Cannes és az S.O.S. Szerelem

Az előbb olvasgattam cinematrixot indexen, és ráakadtam erre a cikkre.

Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy hol vannak a csodálatos Magyar kultusz filmek, amikért a rajongók ölni tudnának, pl. az Üvegtigris. – Aki ismer tudja, hogy az üvegtigrist pl. utálom, mert igénytelen szennynek tartom. – Önmagam rajongásának, és az izlésem elismerésének tartom amikor külföldre is adaptálható egy film, – mint pl az S.O.S Szerelem – vagy egy az egyben játszható külföldön, mert olyan mondani valója van, hogy nem csak a Kárpát-medence lakóinak szól, hanem univerzális gondolatokat tartalmaz. Gondolok itt most példának okáért a Kontrollra.

Kiváncsi leszek milyen variánsok készülnek majd belőle. Minden esetre a lengyel verzióra kiváncsi lettem volna, másrészt pedig megnézném ahogy a sok apró thaiföldi mit reagál egy ilyen filmre 😀

No, menyjünk dolgozni 🙂

Pipő

Nos, sikerült felkelni délután kettő körül. Ergó aludtam 12 órát.
Ezután Judittal úgy döntöttünk elmennék ebédelni. Szóval, akkor Westend, tömtünk magunkba némi rántott sajtot, illetve én rántott camembert áfonyával.

Csókold meg! Hátha bejön...

Majd rövid mászkálás után úgy határoztunk, hogy megnézzük a Fedő neve: Pipő című animációs filmet, miután Ditta drága rájött, hogy a Shrek producerének a filmje 😉

Egyébként nekem tetszett, szerintem aranyos és egyben kretén volt. 🙂

A ma esti progam az, hogy Wizarddal, Lizikével és MacDeejayyel megyünk Buddha Beachre.
Kérdezték, hogy mit innék, mert mennek ital nagykerbe. Megerősítettem, hogy nem iszom alkoholt egy hónapig, nem Misikém, a te kedvedért sem. 🙂

Éden étterem

Nos, mivel már sok jót hallottam a Batthyány téri vásárcsarnok mögött lévő Éden étteremről, és ma arra volt dolgom úgy gondoltam hogy megpróbálom.

Az épület mediterrán színekben pompázik, ami már előre vonzza az ember tekintetét. Bellül a kialakítása igényes, a falak mediterrán hangulatot árasztanak, de a berendezés inkább barokkos. Egyedül a sótartó stílusa üt el. Van külső, kiülős része is, de az tele volt, így arról nem tudok nyilatkozni.

Nos, de együnk is, ne csak művészet történészkedjünk.

Vegetáriánus és vegán konyha legfinomabb és bárki számára ehető falatait kínálják. Kínálatuk széles, de mindennap változik. Így naponta csak 8 féle főétel van. Ezen kívül hideg és meleg levesek, saláták, deszertek és ami nekem szimaptikus volt, hogy frissen facsart zöldség és gyümölcs leveik is vannak.
Amit én választottam, az egy enyhén csipős olaszos tészta volt, és metás-narancsos frissítő.

Maga az étterem önkiszolgáló jellegű, ezért szolid árak jellemzik. A tálca tologatásért pedig engem kárpótolt a berendezés szépsége, és az étel íze.

Lehet is rendelni tőlük, de csak telefonon. Online rendelés felvételük nincs, pedig ez öreg hiba.
De a recepteket le is lehet tölteni a weboldalukról, tehát ha hozzád nem szállítanak, akkor csináld magad mozgalom… 😉
A nyitvatartási idejük pedig egy kissé konzervatív.

Összefoglalás
Neve: Éden vegetériánus étterem
Cím: Budapest, I.ker. Iskola utca 31.
Web: http://www.edenetterem.hu/
Konyha jellege: vegetáriánus
Kiszolgálás: önkiszolgáló
Extra szolgáltatás: Ingyenes életmód szaktanácsadás

Megjegyzés
Az üzletvezetőt ismerem 8 éves korom óta, valamit az egyik szakácsot is hasonlóan régóta. Így akár elfogult is lehetnék, de próbáltam tárgyilagos lenni.

Strength and Honor

Nos, végülis rávettem magam, hogy megnézzem a 300-at, mitöbb sztike vett rá.
Nem értettem, hogy a kedvenc “Hello Kitty” -s drágám, miért van oda egy darabolós, kaszabolós, művérben uszó, erotikus jelenetekkel tarkított filmen.
De ő olyan, akinek hiszek, és ha azt mondja, hogy megéri megnézni, akkor este 9kor neki indulok a városnak, hogy nézzük.

Duna Plázábaban néztük meg, egy kb 300 főre méretezett teremben, ahol nem voltunk egyész huszam.
Ennek többek közt az az előnye, hogy letudom tenni a kabátom, nem öntenek nyakon kolával, oda ülök ahova akarok és nem lóg bele egyik 190 magas barom sem a képbe.

A kivetítővel tökéletesen szemben foglaltunk helyet, és mit mondjak, ott volt a legjobb az összhatás.

A film hangulata teljesen elkapott.
Érdekes volt, a rabszolga támadó-, a lelkes amatőr-, hazáját védelmező, és a maréknyi, de egész életében harcra tanított haderők kontrasztja.
A spártai hozzáállás nagyon bejött.

Lehet hogy bolondnak nézték őket, de ők voltak az egyetlenek, akik megsebezhették, a legalább hasonlóan őrült Xerxészt.

Jó volt látni, a görög harcmodort, hogy nem egyéni teljesítményre építettek, hanem csapatmunkára.
Tudták hogy nem lehet gyenge láncszem a falban, mert akkor az egész csapatnak vége.
Nem utolsó sorban volt egy egyszerű, de jól begyakorolt rendszerük, amit minden ellenféllel szemben hatékonyan tudtak használni.

Tetszett, hogy nem létezett számukra menekülés, volt egy nagyon erős viziójuk amiért harcoltak, és hogy mindenben a lehetőséget látták.
Nyilván jólhangzó poénosba hajló megoldásokban.
(“Akkor árnyékban fogunk harcolni…”)

Háromszoros túlerő. Az görögöknél jó esély.

NEM

Lippije írt egy érdekes bejegyzést a héten, és hasonló dolog dühített engem is a hétvégén, de ugy éreztem nem az ö blogján fogom kik*rva anyáznifejteni a nézeteimet, hanem inkább itt.

Szóval törént, hogy szombaton délelőtt Moszkva tér felé voltam menendő.
És láttam két autót, akik ismét alkotmányos jogukat érvényesíte lengettek nemzeti szinű és árpádsávos zászlót, a mozgó autóból, rendőri felvezetéssel, ami ilyenkor kötelező. (Legjobb emlékem szerint az autóra erősített 3 méter magasan lengedező árpádsávos lobogó sem KRESZ kompatibilis)

Konkrétan 4 nemzetieskedő delikvens miatt kivezényeltek 3 autótban legalább 6 rendőrt…

Remélem egyszer egy nagy népnemzeti tüntető lakását épp ilyenkor rabolják ki, vagy égetik porrá.
Bár a didaktikai jelleg akkor sem érvényesülne, mivel nyilván a rendőrség lenne a hibás, hogy mért nem csináltak valamit, és a tűzoltóság, hogy miért nem értek ki elöbb (a dugó miatt amit keltenek a forgalom lassítások) , és mindenki más csak önmaga nem, hogy miért az út szélén lengette a zászlót, mások agyát tupírozva.

Ha neki alkotmányos joga mások mindennapját zavarni azzal, hogy zászlót lenget, és elzár a város egyik legforgalmasabb és legszűkebb keresztmetszetű részén egy sávot, nekem is jogom lenne odamenni és legalább pofán köpni.
Nem, bántani nem, mert sem szebb sem okosabb nem lesz tőle.

Nem azzal van bajom, hogy nem lehet kinyitni a pofájukat, és kinyilvánítani amit akarnak. Mert tegyék, szabad országban élünk.

Ha nem abban élnénk, a rendőri felvezetés nem a városban kisérgette volna őket, hanem a Margit-hídról Dunába lőtték volna.

Én is szabadon írom a baromságaimat, de nem zavarok vele senkit.

De tényleg, miért nem lehet inkább mondjuk Kőbánya és Rákoskeresztúr közt tüntetni, ott elég sok hely van, elég sok fű, amit össze lehet szarni és hugyozni, sőt felőlem oda ki is költözhetnek, és még a sátrak is elférnek.
A hajléktalanok is szeretik azt a részt…

Persze, azért mert ott nem zavarnak senkit.

Akkor most mi is a cél?
Az hogy elérjenek valamit politikailag – amire ez nem megfelelő módszer -, vagy az hogy egymást hergeljük? A relative normális embereket, akik szeretnének valamit letenni az asztalra, akikben van felelősség tudat, törödik a családjával, és dolgozik!?

Kétlem, hogy a megfelelő tömegbázist ki lehet ezekkel a módszerekkel alakítani, bár ugye a legújabb kampány szövegük szerint ők az Új Többség.

Ha ilyen a többség, akkor inkább a Duna fenekét választom, mint hogy azt kelljen normálisnak, alkotmányosnak, és legitimnek tekintenem, aki felforgatja az emberek amugy is felszült napját…

SOS Szerelem

Mint az előzőleg említettem elnéztünk tegnap este az S.O.S. Szerelem című film vetítésére. Itt pedig gondoltam egy kicsit megboncolgatjuk a dolgokat.

Szóval újra Csányi Sándor és Fenyő Iván, újra szerelem, csak most teljesen másképpen mint a Szabadság, szerelemben. Egyrészről azért, mert a csapzott és zúzódásokkal teli Dobó Katát, itt Ullmann Mónikára cserélték.
Másrészt azért mert most a harc nem budapest utcáin és nem is a medencékben zajlik, hanem a szivekben.

Egy pillanatra meghököltem, amikor Kautzky Armand és Kéry Kitty enyelgésével kezdődött a film, miközben a pesti alsó rakparton kocsikáznak végig egy nyitott limuzni hátsó ülésén, a hatásnál kamubb csak a Mátyás templom tövében álló, – normálisan a Cukor Süveg tetején szolgálatot teljesítő – Krisztus szobor, és a Budai vár és a Sikló mellett álló Eiffel-torony volt.

A 101 perces mókában Fenyő úr egy dúsgazdag bunkót alakít aki szeretné megkapni szíve hölgyét, akit Ullmann kisasszony játszik, és egy ovónői szerepben tündököl.
Kettejük közt a románcot pedig Csányi úr hivatott létrehozni ultramodern társközvetitő cégének szolgáltatásain keresztül, nem nélkülözve az ipari kémkedés fegyver arzenálját sem.

A románc kiteljesítésére egy vidéki kastélyt választanak.

Majd amikor olybá tűnne, hogy minden sikerült, akkor omlik össze a kártyavár, és kiderül, hogy a kerítő nagymester beleszeretett az áldozatba, az ügyfél pedig hoppon maradt 😉

Ezután varázsütésre összeáll a kép, hogy ki van a társkereső sóbizniszt vezető cég sarkában…

Egyetlen dolog ami engem személyesen zavart a sok relytett, vagy teljesen nyílt reklám volt.
Öt céget, illetve terméket is promótált a film:

  • Hell energiaital
  • Merci csoki
  • Törley pezsgő
  • Volksbank
  • Citroen

Mindezek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom 😉
Ha még antiszociális Hanna is élvezte, akkor csak jo lehetett…

A világ legnagyobb üzletkötője

Tegnap vettem egy érdekes könyvet. Amelynek a címe fent olvasható.
Amikor kézbe vettem, az első gondolatom a cím elolvasása után az volt, hogy valami hipermodern 21. századi biztosítási ügynök és mosóporszagú könyvhöz lesz szerencsém.
Bár, ebben kissé elbizonytalanított a könyv kinézete, mivel a borítója vörös, barna és narancs színekben pompázik, és egy pergament hivatott mintázni.

Ami érdekes volt, még mielött elkezdtem olvasni, hogy olyan emberek irtak hozzá ajánlást, mint Paul Meyer, Clement Stone és Norman Vincent Peale.

Majd, az első oldalak után nyílvánvaló lett, hogy tévedtem.
A könyv alaptörténete, kb Kr.u. 40 körül játszódik, a helyszíne Damaszkusz, és az akkori világ legnagyobb kereskedőház hálózatának tulajdonosának a történetét meséli el. Háttér történetként megjelenik Krisztus születése motívum, valamint a könyv végén Pál apostol is.
Az illető nemzetisége nem derült ki, bár számomra sanszos, hogy egy arab kereskedőről szól.

A történet középpontjában egy titkos ládika áll, amiben 10 bőr tekercs található.
Maga a könyv 84 oldal, 1969-ben írta egy Og Mandino nevű úr, Magyarországon pedig a Bagolyvár kiadó gondozásában jelent meg 2007ben.

Reklám spotunkat látták ;]