Szóval, egy nem szokványos szombatnak sikerült ez a nap igazság szerint, ahogy erre már utaltam is itt
Tehát a mesélést a HHHról való megérkezéstől folytatom. Itthon kellemesen fogyasztottam amikor jöttek a kérdések, hogy na és hova megyünk este. Támpontként ismét az éjfélig Morrison’s Opera, majd utánna Morrison’s 2 irányvonalat vázoltam fel. Amit egyébként sikerült is tartani.
Valami olyasmit terveztünk Ákossal, hogy üveges Red Bullt itatok vele Oktogonnál, aztán onnét sietünk nagy léptekkel Operához, és élvezzük, hogy nincs alumineum íze 😀
Ez csak azért nem sikerült, mert a boltban már nincs üveges szárnyaló folyadék… (szár-nyaló, szárny-a-ló, stb.) Dejó, akkor megyünk le, és iszunk Szüretet. A bejáratban Kata Mistress a nyakamba vetette magát, amiben az egyetlen komikus dolog nem az volt, hogy eldöltem, (erre csak Frida volt képes ) mert nem. Hanem, hogy édesanyám abban a percben hívott amikor beléptem, és Kata nyakbaugrásos mozdulatával gyanítom némiképpen megrugta a telefonom, így az felvevődött, így édesanyám testközelből hallgathatta végig, hogy hogyan üdvözölnek engem. Majd mindenkin végig mentem, és gondoltam ránézek a telefonomra. Másfélpercnél tart és számol, felirat baloldalon: „Anyu”.
– Jajj, szia, te vonalban vagy…
– Igen, hallgattam itt a nagy röhögcsélést…
Hát igen, ilyenkor kevésbé hihető az, hogy éppen a Ludvig Múzeum Krisztus születés történtének előképei az ókori inka birodalomban című tárlatán vagyok. Bár nincs is ezzel gond, elvégre, ezért vagyok önálló, vagy mi.
Szóval iszogatás, táncolgatás, után állok BanDJ mellett a pultban, és csörög a telefonom. Apesz: Hol vagy? M1. Akkor hivjátok fel a kettőt és küldjetek hátra valakit nagyon szarul vagyok. Oké, nyugi megoldjuk.
Bandi felhív Markovics Peti, csak ő nem érhető el. Rohanás, pohár szedő keresés. Megtaláltam Lacit, elmondtam mivan. Ő rohant Titihez, szóval így végig futott a csatárlánc, aminek következtében. Apeszt felváltották addig amig jobban lett…
Morrison’s Operában egyébként sikerült szét énekelni a hangom, olyan szinten, hogy még most is alig csordogál valami a torkomon ki belőle…
A telefonálás után, én is kaptam egy telefont. Zsuzsi jött értem. Felmentem elé, amig rá vártam volt Jasminos biztonságiakkal találkoztam fent, akik éppen készültek csoportosan lemenni szórakozni.
Zsuzsival elröppentünk kettőbe, és a bulizással, egészen addig nem volt gond, amig az öccsét le ne csapták, az orrával nem kente össze a padlót, és két fogát nem csorbították ki… Szóval elvitte őket haza, és zárás elött egy órával jött vissza.
Viszont, a hamvaiból (értitek egyenesen a P.G-ből!!) feltámadt dj barátunk olyan bulit csinált, hogy hajnal háromnegyed négykor még tele volt a terem. Ez azért nagy szó, mert ez a Morrison’s 2 második legkisebb terme (vagy harmadik legnagyob…), és fő időben (1-2 közt) ugyanolyan zene szól a nagyszinpadon, mint nálunk hátul, és ezért arra sokan átmennek.
Buli közben jött egy kedves szülinapos kiscsaj, hogy ő bizony Let me think about itet szeretne. De az már sajnos volt. De ő nagyon szeretné. Ránézek Apeszre. Semmi gond, ez egy telefonszámba fog kerülni. Oké…
Miután visszaért Zsuzsi, táncoltunk, amig kedvünk volt hozzá, a végén pedig hazahozott, és némi beszélgetés után 3/4 7-kor indult haza…
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.