogy bebuktam, amirok kiderült hogy szerda óta ketten is gyúrják az agyát, hogy mit gondol velem kapcsolatban…
Csalódott vagyok… Kurvára.
De jobban akarom, mint ez előtt.
Ha azon múlna, igen, még Angiet is énekelnék.
Visszafelé, héberül, ó-arámi nyelvjárásban…
De kurvára nem ezen múlik.
Inkább alszom, és arra gondolok, hogy holnapra elfelejtem.
De illúzió. Megmérgezett.
És ezt pontosan tudja…