Hónap: 2007 február

lol

ys kolega oldalán találtam ezt a tüneményt. Mivel nem szoktam időt multani alpha hullámokat sugárzó, non-interaktiv, népbutító eszköz (tv) előtt így ez a fetish kimaradt az életemből, de most bepótlom. Thx 😀

Itt Kovács András Péter első szereplését lehetett látni a Fábry Showban, csak a videó azóta törölésre került YouTuberól.

4 nap

Az elmúlt 4 napban igencsak elvoltam tűnve mindenki elől, amiért utólag is bocsánatot kérek, de jobb dolgom volt 😉

Történt ugyanis, hogy csütörtök estétől egy aranyos hálótársam volt, egészen 1 órával ezelöttig 🙂

Pénteken nehéz szívvel keltem fel hogy dolgozni menyjek, de annál idegesebb voltam, amikor nem tudtam hazaindulni időben, hanem kb negyed 8ig, túlóráztam, igy csak 8 körül értem haza.
Addigra viszont letudtam minden idegességem, és feszültségem ami aznap a cégnél rám rakódott, és megpróbáltam a kisasszonyra koncentrálni 😉
Úgy terveztük eredtileg hogy péntek este valami mozi szerűséget iktatunk, majd pedig benézünk vudu szülinapi bulijába, ami mint többen írtátok zsír volt 😉

Szombaton délelött mindkettőnknek dolga volt, a drágaság elvileg fél 10 re ment fodrászhoz Kelenföldre. Batthyányi-ig elkísértem, majd mentem Moszkva tér felé, intézni a dolgaimat.

Egy óra elött 10 perccel találkoztunk Westendben, majd 2 től találkozója volt ott egyik exével. Akire nem kimondottan voltam kiváncsi, ezért inkább leültem a Milleniumi udvarnál, eszegetni, majd pedig C&A ban kötöttem ki, és vettem egy új inget 😉

A várakozás közben hívott Hanna elmonda mivolt Vudu szülinapján.
Mire végeztem a telefonálással és az átöltözéssel, hívott a kisasszony hogy hol vagyok, hol találkozunk stb.

Végülis a 3/4 4-es S.O.S. Szerelmet néztük meg, ha már múlthéten elmaradt, és Hannával láttam 😀

Végülis WestEndtől kézenfogva sétáltunk végig a körúton, egészen a Budai hídfőig…

Vasárnap reggel pedig elviharzott valahogy fél 11 után…

Folytatás következik jövö szerda/csütörtök tájékán 🙂

Rég aludtam ilyen jót, föleg ilyen jó kezekben…

Promotion

Ez a hét úgynéz ki, már csak ilyen.
Ma is nyilvánosságra hoztak egy vezetői döntést, aminek a bekövetkeztét már előre lehetett sejteni.

A ma egy új fönökkel gazdagodott az amugy sem egyszerű a felettem tornyosuló vállalati hierarchia.
Syke mestert kinevezték a sitebuilderek fönökének, a januárban távozott lippije helyére.

Szakmailag mindenképpen jogos a kinevezés, és lássuk be ő volt a rangidős.

Hogy szarul esett-e? A racionális elvek dacára, igen.

De, ez most teljesen más lapra tartozik.

Egy dolog dühít marhára. A kinevezéskor valaki hatalmas elégtételt érzett abban, hogy nem engem neveztek ki, hangosan tapsolt (egyedül a szobában), és dicsérte hogy igen megérdemelte, pedig sosem dolgozott vele egy projekten sem…

Mióta megtörtént a szegmentáció tudom, hogy nekem nem En General shitbuilder vezető szerepet szántak.
Ezt igazából nem is bánom. Bár a státusz jól esett volna.
(Igen, pont annyit ér, amennyit a vörössel nyomtatott bilog, de akkor is.)

De, megszerettem a subbrandes dolgokat.
Így nagyobb szerepet játszhatok az új kolegák betanításában, alap vetésben, a csoporton bellüli szabályok és elvek ismertetésében.
Az oldalak szerkezetének ismertetésben, azok történetével kapcsolatban, és hogy valami az oldalban miért ugy van ahogy nem logikus, hanem mert valamikor valaki azt ugy csinálta, mi megörököltük, és most ez van 🙂

Másrészt, szeretek ezzel a két új kolegával együtt dolgozni, be kell hogy valljam. Szakmailag és emberileg is kifogástalanok.
Csak ilyen emberekkel kellene bővíteni a csapatot 😉

Publicity

Így ébredés közben nézelődtem szerteszét, olvasgattam a linkfalamon lévő emberkék blogjait, és úgy gondoltam postolok valamit ide is.
Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy vannak commentek 2 eddig teljesen üresen álló kategóriában, a Moderálandó konténerben, és a Spam nevű devnull jellegű helyen.
Oké, hogy sokan olyanok is olvassák a blogom, akikkel sosem találkoztam, de azért nem hiszem, hogy akár csak pagerank szempontból érne annyit, hogy spammolni kellene.
Főleg hogy csak 1 es a PageRankje Google szerint.

Node amiről írni akartam az a tegnapi dolgok a munkahelyemen.
De, közben kidühöngtem magam, feldolgoztam hogy van aki teljesítési kényszerrel küzd, de nem úgy, hogy ő dolgozik meg érte, hanem kiosztja másnak, és amikor kész sajátjaként tetszeleg vele, a másik pedig csak dögöljön bele a sok munkába, mert ugye ő próba időn van még…

Ez azért taszít, bárhogy is vesszük.
Amitől még falra tudok mászni az az, amikor valaki azt hiszi attól ő feljebb kerülhet a vállalati ranglétrán, hogy parancsokat osztogat, és másokat befeketít, és óvodás módon árulkodik.
Nem tudom miért nem lehet felnőni…

Természetesen fikcióról írok, a fent vázolt pár sor, és a valóság szöges ellentétben áll egymással, azonban ha véletlenül mégis előfordulna ilyen, az a képzelet és az csak véletlenek furcsa játéka…

Imhol vagyok

Szép jó estét 🙂
A hétvégém meglehetősen gyorsan elrohant.
Kezdve azzal, hogy 18:30 ig gép elött ültem, majd eszembe villant, hogy nekem bizony vonathoz kellene sietnem, igy kivágtattam Lehel térre, ahol az óra tanulsága szerint a 18:35-ös metróra szálltam fel.
Némi átszállásos móka után sikeresen becsapódtam 18:53 ra a Déli pályaudvarra, kényelmesen megvettem a jegyem, magamba tömtem némi gyros utánzatot, és 19:10-kor el is hagytuk szenvedéseink színhelyét.
Jegypénztárnál találkoztam kedves Körösi-Fehér Balázs nevű cimborámmal, akivel végig beszélgettük az utat.
Volt is mit, mondjuk, mivel Sárbogárdon 1 órát álltunk csak úgy, igy a 22:50 helyett 23:40 re értünk Bajára.

Természetesen már mindenki aludt, így alvás várt rám is.
Édesanyám kelt fel pakolásom zajára, és váltottunk pár mondatot.

Szombaton igen zsúfoltan telt, tele voltam programokkal, ahogyan általában
Este végülis sztike drágával mászkaáltunk/kocsikáztunk/üldögéltünk a városban, mikor melyik esett jobban.

Vasárnap reggel elkezdtem pakolgatni, és 9:30-kor indultunk is kocsival vissza, mivel sztike sietett albérletet nézni magának Gödöllön, és óhatatlanul úgy éreztem vele kell feljönnöm, ezért igy is tettem 😉

Annak ellenére, hogy rövid hétvége volt, annak örültem, hogy amikor a telefonomra néztem szinte mindig várt valamifelé jelzés az elmúlt héten nálam tartózkodó kisasszonytól.
Megigérem, lassan nevesíteni is fogom 🙂

De még nem 😉

Ma este pedig neki ültem designolni, és elsajátítottam jó pár trükköt, a web 2.0 design normái és a képszerkesztő szoftverek szimbiózisával kapcsolatban 🙂

Megigértem egy órával ezelött, hogy megyek aludni, szóval most igy is teszek 😉

SOS Szerelem

Mint az előzőleg említettem elnéztünk tegnap este az S.O.S. Szerelem című film vetítésére. Itt pedig gondoltam egy kicsit megboncolgatjuk a dolgokat.

Szóval újra Csányi Sándor és Fenyő Iván, újra szerelem, csak most teljesen másképpen mint a Szabadság, szerelemben. Egyrészről azért, mert a csapzott és zúzódásokkal teli Dobó Katát, itt Ullmann Mónikára cserélték.
Másrészt azért mert most a harc nem budapest utcáin és nem is a medencékben zajlik, hanem a szivekben.

Egy pillanatra meghököltem, amikor Kautzky Armand és Kéry Kitty enyelgésével kezdődött a film, miközben a pesti alsó rakparton kocsikáznak végig egy nyitott limuzni hátsó ülésén, a hatásnál kamubb csak a Mátyás templom tövében álló, – normálisan a Cukor Süveg tetején szolgálatot teljesítő – Krisztus szobor, és a Budai vár és a Sikló mellett álló Eiffel-torony volt.

A 101 perces mókában Fenyő úr egy dúsgazdag bunkót alakít aki szeretné megkapni szíve hölgyét, akit Ullmann kisasszony játszik, és egy ovónői szerepben tündököl.
Kettejük közt a románcot pedig Csányi úr hivatott létrehozni ultramodern társközvetitő cégének szolgáltatásain keresztül, nem nélkülözve az ipari kémkedés fegyver arzenálját sem.

A románc kiteljesítésére egy vidéki kastélyt választanak.

Majd amikor olybá tűnne, hogy minden sikerült, akkor omlik össze a kártyavár, és kiderül, hogy a kerítő nagymester beleszeretett az áldozatba, az ügyfél pedig hoppon maradt 😉

Ezután varázsütésre összeáll a kép, hogy ki van a társkereső sóbizniszt vezető cég sarkában…

Egyetlen dolog ami engem személyesen zavart a sok relytett, vagy teljesen nyílt reklám volt.
Öt céget, illetve terméket is promótált a film:

  • Hell energiaital
  • Merci csoki
  • Törley pezsgő
  • Volksbank
  • Citroen

Mindezek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom 😉
Ha még antiszociális Hanna is élvezte, akkor csak jo lehetett…

past 24 hours

Az elmúlt napom kellően érdekesen telt. 🙂
Igen, este 7kor találkoztam egy aranyos leányzóval, aki ugy döntött sétálgat velem egy kört a városban, és utánna meglátogat engem éjszakára szerény hajlékomban, ami igy is történt 🙂

Az elmúlt hónapok egyik legkellemtesebb estéje volt.

Nem, nem azért 😉
Hanem, mert jó társaságom volt éjszakára, aki képes volt elviselni azt, hogy hulla fáradt vagyok, és hogy csak illendőségből nem alszom el mellette, viszont annyira álmos vagyok hogy 3 összefüggö szót nem tudok kinyögni 😀

Mikor megágyaztam, elmentem fürödni és úgy gondoltam, hogy én most akkor aludnék, egy pöppet megélénkültem. Ez lehetséges hogy a fürdönek köszönhető, de inkább annak tudnám be, hogy a kisasszony szorosan hozzám bújt, simogatta az arcom, és véletlenül a kezemre is rá-rá kapott 😛

Minden viccet félretéve, nagyon jól esett.

Ezt mi sem mutatja jobban, hogy amig hozzám volt bújva nem is tudtam aludni, elmondása szerint fél négykor mondtam az morogva, hogy ez igy nem lesz jó, mert nem fogok aludni, és inkább a párnámat választottam, az ő ölelése helyett 😀

Mondjuk ugy érzem egy rossz szava sem lehet, mert hajnal 3kor kifejezte némi orális fixációs vágyát, szóval csináltam neki vacsit 😀

Másnap reggel állítólag 2 és fél órán át feküdt mellettem mozdulatlanul nehogy felkeltsen… De aranyos 😉

Mondjuk volt mit kialudnom ez tény.
Szóval másnap (csütörtök) városban mászkálással és cafatosra ázással telt.
Késő délután a kisasszony kitalálta, hogy ő bizony menne, igy elváltak útjaink.

Engem pedig Hanna hívott 7 körül, hogy nem megyünk-e moziba, mondtam hogy sure, szóval ez még betetőzte a napom 😉

A film amit néztünk az S.O.S. Szerelem volt.
De erről majd késöbb.

Bulaj

Nos hát az van, hogy sikerült a fent említett időpontban hazaérkezni egy hosszú este után.
A ma este, WBben indult, ahol két esemény is egymásra csúszott.

Az egyik Fülöp Imi bucsúztatója volt, a másik pedig egy kártya party 🙂
Aki nem ismerte volna Fülöp Imrét, ő eredetileg a cégünk TGP (tídzsípí) részlegénél kezdett dolgozni, majd pedig kereső optimalizálással foglalkoztak többek közt. Imi aktív szereplője volt, az egyik oldalunk románra fordításában, ami nélküle nem sikerülhetett volna. A segítségét ezúton is köszönöm.

MilGárt kérdezgették arról, mi a titka a cégnél.

Nyilván ő is Always ultrát használ – csak nem akarta beismerni – de a saját vezetői poziciójával kapcsolatban a nyelvtechnika fontosságát hangsúlyozta.

No mindegy, a bucsubuli ugyérzem némi képpen érdektelenségbe fordult, mi pedig Gandival átmásztunk Morrison’sba as usual. Ahol meglepően kevesen voltak, pedig kb 11 óra volt már mire leértünk, elvileg élő koncertet adott két zenekar is aznap este. Az egyik a The Walrus volt, a másik pedig valami félresikerült emlékzenekar, akik valami mocsok mód szar zenét játszottak.
Közben persze Karaoke party ment, és Lippivel is összefutottunk. Ök is lejöttek bulizni, mert internet allitólag azt hazudta hogy ott aznap este funky buli lesz, ami éjfél után már igazolódni is látszott. 🙂

Most is megfogalmazódott bennem, aminek később hangot is adtam, hogy Lippinél rosszabb főnököt sosem szeretnék magamnak.
Nem tudom, Lippi mennyire emlékszel miről beszélgettünk a nagyterem bejárata elött, jól esett amiket mondtál, és igyekszem megfogadni a tanácsaidat 🙂

Az este folyamán kaptam egy smst, amiben választ kaptam egy nyitott kérdésere, ennek folyománya képpen ma estére kellemetes társaságom lesz, a holnapi napról nem is beszélve 🙂

In Memoriam

iWiW üzenőfalon ez az üzent kering pár napja:

Nemrég halt meg egy bajai 16 éves lány sok-sok szenvedés után.Életének utolsó 12 hónapja alatt blogot írt és ezzel ezreketdöbbentett rá, hogy bár az életében vannak rossz dolgok, dekoránt sem azok a legrosszabbak amiket mi annak hiszünk…http://ewing.blogol.hu/?d=2007-2
Nagyon szépen és tisztelettel kérlek, hogy írd ki az üzenőfaladraezt az üzenetet, hogy minél többen tanulhassanak egy olyankislánytól,aki számunkra elképzelhetetlen poklokat járt meg, hogyszenvedései ne vesszenek el nyomtalanul a múlt ködében és minéltöbben tanulhassunk tőle…
megértésed előre is köszönöm.

Önmagam tagadám meg, ha szóltanul eltudnék menni a tény mellett, hogy napok óta csak ezt olvasom az üzenőfalon.
Ez a tény pedig, nem együttérzésre késztet, hanem hullagyalázásnak minősítem, és inkább taszít.
A másik része pedig a személységi jogok. Tartok tőle, a szülők nem feltétlenül tudnak erről a hisztériáról ami kialakult a lányuk körül.

Érkeztek azért még kedves hozzászólások:

ha már ennyi jólelkű emberke él ebben a városban akkor itt a
bankszámlaszámom :
1177332211-936788251

Mellékesen én elolvastam a felhasználási feltételeket.

Felhasználói magatartás
Ön beleegyezik abba, hogy felelősségteljes magatartást tanúsít,
és más felhasználókkal és tagokkal szemben tiszteletteljesen
viselkedik.

Ezen feltételek elfogadásával beleegyezik abba, hogy a
szolgáltatást nem használja más tagok zaklatására, rágalmazásra,
becsületsértésre vagy más módon más felhasználók személyiségi és
egyéb jogainak megsértésére. Az iWiW fenntartja a jogot, hogy
törölje vagy korlátozza azokat a felhasználókat, akik más egyéneket
zaklattak akár üzenettáblákon, magánüzenetek formájában, listák
útján vagy bármely más módon.

A netikettben mindenhol tilosak a lánclevelek, és tűzzel vassal írtják öket.
Akár mennyire is tartalmaz igazságokat, vagy teljes egészében igaz, akkor is TILOS mert az internetes viselkedési normákkal ellentétes, mivel felesleges adatforgalmat generál.

És igen, most földhöz ragadtnak tűnök, és nem értem meg, hogy egy szegény halott lány szenvedéseiről van szó.
És? Az etika attól még etika.
Semmi köze ahhoz, hogy árva kismacskákról vagy halott kislányról van szó. Attól még ugyanúgy lánclevél, ami etikátlan.

De tettem egy ajánlatot, nyilvánosan:

Gábor, akkor hirdessünk nemzetközi gyásznapot,
tartsunk egyperces néma csendet, vagy egyszál gyertyával
vonuljunk végig a városon.
Ha szerveztek ilyet, megigérem ott leszek.
De akkor sem ez a módja a megemlékezésnek.

Ezt komolyan gondoltam.

NE

Egy „ismeret terjesztő” rövid film az Egyesült Államokból, amiből megtudhatjuk többek közt:

  • Fidel Castro egy énekes
  • Jugoszlávia U val kezdődik
  • izraelben katolikus a hivatalos vallás
  • a háromszögnek nincs egy oldala sem
  • Tony Blair egy szinész
  • az Egyesült Királyságban is a dollár a hivatalos valuta
  • 3 világ háború volt
  • Amerika megnyerte a Vietnámi háborút
  • az Al Kaida, egy izraeli öngyilkos csoport, aminek az elnöke Jasszer Arafat…

Lássuk:
„NE” bővebben

Muzsika meg Zene, meg ilyenek

Nos szóval ma hajnalban (1 órája :P) írt Hanna amiben felszólított többek közt engem is, hogy írjam le én is a 9 kedvenc mótámat.
Lássuk, mi jön össze 😉

1. Álljon itt elsőnek minden elektronikus zenék atyja, a zenék zenéje:

Cafe Del Mar
[audio:cafe_del_mar.mp3]
2. A második legyen egy azóta eltűnt dán-norvég formációtól a legjobb balladai hangulatú daluk, ami a Sliding Doors cimű film betét dala volt.
Aqua – Turn back time

3. Hogy maradjunk a filmeknél a következő is film zene.
Aerosmith – I don’t want to miss a thing

4. Ha már Aerosmith, akkor nem maradhat ki ez sem.
Aerosmith – Crazy

5. Még egy filmzene, ami kihagyhatatlan, egy ilyen összeállításból.
Faith Hill – There You’ll Be (Pearl Harbor)

6. Ha már ennyi filmzene volt, az aktuális kedvencem sem maradhat ki.
Jem – Once in every lifetime (Eragon)

7. Ezen sokat vegődtem, már nem a számon, hanem hogy melyik verziót rakjam ki, de ugy gondolom mindkettő kikerül. Két előadó, két stílus, két feldolgozás, ugyanabból a dalból. Elöször a lassu, másodszor a dance verzió.
Nothing’s Gonna Change My Love For You

 

[audio:forigner_-_nothings_gonna_change_my_love_for_you.mp3] [audio:cera_-_nothings_gonna_change_my_love_for_you.mp3] 8. Dancenél maradva szóljon itt az egyik nagy kedvencem. Ami szinte már a Pop határait súrolja, de attól még Rui Da Silva rokona 😉
Nicole Da Silva – Enjoy Your Life

[audio:nicole_da_silva_ -_enjoy_your_life.mp3]

9. Hogy stílusosan zárjam ezt a kis összeállítást, itt a vége, fuss el véle.
Linkin Park – In The End

No, és hogy így a végére értünk, én is felkérem pár kedves olvasómat, hogy tegyék meg ugyanezt.

Tehát az áldozatok:
Gandalf | Nati | gus | laze

Hajaj

Ma este is sikerült egy elhúzódó hirtelen kitalált fejlesztés miatt bent maradni este 8ig…


Ennek kompenzálásaként lementünk iszogatni WBbe…

A névsor a képpen alakult, hogy Oszkár, Gandi, Gina, Roni, Máté és huga valamint MilGra
Aminek a vége részemröl tompulásig ivás volt.


Aztan hazafelé Star Kebabban egy csipös gyros csirkéből – hogy máshogy – aminek konkluziojaként rájöttem, hogy Szerájnál nincs jobb 🙂
Vagy ha van is, még nem találtam meg 😀
Ez valami olyasmi mint a demokrácia, szarnak szar, de nem találtunk jobbat… 😀

Majd csodálatos Combino és 86-os Combo után – de tudok írni – jutottam haza kb negyed egyre.

Daily Fight Inside

Érdekes kérdések motoszkálnak bennem, főleg az elmúlt pár napnyi beszélgetés után.
Amikor valaki elmeséli a problémáit, és próbálok segíteni, felnyitni a szemét, új megoldásokat találni, az úgy gondolom jó.
Egészen addig amig a megoldás nem én magam vagyok.

Mert ha egy kedves ismerösöm ráébresztem valamire, valami hibájára, vagy olyan dolgokra amelyek a zátonyokat okozzák a kapcsolatában, vagy éppen ráébresztettem, hogy nem boldog, akkor egészen addig ez jó érzéssel tölt el, amíg nem merülök fel lehetséges alternatívaként.
Ez föleg akkor érdekes, amikor olyan elvárásai vannak, amit messze túlteljesítek, vagy legalább is megfelelek.

Mivel ilyenkor vergödöm, hogy biztos bele kellett volna-e szólnom az ő dolgukba.
Másrészt sosem mosom le magamról, hogy önző dög vagyok, és nem segíteni akartam, hanem szétrombolni a nagy idillt. És hogy csak a saját malomra akartam hajtani a vizet.

De nem érdekes, mindenki azt gondol, amit szeretne.
Ettől függetlenül nem az a hobbim, hogy párokat szedek szét, majd lenyulom a csajt és hawaii.

When you hear the silence

Most rámköszöntött a csend.
Mondhatni, rám eresztette fátylát a csend sudár és kiismerhetetlen úrnője.
Vagy egy erős stílusváltás után mondhatnám azt is, hogy de k*vara egyedül érzem most magam.
Egésznap pezsgés volt körülöttem, most pedig egyedül a Hármashatárhegy mosolyog vissza rám jóságosan.

No mindegy.

Akkor most jöjjön az egyik személyes kedvencem.
Tukan – When you hear the silence
[audio:tukan_-_when_you_hear_the_silence.mp3]

Made-it

Szóval sikerült a nagy műtét, és az általam hosztolt weboldalak ismét a csodálatos rain.hu feliratú vasjárművön keresztül csorognak az éterbe.
Ezúton is megköszönöm a ZL Rendszerház Kft és személyesen Besse Zoltán segédletét. 🙂

Miután leállítottam a web és az adatbázis kiszolgálót lefuttattam egy rsyncet, majd pedig levettük az IP címem a régi masináról, átkerült az újra, én felvettem, és széles mosollyal szambáztunk tovább.

Volt némi jogosultsági gond, amitöl nem akart futni sem a MySQL sem a Postfix, de megoldottuk a gondot.
Teszteltem a web, az ftp, az sql, és a levelező kiszolgálót, mind örömmel vette az átköltöztetést. 🙂
Így most öröm boldogság lakik újra pici szivemben 🙂

Mornin’

Nos, tegnap este óta mióta kiraktam ezt a postot jönnek a találgatások hogy kiez, ha ilyen sokan ismerik állítólag a nedves ismerőseim közül…

Akkor pár policy, ami alapján szükíthető a kör:

Ugy indul, hogy exek barátnöivel nem kezdünk.
Aztán, a kor limitem szerintem ismeretes.
Harmadrészt nem szeretjük a távkapcsolatokat, mert a romantikája bár megvan, de hosszabb távon nem az igazi
Negyedrészt nem kolega, semmilyen szinten 😉

No, most akkor remélem mindenkinek befoltoztam az oldalát, és nem fognak polgári peres eljárásba azért mert a Társadalom Biztosításra kibírhatatlan terhet rovok az által, hogy a blogom olvasóinak az oldalát fúron, kiváncsiságostól, mindenestől 😉

You’ve never believed in The One.
I still don’t. I believe in him.

Fine day

Gus írt egy postot ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, mivel az egyik kedvenc énekesemról, vokálosomról szól.
A hölgy Kirsty Hawkshaw.

A legnagyobb trance, dance muzsikákban találkozhatunk a hangjával. Saját száma a fine day, amit itt meg is osztok veletek. A prezentált verzió Mike Koglin remixe 2003ból.
[audio:kirsty_hawkshaw_-_fine_day.mp3]

Bövebben még gus blogján olvashattok róla, nem akarok idegen tollakkal ékeskedni.