Nos szóval a zárásig maradásnak az egyetlen negatív övetkezménye az volt, hogy miután kajáltunk Seedorffal Nyugati téren, és felraktam a metróra, haza kellett jönni és lefeküdni, aztán pedig délben kelni.
Még ébredezési stádiumban voltam, amikor Kicsi írt smst. Oké, reagál. Felhív hogy izé mizé mizu, meg mért reagáltam ilyen gyorsan. Hát kb azért mert 10 perccel az elött nyomtam le a telefonom, hogy ne ébresszen, és még a kezemben volt az a szar, és próbáltam nem vissza aludni 🙂
Emberi formát öntöttem magamra, majd kitalálta Judit, hogy a holnapi Parndorfi kiruccanás hogyan is legyen. Meg hogy hozzá most feljön anyukája, és viszik is haza. Felrúgva ezzel a már megbeszélt programot. De jó. Utálom az ilyet.
Mindegy.
Volam kajálni Nagyi Palacsintázójába. Ahol is magamba eregettem, egy csokis, egy marcipános, és egy áfonyás lekvárosat 🙂 Valamit ezek még mindig tudnak. Nekem bejött.
Megérte kivárni a hosszú sort 🙂
Este egyébként sétáltam a Duna-parton és megtekintettem a Jövökép56 kiállítást, illetve XXI. századi Feszti körképet. Amiről egyébként, ha nem olvastam volna out blogján akkor nem tudnám hogy van 🙂
Basszus imádom ezt a várost. Este sétálok Batthyány téren, meglátom a nagy transparenseket, végig sétálok a rakparton nézem ezeket a néhol elborult képeket, és hallgatom a hangfalakból áradó aláfestésre szánt hanghatásokat, mivel a vonat zajtól a Yellow Submarineig minden fellelhető volt köztük.
Megnézem a képeket, aztán csak gyönyörködöm a kivilágított Parlament, a csillagok és a Duna általá nyújtott látképben. Mesés.
Szerelmes vagyok a városnak ebben a részébe, ez már biztos…
Node, megyek aludni mert reggel fél kilenckor Budaörsön találkozom Juditékkal, és indulunk kocsikázni Ausztriába. Dejó-dejó.
egyszer tenyleg megkostolom mar ezt a nagymamat, elvegre itt van tolunk egy kopesnyire.
Ne a nagymamát edd meg, csak a palacsintáját.