Jasminos per második felvonás

“Jasminos per második felvonás” bejegyzéshez 96 hozzászólás

1. Hii,

   hmm en ezeket kicsit furcsanak erzem. Marmint ok legyen a munkaltato akarmilyen szemet a baj akkor van szerintem ha felmondani nem tudnal mert mondjuk napi 2kg burgonyaert kinoznak (itt ugye nem rizs mint kinaban :)). Rengeteg ceg csinalja ezt igy/ugy es akkor is ugyerzem a jasmin meg mindig jol tartja az alkalmazotakat sot mikor itt voltal meg jobban is 🙂 Egy ilyen jellegu per a ceg eseteben eleg sulyos kihatasokkal lehet es ha mas nem az is felmerul, hogy vajon ezaltal hany tovabbi ember marad munka nelkul, aki esetleg szivesen vegzi. Mindig ugy voltam vele, hogy ha nekem nem jo felmondok. Viszont amit alairtam es elvallaltam azt megcsinalom ha torik ha szakad. Es a magam reszerol csak akkor vennek reszt ijesmiben, ha ugy erzem masokat olyan mertekben karosit amiert mar tartoznek feleloseggel ha elmulasztanam a segitseg nyujtast.. Szoval nem mondom, hogy aki torveny felettinek erzi magat nem erdemel „lecket”, de ez eleg komoly dolog szeirntem.. 🙂

2. Ok rendben dark, ez mind szep es jo. Csak akkor van gaz, amikor az ember bemegy egy szep reggel dolgozni, es 2 ora mulva minden ok nelkul az utcan talalja magat. Ez ami bosszant engem.

3. Láttunk ilyet 🙂

4. valo igaz.. valo igaz.. valo vilag.. 🙂
   ez a szomoru resze tenyleg..
   DJZ ! HAPPY BDAY!! 🙂 utolag igaz de azert gratulalok 🙂

5. Szia!

   ha kell és tudok, akkor segítek… keress meg, ha kell még tanú

6. Szia csy, köszi 🙂
   Ha szükség lesz rá, feltétlenül szólok.

   Köszi

7. ehh, be volt-e mikrofonozva az épület?
   reszemrol 110% hogy be, bizonyitani is tudom.

   Örülök neki, hogy valaki lépett ezügyben, nekem az egyik legnagyobb magyar ügyvéd a védőm hivatalos ügyekben és nagyon bánom, hogy anno én nem léptem és mentem be vele.

8. Mi történt?

9. Hát hozzászólnék (bár még nem nagyon van mit…). 2009 decemberében adtam be a munkaügyi bíróságra a keresetet a DH ellen. Szó sincs személyes bosszúról, mocskolódásról (mégis ezt terjesztik rólam a cégen belül….), pusztán a jogaimat, az igazamat szeretném védeni. EZ BŰN?????
   Egyelőre nincs fejlemény, de kíváncsian várom. Mindenesetre a cégnél úgy könyveltek el, hogy csak azért, mert bírósághoz fordultam, áruló és primitív, mindenkit szidalmazó bunkó vagyok. 🙁 Fura, amikor volt munkatársak (akik állítólag kedveltek és felháborodtak a 10 perc alatt lebonyolított kirúgásomon) úgy kezelnek, mintha leprát terjesztettem volna a becses cégnél…
   Lehet, hogy alulmaradok a perben, hisz ebben az országban nincs igazság, csak a pénz beszél (ami a Doclernek van, nekem nincs…), de inkább a harc mezején vérezzek el, mint hogy megalázottan elkullogjak, amikor koholt vádak alapján, ebédidőmben kiebrudaltak.
   Egyelőre várom a bíróság intézkedését. Sosem hittem volna, hogy ilyesmibe keveredek… mert igenis jól éreztem magam a cégnél és nem ezt vártam! Legalábbis nem így, nem ezt az eljárást. 3 hete fontolgatták tisztelt vezetőim, hogy kirúgnak, a szemembe mégis mosolyogtak, nagyokat köszöntek a folyosón, aggódtak, amikor beteg voltam…hát köszike. :S
   Ennyi.

10. Képmutatásban mindig is erősek voltak.

11. Reggel bementem egy hét betegácsi után. Vezetőm megkérdezte aggódva, hogy hogy vagyok… aztán megvárta, amíg ebédidő van és kirúgatott a jogtanácsos közreműködésével. Szakmailag alkalmatlan vagyok…mondták. Én masszőr voltam. ????????????????????????????????????????????????
    Talán valakinek a feje helyére gyúrtam a lábát? Vagy hogy??????
    Nem az bánt, hogy nem tetszettem nekik, csak az, hogy semmiféle utánajárás nem volt, hogy konkrétan mi és hogyan történhetett. Na, mindegy, várom a bíróság részéről a fejleményeket. Sajnos nincs igazság a földön, könnyen lehet, hogy bukom a pert, mert az nyer, akinek több pénze van, de életemben először úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam. Van ebben tapasztalat valaki részéről? Ex munkavállaló kontra DH vagy Jasmin? Mert nem találtam erre vonatkozó bejegyzést, bár lehet, hogy csak figyelmetlen voltam. Masszőr vagyok, nem informatikus, lehet,hogy nem találok egyértelmű dolgokat. 🙂

12. Az általam ismert esetben peren kívüli egyezség született…

13. Köszönöm szépen a választ! Nem vágyom évekig tartó huzavonára, sőt…! Elszomorít, hogy elfajultak a dolgok, minden munkahelyemről úgy jöttem el (nem elküldtek, ez is fontos mozzanat az életemben!!!!), hogy baráti hangulatban, ember módjára búcsúztunk el. Egy cég vezetőjével, akiktől 1998- ban (!!!!) jöttem el, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, olykor össze is járunk. Akkor én olyan ROSSZ ember és munkaerő volnék???? Ő odaállt elém, és azt mondta, sajnos gazdasági okok miatt, a cég érdekében meg kell egymástól válnunk, nagyon sajnálja. Megértettem, elfogadtam, és IGAZ IS VOLT.Láttam, tudtam, hogy egy olyan vállalkozásban dolgoztam, ami nem bírt el annyi embert, ahányat épp foglalkoztatott. Én ezt értem korrekt és közös megegyezéssel való felmondásnak! A cég a mai napig működik, nem vettek fel mást a helyemre, vissza- vissza járok, baráti a viszonyom mindenkivel.
    Ez a különbség és fájó pont, ami miatt jogi segítséget kértem. És minden, az utóbbi pár órában ért ún. kritika ellenére igenis kijelentem, hogy jelen hozzászólásaim nem mocskolódások és támadások tömkelege, nem érzem úgy, hogy bárkit megsértettem volna, csak a véleményemnek adok hangot. Emberi módon és stílusban, és ehhez nincs több hozzáfűznivalóm. Ha a cégen belül bárkit bántottam volna ezzel, elnézést kérek, de nem adok igazat neki, a mocskolódás, fenyegetőzés nem itt kezdődik és maximálisan távol áll tőlem. Nos, köszönöm, hogy mindezt leírhattam, hozzászólásaimat bármikor vállalom, bíróság előtt is, mert minden, amit írtam, igaz és kitartok mellette. Persze, hogy csalódott vagyok, hiszen egy remek állást veszítettem el,szerettem ott dolgozni és épp ezért ért váratlanul, ami történt.

14. Mivel „A cégtől” a mai napig rendszeresen nézik az oldalt, már olvasták szerintem a hozzászólásod 🙂

    Megtudlak egyébként érteni, sokáig bennem is megvolt a tüske amiért, méltatlanul és kamu dumával küldtek el.
    Ma már csak röhögök rajtuk, és azon a paranoid, multi-wannabe cég kultúrán amit „kialakítottak”.

15. T. Szilva!

    Érdeklődéssel olvastam hozzászólásait. Amennyiben szeretné nyilvánosságra hozni az Önnel történteket, keressen bizalommal, segítek Önnek! Ha ír nekem, felveszem Önnel a kapcsolatot! mediainfo42@freemail.hu

16. Hali. Újabb tömeges kirúgásokról hallottam. Szintén kamu okokkal. Január első 7én jófejségből közölni mindezt az emberekkel utókarácsonyi ajándékként. Mindezt a hr-vezető vezényletével, aki mindenki macája a cégnél. Persze a kirúgások csak azokat a csoportokat érintik, akik vezetői nem húzták meg. Sajnos egy haverom főnöke hűséges a barátnőjéhez, így sorsuk a lapát lett…

17. Még annyit, hogy biztosan vannak, akik szívesen csatlakoznának, akár tanúként az újabb perhez…

18. Sziasztok,

    Igen, január első hetében jó pár részleg be lett borítva, „átszervezés” címszó alatt:)

19. Az én esetem ugyan nem nevezhető szakmába vágónak a cégnél, de ha esetleg van olyan volt munkatárs, aki szintén jogorvoslatért folyamodna, esetleg tanúként szerepet vállalna az ügyben, keressen bizalommal! Továbbá dr Tóth Zoltán megkeresése is felettébb hasznos lehet az ügyben, aki felajánlotta a média segítségét, kizárólag jogilag támadhatatlan úton, ami nem elhanyagolható! Fontosnak tartom ISMÉTELTEN hangsúlyozni, hogy minden munkavállalónak törvény adta joga van megvédeni az érdekeit, ez NEM fenyegetőzés a munkáltatóval szemben! Az én álláspontom: amennyiben tévedek és nincs igazam, azt egy elfogulatlan és pártatlan féltől szeretném hallani, és akkor ellenvetés nélkül el is fogadom, és ennek minden kockázatát, felelősségét VÁLLALOM! Vannak jelentkezők, akik tanúként hajlandók megjelenni az oldalamon a bírósági tárgyaláson, de további megkereséseket is szívesen fogadok, illetve tudok javasolni olyan jogi személyt, aki ismeri a munkavállalók és munkáltató közötti viszonyokat a szóban forgó cég esetében. Megkaptam már, hogy fenyegetőzök, mocskolódok, ami nagyon bánt, és több ilyen kritikát nem kérek a még ott dolgozó emberektől, mert ez már kimeríti a rágalmazás fogalmát, és sértegetésnek érzem. Ameddig a volt munkavállalók kulturáltan és emberhez méltó módon hangot adnak a véleményüknek, érzéseiknek, addig ebben senki sem találhat kivetnivalót, még akkor sem, ha ez kompromittáló a volt munkáltató számára! Szólás- és sajtó szabadság van, még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. Ha valakit elküldenek, kirúgnak, akkor vállalják fel a döntésüket annak minden kellemetlenségével együtt! Sértve érezzük magunkat? Meg lehet érteni! Családok megélhetése, emberi életek forognak kockán!! Nagy szavakkal dobálózom?! Lelkileg úgy meg lettem taposva, hogy ezt az ellenségemnek sem kívánnám soha!!!! Szakmailag ellehetetlenítve érzem magam, emberileg egyszerűen ki lettem kísérve az épületből, mint egy nemkívánatos porszívóügynök!!!!! Úgyhogy teszem, amit helyesnek érzek, a cég is tegye, amit tennie kell. Sosem vádolnám egyik képviselőjüket sem azzal, hogy mocskolódnak, csak azért, mert védik az érdekeiket! Akinek kell, adok elérhetőséget, és mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg azt a munkahelyet, ahol megbecsülve és biztonságban érzi magát!!!!

20. Nincs sajnos sajtószabadság. Arról írhatsz, amiről szabad… 😀

    Ki lettél kisérve, vagy ki lettél vezetve? (előtted, vagy mögötted mentek az őrök) Ez a nem mindegy 🙂

    De a kötekedést félre téve,
    sok sikert kívánok neked/nektek.

21. Szilva: a Te esetedben szerintem személyes
    ellentét volt a háttérben, pontosabban a felettesed féltette a saját helyét… Ettől persze nem jobb a helyzet.

    A januári átszervezés kapcsán azért érdemes megemlíteni, hogy az emberek nagy része kapott a cégcsoporton belül másik helyet, tehát nem arról van szó, hogy 60 embert szó nélkül az utcára tettek.

22. Igen, én is így érzem. 🙁 Ha valaki nem akar velem együtt dolgozni, akkor ezt kell írni a felmondásba, nem pedig csűrni- csavarni. Mindezt úgy, hogy kihangsúlyozzuk: mindez az én érdekemben történt, hogy tanuljak a hibáimból, nehogy más munkahelyen is problémám adódjon abból, hogy szakmailag elég ügyetlenke vagyok!… szerintem a tulajdonosok egyike nem járt volna hozzám hónapokig masszázsra, ha nem felelek meg. A vezetőmet is masszíroztam, hónapokig nagyon elégedett volt, ezt többször mondta, kollégák előtt is! Lehet, hogy sokaknak már tele van a füle a nyafogásommal, de nekem ez igenis nagyon nagy lelki törést okozott, azóta sem találtam munkát (nem azért, mert szakmailag nulla vagyok, hanem mert masszőrként elhelyezkedni lehetetlen december és április között, és ez tény), rágom magam és várom a bíróság lépéseit, de mint tudjuk, ez nem lesz rövid történet. És ha valaki beképzeltnek tart ezért, akkor is leírom: meg voltak elégedve a munkámmal azok, akiket hétről hétre masszíroztam! Azt a személyt is masszíroztam egyszer, aki majd a céget képviseli a perben, és ő is meg volt elégedve, ezt masszázst követően ő maga mondta! Nem tudok napirendre térni a történtek felett. És nagyon úgy áll a helyzet, hogy nem lesz per nélküli megegyezés, végig kell hallgatnom újra és újra, hogy mennyire nem volt megfelelő a munkához való hozzáállásom, majd tanúk tömkelege (akik ugye ki vannak szolgáltatva a munkaadónak….) állítja (gondolom), hogy igen, hétről hétre szenvedés volt számukra a velem való találkozás, alig bírták ki sikoltozás nélkül a kínt, mely együtt járt a szakszerűtlen, kontár masszázzsal, az öklüket a szájukba préselve próbálták türtőztetni magukat, hogy ne rohanjanak ki a helységből, végig potyogott a könnyük és bármit megtettek volna, hogy ne kelljen ezt átélniük minden alkalommal, de nem tehették….! Inkább jöttek rendszeresen, hiszen mindenkinek egyszerűbb így, sőt, aki munkaügyi okok miatt nem tudta az aktuális időpontban igénybe venni a masszázst, kezét- lábát törve új időpontot kért, mert úgy érezte, ezek a pokoli szenvedések szükségesek ahhoz, hogy el tudják látni a rájuk rótt kihívásokat a munkájukkal kapcsolatban… de azért nagyon örülnek, hogy mindennek vége már, igen, micsoda megkönnyebbülés ez, dicsérjük az Urat, ámen! Hát igen, szép lesz…

23. Egyébként ha valaki úgy gondolja, hogy esetleg mégsem voltam szakbarbár, és a felmondásomban rögzített indokok nem azok, ami miatt ténylegesen el lettem küldve, és ezt a bíróságon szívesen elmondja (hehehe, ilyen nincs, mert senkinek sem hiányzik a hercehurca, ez csak egy lehetőség, hogy kipróbálja, milyen felemelő, ha bíróságilag becitálják és egy napot lóghat a munkából…), akkor itt jelentkezhet: diverza@freemail.hu
    Jelige: kicsi a bors, de a fele még kisebb! 🙂

24. Max volt dolgozók fognak jelentkezni, mostaniak – érthető módon – féltik a seggüket 🙂

25. Igen, ez természetes. Van már jelentkező, szerencsére, de lehet csatlakozni… bár erre nem számítok, mivel ez az ügy nem vág a cég profiljába, ha valakit szintén szakmai okok miatt küldtek el, csekély örömét leli abban, ha mellettem kardoskodik. Többségében olyan emberek jelentkeztek, akik személyes ellentétek miatt önként távoztak, de tanúi voltak pár egyéb „indokok” miatti elbocsátásnak is. Mindentől függetlenül nagyon jól esik a támogatásuk, és az is, hogy vállalják a tanúskodással együtt járó futkosást és hivatalos megjelenést, mert nekik is az a meggyőződésük, amit 7 írt a hozzászólásában. Több emberrel is leveleztem, beszéltem ez ügyben és bár nem szeretnének részt venni benne, mivel féltik a munkahelyüket, eddig még mindenki igazat adott nekem. Épp ezért „veszem fel a kesztyűt” és állok ki magamért. Milyen jól hangzik majd a következő munkahelyemen: bocs, főnök, kéne egy szabadnap, mert munkaügyi bíróságra megyek, bepereltem az előző munkaadómat… :O 😀 Na, büszke ugyan nem vagyok rá, de hát tennem kell valamit. Kicsit kesergek, hogy anno nem a BKV- hoz mentem el dolgozni, most nem lennének ilyesféle gondjaim, csak nyálazgatnám a millióimat a tévé előtt ülve és nem is tudnám, mi folyik a nagyvilágban. Apropó, BKV: egy elküldött fejes megnyerte a BKV ellen a munkaügyi pert, mert nem a számára kijáró végkielégítéssel menesztették. ÉS NYERT! Továbbá: egy vidéki festőüzemben tömeges elbocsátások zajlottak tavaly szeptemberben, leépítésre hivatkozva. Párom is beleesett a névsorba… de nem pereskedtünk, hehehe, sajnos a cég tényleg kényszerhelyzetbe került. Egy fiatalember beperelte a céget, mivel kollégái (akikkel nagyon jó viszonyban volt) azzal ugratták, hogy származása szerint kisebbséghez tartozik. Ez az ugratás mindig oda- vissza zajlott, idióta vicc, persze, de jókat röhögtek rajta. Kb. olyan, mint amikor szőke nőzik az embert, és persze ezen a szőke nő is nevet. Na, mindegy. Embert elküldték, ő gondolt egyet és beperelte a munkaadóit, feletteseit, akik nem csak fültanúi voltak a szösszenetnek éveken át, de ők maguk is ugratták… ÉS NYERT! A beidézett tanúk (volt kollégák) még mindig a cégnél dolgoznak, pedig a bíróságon nem hazudtak, az igazat felelték a feltett kérdésekre. Ugratták? Ja, igen, hát előfordult, mert ugye milyen vicces volt és hát az nevetett rajta legtöbbet, akit ugrattak, blablabla… Ügy lezárva, felperes nyert, dolgozók dolgoznak, művezető, csoportvezető kirúgva. 🙂 Személy szerint sosem hittem volna, hogy esélye lenne megnyerni a pert a fenti fiatalembernek… Magammal szemben persze nyilván elfogult vagyok, de igenis úgy érzem, igazam van és jó eséllyel indulok. Reményeim szerint jövő ilyenkor sokkal okosabb leszek a témában, így vagy úgy. Ha veszítek, leülöm a költségeket (úgysincs munkám, ráérek…:)), aztán majd nem úgy kalapozok az aluljárókban, hogy „éhes vagyok”, hanem úgy, hogy „akkor is igazam van…”!

26. Szar dolog személyes okok miatt kirúgva lenni, aztán persze megpróbálni szakmai okokra fogni. Én is átéltem 🙂

    Kiváncsian várom a fejleményeket 🙂
    Sok sikert nektek 🙂

27. 7.
    „A januári átszervezés kapcsán azért érdemes megemlíteni, hogy az emberek nagy része kapott a cégcsoporton belül másik helyet, tehát nem arról van szó, hogy 60 embert szó nélkül az utcára tettek.”

    Ez nem fedi teljesen a valóságot.

28. exit.
    Ha tudsz erről pár szót mondani, szívesen venném! Jelenleg minden felmondással kapcsolatos információ érdekel a céggel kapcsolatban, lsd a fentieket! diverza@freemail.hu
    Köszi!
    ui.: akit érdekel: a felmondási idő utolsó napjáig lehet jogi lépéseket tenni abban az esetben, ha a munkavállaló szeretné megtámadni a felmondást, annak körülményeit és indokait. Érdemes minél előbb utánajárni és konzultálni egy munkajog területén szakavatott emberrel, jogsegélyszolgálattal. Ha már a felmondási idő letelt, a munkaviszony minden formában megszűnt, nincs megoldás. Aki másfél hónapig őrlődik és utána kap észbe, az már nem tud érvényt szerezni vélt vagy valós igazának. Egy ingyenes ügyvédi konzultáció során hamar kiderül, kinek milyen esélye van, és minimális utánajáráson kívül semmibe sem kerül. Ebben is tudok segíteni annak, aki tanácsot szeretne kérni, vagy felmondásával kapcsolatban sértve érzi jogait. Nem, ez NEM lázítás, csak egy lehetőség annak, aki élni szeretne vele!

29. Kedves Szilva!

    Velem sajnos túl jól jártak, az én alaptermészetem a maximális lustaság minden esetben. Most pl. 40 perce vagyok éhes és 15 lépés lenne a konyha. Ezek után nem nehéz elképzelni mennyire nem érdekel ez az egész. Titkon mindkét fél tudta, hogy egy ember rosszindulatán múlt, (mégha igyekeztek ennek a látszatát is elkerülni) ugyanúgy ahogy a te esetedben, ha jól olvasom. Viszont közös megegyezés volt. Amit 7 hozzászólásában kifogásoltam az az volt, hogy azt állította, hogy a 60(?, szerintem több) ember NAGY RÉSZE kapott másik helyet. Ezzel szemben az igazság az, hogy 20at sem tudok megnevezni aki még mindig ott lenne az meg a nagyobb rész helyett, kevesebb mint a fele. És ezek egy része is úgy kapott új helyet, hogy mást küldtek el helyettük. (Úgyhogy 60 ember nagy része tényleg el lett küldve.) Itt persze jól jöttek a régi barátságok, és az így elbocsátottaknál épp ezért sokkal inkább személyes, mint szakmai okok játszottak közre.

30. Úgy látom nem semmit sem változtak a dolgok „a cég”-nél.

31. Hát igen… egyébként az a mókás az egészben, hogy egyáltalán nem azért foglalkoztat ennyire a dolog, mert elküldtek. Nyilván néztem volna egy nagyot, nyilván szívtam volna a fogam, igen. De a felmondásomban leírtak, a személyes indokok álcázása miatt kreált csűrés- csavarás az, ami miatt elöntötte a sz.r az agyamat. Mindenképp bántja az embert, ha felmondanak neki, persze. De az az álszent, megjátszott együttérzés, leereszkedő kioktatás, amit kaptam abban a pár percben, az mindent eldöntött a számomra. Egy másik masszőrt már elküldtek mellőlem, ő azt mesélte, hogy miután aláíratták vele a felmondást, a vezető odament hozzá, miközben a recepción át épp távozni készült és közölte: ” Ha bármikor, bármiben segíteni tudok neked, hívj nyugodtan!”
    …
    Vérlázítónak tartom a bánásmódot, az eljárást, és azt, hogy mindezt letagadják, megmagyarázzák, sőt, menjünk messzebb; amit a felmondásomban leírtak, az nem csupán álcázása a személyes ellentétnek, hanem VALÓTLANSÁG. És én személy szerint valótlanságnak nevezem azt is, amikor az igazságot kitekerik, elferdítik, új köntösbe csomagolják, majd lenyomják a torkodon. Már a felmondás pillanatában ellentmondásokba ütköztünk, mielőtt aláírtam volna a rendes felmondást, amit a jogtanácsos figyelmen kívül hagyott. Nem értettem egyet a felsoroltakkal, az ügyvédem szerint alá sem kellett volna írnom, de hát én már azt is nagy dolognak tartottam, hogy volt annyi eszem, hogy ne közös megegyezést firkantsak alá, más eshetőség már eszembe sem jutott. És hagytam volna a francba az egészet, nem kampányolnék és lobognék itt a virtuális szélben, ha valaki azt mondja, hogy azért lettem elküldve, amiért, nem pedig meghurcolnak, szakmailag és emberileg megtaposnak, belehazudnak a szemembe. Az ügyvédemnek azt mondták, nincs miért perelnem, hiszen amíg ott dolgoztam, nagyon jól bántak velem és mindent megtettek értem. Ez igaz. Azonban az nem mindegy, mit írnak a felmondásban.
    Az sem mindegy, hogy 3 hete készültek rá, hogy elküldjenek… hmmmmm… ha csapnivaló volt a munkám, miért tartott ennyi ideig???
    Mindegy, a dolgaim alakulnak úgy, ahogy alakulnak, szerencsére jött pár megkeresés, és ez nekem sokat jelent, mert más is úgy értékelte az addigi munkámat, ahogy személy szerint én megéltem és értékelném, ha szükséges lenne.
    Várom a bírósági meghallgatást és végigviszem a dolgot, épp eléggé beleástam már magam, épp eleget tudok már ahhoz, hogy be tudjam bizonyítani az igazamat, a többin meg majd túlteszem magam.
    Nem az az emberi hozzáállás, ha pénzt és fáradtságot nem kímélve elkényeztetjük a nálunk dolgozókat, hanem az, ha az a dolgozó akkor is embernek érzi magát, ha már nem akarunk együtt dogozni vele.
    Az én esetemben ez nem sikerült, illetve nem rajtuk múlt, hogy embernek érzem magam.

32. 7: Tévedsz, mert legalább 30 nevet fel tudok sorolni, akár itt is, akiket kirúgtak.

    Gossip Guy: Te is tévedsz, mert az én főnököm szobára vitte a hr-s csajt Blumauban és mégis kirúgtak sok embert tőlünk, engem is.

33. Én meg azt hittem, egy 2007- es témához hozzászólva üres szólamokat pengetek…szomorú.

34. Kedves Szilva!
    Személy szerint meg vagyok győződve róla hogy jobb masszőr vagy mint a volt felettesed, ezért kellett téged eltávolítani. Mindenki elégedett volt veled csak pozitív visszajelzéseket kapott rólad és ezt egy idő után már személyes sértésnek érezte. Unatkozott, nem volt munkája és azzal hogy téged kivágott újra fontos lett, látványosan visszahelyezte magát a köztudatba. Senki sem azért jár hozzá mert jól masszíroz (leginkább túlfűtött simogatásnak nevezhetném amit masszázs címszó alatt művel) hanem mert úton- útfélen Gyurival takarózik, fenyegetőzik és mindenki jobbnak látja ha tartja a száját. Ez elég szánalmas pozició erősítés de sajnos senki sem állítja le, emiatt bármit megtehet. Ahogy veled meg is tette. Megértem hogy nem hagyod magad, de egy ilyen gátlástalan törtetővel úgysem tudtál volna sokáig együtt dolgozni, örülj neki hogy megszabadultál tőle. Eláztatott sok ember előtt, hetek óta fúrt téged de ezt nem merte felvállalni. Többen tudjuk, hogy igazad ven de ebbe nem merünk belefolyni, érthetően azt hiszem…

35. Hát… köszönöm a dicsérő szavakat, bár ilyen jellegű személyeskedésbe én semmiképp nem mennék bele. Nem azt szeretném firtatni, hogy ki szebb és ki jobb, hanem azt szeretném, ha érvényre juttathatnám az igazamat. Ami a következő: nem diagnosztizáltam SENKIT, nem utaltam rá, hogy BÁRKINEK általam megállapított vélt vagy valós betegsége van. A munkám az volt, hogy megmasszírozzam a hozzám irányított embereket, és ezt meg is tettem. Ha a vezetőm által előírt és elvárt tornagyakorlatokat valakinek nem volt kedve masszázs előtt elvégezni, akkor nem történt meg. Sokan ezt nem merték felvállalni, én meg nem erőltettem. És nem is fogom őket megnevezni, mert felesleges. Már csak azért sem, mert gyógytornász végzettséggel nem rendelkezem (tudtommal a volt vezetőm sem…). Ez azonban nem indokolhatja a felmondást, mert nem szakmámhoz kapcsolódó tevékenység, vagyis nem várható el tőlem. (Utánajártam!!!) Ennek fényében igen erősen megkérdőjelezhető a felmondás indoka. Lehet csűrni, csavarni, tekerni, értelmezni, boncolgatni, de ez mindennemű peren kívüli megegyezés teljes hiányában már a bíróság jogköre. És már bőven itt tartunk, úgyhogy nincs visszaút, kezdődik a jogvita.

36. Sall74 szégyellhetnéd magad! Honnan ez a gyülölet? Bántott téged Marietta? Szilva esetében személyes bosszúról van szó, de te… És hol a lojalitás?

37. Sall75: Ne haragudj, de a személyes bosszú nem bíróság útján történik szerintem.

    Egyébként mindentől függetlenül valahol igenis osztom a véleményedet, mert ha vkinek nem tetszik, nem kell élni a lehetőséggel. Ez a bejegyzés valóban nem etikus, egyetértek. Az egész átment személyeskedésbe és fikázásba, amit jómagam ugyanúgy elítélek, nekem sem esne jól, sőt…!

    Egész eddigi nyafogásomban ezt próbáltam megértetni: nem bosszú hajt, hanem a csökött igazságérzetem. Ha nincs igazam és ezt a bíróság megállapítja, akkor szó nélkül el fogom fogadni.

    Bennem nincs gyűlölet, de ha megbántva érzem magam és nem ezt a bánásmódot vártam, az azt hiszem, érthető. Ha a munkám nem felelt meg, azt nem ilyen módon kellett volna az arcomba vágni mindenféle előzmény nélkül, és ehhez igenis ragaszkodom.

    7 fentiekben írt bejegyzése csekély mértékben ugyan, de alátámasztja a nézeteimet.

    Mindenkitől elnézést kérek, de csak magamért próbálok kiállni. Nem gyűlölök senkit, nem haragszom senkire, szeretnék már túl lenni rajta és hallani az igazat, bármi legyen is az. Nem vonaglok kéjesen a kispárnámba szuszogva, amikor eszembe jut, de sajnos más sem foglalkoztat az ominózus nap óta.

    Személyes bosszú…?! Ugyan már…! Ha valakinek kellemetlenkedni akarnék, nem jogi úton tenném. Abban túl nagy a kockázat, nemde bár.

    De hogy a hozzászólók közül mindenkiben tüske maradt, akit elküldtek, azt meg lehet érteni.

    És személyes tapasztalatom az volt, amíg ott dolgoztam, hogy sokan alkottak olyan véleményt, amit adott esetben persze nem vállaltak fel. Ez a legkönnyebb és legbiztonságosabb út, amit én nem tartok emberhez méltónak.

    Nyilvánosan fogok bocsánatot kérni, amennyiben nincs igazam és ezt a bíróság kimondja. Azzal, hogy jogi úton szeretnék érvényesülni, jóval nagyobb kockázatot vállalok, mint bárki, aki sunyin bosszút forral és névtelenség mögé bújva véleményeket ont; ha elveszítem a pert, évekig fizethetem a költségeket, ezért úgy gondolom, személyes bosszúról nem beszélhetünk.
    Őszintén sajnálom, ha ezt bárki így látja.
    Nem vagyok szent, de sunyi kö..ög sem, egyszerűen csak tisztán akarok látni. Ha ez bántó, sértő valakinek, akkor bocsánat, a személyes sérelmeket a bíróság akkor sem fogja figyelembe venni, ha fejre állok és megtépem a ruhámat. Őket sem érdekli más, csak az, hogy kinek miben volt igaza vagy miben nem.

38. Mindenki megkönnyebbülhet, mert a mai nap olyan fordulatot hozott számomra, amit már nem illendő publikálni. Lehet, hogy sokat lelkizem (bocsánat érte), de a diszkréció fogalmát is ismerem, és úgy érzem, ettől a pillanattól kezdve illendő zárt ajtók mögött koncentrálni a folytatásra.
    Mind az érintettek, mind az ügy érdekében.
    Mindenkitől elnézést kérek, akit zavartam ömlengéseimmel, ha szükségessé válik fentiekben leírt ígéretem (megkövetés, mint olyan), nem fogok megfeledkezni róla.

39. sall75: kreativ a nevvalasztasod. Altalad megnevezett illeto tobbszor is bekavart a hatam mogott okom van ra, hogy ezt irtam.
    Tobbek kozott az is hogy a velemenyem az, ami.
    Tobben hallottak tudjak, hogy folyamatosan ” Gyurizik” amikor nem kedve szerint alakulnak a dolgok. Ennyit a lojalitasrol.
    Aki nem koszon neki tetszoen a folyoson (elore persze) arra maris rasziszegi (a hata mogott) hogy megy Gyurihoz.
    Erre pelda volt, tobben hallottak. En kerek bocsanatot, hogy ez nem tetszik nekem. Bocs, hogy valakit azert ajnaroznak, nehogy Gyurihoz fusson es emiatt nem tudom ertekelni emberileg. Biztos bennem van a hiba.
    Szilva: szerintem a helyedben igenis szemelyes bosszu vezerelne, valszeg a naivitasod is nagyban hozzajarult hogy megtette veled, amit tett. Bocs a kritikaert de ezt gondolom. Ha szemelyes okok miatt rugott ki akkor te is szemelyeskedhetsz. Sunyi alamuszi embernek tartom.
    Reszkessetek tole megerdemlitek.

40. Igaz, hogy én kezdtem el pengetni a lantot és sírtam tele több oldalt a kis problémámmal, de a hozzászólások oly mértékben átcsaptak durvulásba és személyeskedésbe, gyűlölködésbe, ami szerintem nem helyénvaló. A privát torzsalkodásába pedig engem senki se keverjen bele, ha kérhetem, mert semmi közöm ahhoz, hogy ki kivel áll fasírtban, ki haragszik és miért, ki törtet és ki nem. Ebben nem vettem részt, sosem érdekeltek pletykák és mendemondák, ezek általában csak rosszindulatból táplálkoznak, sokszor közük sincs a valósághoz. ” Többen hallották…” Ez az a mondatkezdés, ami már az összes utána következő mondandót alapjaiban meghatározza. Szerintem nem feltétlenül hitelt érdemlő, leginkább csak meseszerű. :S
    És így születnek a személyi kultuszok. Nem mindig pozitív értelemben.
    Na, ezt még el kellett csipognom. 🙂

41. Per: 2010. június 14- én. Ollé!

    gossip guy: szeretném felvenni veled a kapcsolatot, ha lehetséges, lenne pár kérdésem. Ha dobnál rám egy mailt, hálás lennék! diverza@freemail.hu

42. Sziasztok!

    Folyton olvasom az emailben kapott részleteket erről a blogról és megdöbbentő, h így tudom meg én is, hogy mi volt ott, amit persze végig gondoltam, csak nem hittem el, hogy ilyen lehetséges. 🙂 Csak három hónapot voltam a cégnél, de kirúgásom oka mai napig sem világos előttem. Ez volt életemben az egyetlen hely ahonnét elküldtek, mindenhol tökéletesen megfeleltem, csak itt nem valamiért.
    Csak arra tudtam gondolni, hogy be volt mikrofonozva az épület és egy magánjellegű telefonbeszélgetésem miatt küldtek el, amihez elvileg senkinek semmi köze nem volt.
    Lehet hajlandó lennék tanúskodni az ügyben, mert azóta sem hagy nyugodni az egész téma.

    Üdv.

    xneuro

43. Én is emlékszem olyanra, amikor az egyik piros kártyás csodabogár a női wc-be járt telefonálni, mert az nem volt bemikrofonozva 🙂

44. Kedves xneuro!

    Ha valóban így érzed, keress meg! 🙂
    Üdv!

45. Paran csatlakoznank hozzad Szilva de adj mas elerhetoseget, mert a freemail egy kalap fos 😀

46. Oksa, és köszi! 🙂
    diverza@indamail.hu
    ;D

47. sziasztok,

    több évig dolgoztam biztonsági szakemberként a cégnek az új irodaház építéséhez is volt közöm. soha nem voltak mikrofonok az épületekben a kamerák meg nem képesek hang rögzítésére. nem volt ilyen kérés a vezetőség részéről és szakemberként én sem látom értelmét ennek (nagy kockázat, feldolgozhatatlan mennyiségű információ, rögzített hang minősége, stb)

    nem ismerem a jogvita részleteit jóindulatból tanácsolom a felperesnek hogy a vélt/valós sérelmeit válassza el a pletykáktól. ha valóban per lesz akkor a témában szívesen tanúskodom a cég mellett mert a szakmai és emberi igazságérzetem nem bírná szó nélkül.

    üdv,
    Cartman

48. Cartman: semmiféle mikrofon/ kamera témában nem tettem bejegyzést, ezek a hozzászólások nem tőlem származnak, amikor ott dolgoztam, tudtam jól, hogy van kamera, szükségességét megértettem és elfogadtam.
    Amikor Sall74 sérelmeit felsorolta, kifejezetten kértem, hogy ezen sárdobálásból engem hagyjon ki, mert elhatárolom magam mindenféle pletykától és acsarkodástól. A biztonsági rendszer és működése nem tartozik a per tárgyához, a per kizárólag a köztem és a volt munkaadó közötti, a felmondásom indokaival kapcsolatos jogvitát tárgyalja, mely a munkavégzésemmel, munkavégzéssel kapcsolatos magatartásommal és felmondásomhoz vezető előzményekkel foglalkozik, ezek valóságát/ esetleg valótlanságát állapítja meg a Munkaügyi Bíróság által. Nem tartozik a tárgyhoz egy vélt vagy valós sérelmem sem, nem tartozik a tárgyhoz, hogy ki kivel áll haragban.
    Mindenesetre köszönöm észrevételed és méltányolom jóindulatodat!

49. Sziasztok!
    Még mindig kérem olyan emberek jelentkezését, akik rálátással bírtak a munkámra a cégnél, mert bár nem vagyok egyedül, de sosem lehet tudni.
    Júniusban kezdődik a marcang.
    Ha valaki elégedett volt, és ezt szívesen elmondja, akkor jupppíííí.
    Ennél többre nincs szükség, egyik félt sem kell minősíteni, megkövezni, pártfogolni.
    A személyes szimpátia vagy esetleges ellenszenv nem tárgya a pernek, senkit sem kérek arra, hogy a volt munkahelye ellen lobogjon a szélben. Aki hozzám járt és úgy érezte, ez jó volt, és becsoszogna elmondani egy kitűzött időpontban, annak megköszönöm!
    🙂
    Vidámakat!

50. Hello Szilvia!

    Tudom hogy bánt az eset, de ez a cég ilyen. Csillogás, pénz, masszőrök a dolgozóknak és nem utolsó sorban ingyen agymosás. A dolog lelki oldalát tekintve nem kell hogy rosszul érezd magad, a cég nem érdemli meg hogy törődj vele. Ami viszont az anyagi oldalát illeti, megérdemled hogy megnyerd a pert, mert bár én nem jártam masszázsra, csak jókat hallottam a masszőrökről minden kollégámtól. És ha már a cég mindenkit meg akar venni akkor igenis húzz ki belőlük annyi lóvét amennyit csak tudsz.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.