Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Egyik nap akadt a kezemben egy réges rég elfelejtett dal.
Igen 90′ es évek második harmada, általános iskola, fiú csapatok kivirágzása, és sok nyál. Nagyjából ezek jellemzik az érzéseket amik kavarognak bennem, ah ezt hallgatom.
De attól még szeretem 🙂
A legmókásabb rész benne, az „I am down on my knees. I can’t take it anymore”, ami szabados fordításban annyit tesz ugye, hogy térdelek és nem tudom töbször bevenni 😀
Történet úgy indul, hogy ex-Aktivás iszogatást rendeztünk édes négyesben Nórával, Petivel és Mikivel Morrison’s 2 Klub termében. „Maghőmérő meg az MNKzás” bővebben
Nos, a Corvin tető megtalálására indult egyéni kisérletem már akkor kudarcba fulladt, amikor elindultam itthonról.
Azt hittem naivan, hogy a Corvin köznél van, közben pedig Blahán, a Corvin áruház melletti épületben…
No de, ez igazából mindegy is, a taxim tudta hova kell hoznia, a Corvin áruház parkolójától Gargoyle kalauzolt fel, 3-4 emeleten át. A lépcsőházban nekem is az volt az érzésem, hogy mire felérek kifáradok annyira, hogy ha a vesémet akarják kioperálni, még azt is hagynám 🙂
A hely maga nem volt rossz, sőt az elrendezése is megfelelt a célnak. Hosszú pult, a tántér mellett leülős részek, hátul pedig ilyen szeparé jellegű rész.
Ami mondjuk oda rakott az estének az a zene volt. Nekem igy szimplán nem jött be, pedig elektronikus volt, meg minden, de egyszerűen nem… Ezen még az sem segített, hogy addigra bennem egyrészt a vacsorából volt több mint fél üveg pezsgő, némi abszolút vodka, ott helyben pedig eltünt két adag vodka+redbull kombó. Bár gargoyle tánc paródiája, vagy tánc kultúrája mesés volt, de abból inkább röhögős, móka kerekedett, mint táncolós.
Végülis egy körül leléptem, végülis egyedül, meg becherpiget nem sikerült elrángatnom noel határozott parancsának ellenére sem.
Nos, ismét egy film amire régóta vártunk.
Az Indiana Jones folytatása..!
Remélem ez nem rombolja le az eddigi Indiana Jones filmek emlékét és renoméját.
Ha már mindenki így nagyon Valentin napi rózsaszínbe öltözteti magát, meg szivecske alakú konfettit szór ma magára, akkor így kora reggel, hadd szóljon egy mai nap hangulatához az én olvasatomban egyik legjobban illő dal:
[audio:robbie_williams_-_feel-live.mp3]
Gábor barátom üzenetét tolmácsolom felétek, és ezzel egyúttal bátorítom minden kedves olvasómat, hogy hallgassa csütörtökön a Mindet Bele! adását a BkFMen. Nos, akkor az üzenet:
Egy pici figyelmesség aranyat ér.. Küldj szeretteidnek pár kedves szót online rádión keresztül.. hogy mit kell tenned?
1. Írj a blogunkra néhány sort kedvesednek, közeli barátodnak..
2. Hallgasd saját üzeneted a csütörtöki élő adás alatt (Febr 14. 18:30-20:00)
3. Vallomásod egy hangulatos szerelmes dal kísériIgen, ennyire egyszerű.. Üzenj velünk:
http://mindentbele-bkfm.freeblog.huMindent Bele!
Elmesélem, hova mentünk vacsorázni, és piszkos üzleti ügyekről beszélni Andreassal, és hogy mi történt a kocsijával. „Andreas kocsija” bővebben
Reggel az ember siet munkába, előtte azért beugrik a Postára, mert szeretne még munka előtt feladni egy számlát egyik ügyfelének. Sorban előtte ketten állnak, ennek megörül, hogy gyorsan fog végezni, de ekkor még nem tudja, hogy mliyen kálvária következik… „OMG” bővebben
Esküszöm, ettől a sok teától még a végén egészséges leszek. Vagy harmónikus, vagy mindkettő… „Teázós vasárnapos” bővebben
Szóval, egy nem szokványos szombatnak sikerült ez a nap igazság szerint, ahogy erre már utaltam is itt „Szombat, mint korona” bővebben
Foszlányokat megosztottam már veletek azza kapcsolatban, hogy hogyan is telt a hétvégém, viszont, most jöjjön a kvázi részleges útikalauzom, meg kalauz nénim meg minden ilyesmi. „Péntek, mint a hétvége első napja…” bővebben
Gondoltam, adok egy kis gyöngyszemet nektek, ezt az elektronikus zene kedvelői értékelni fogják 🙂
„Ajándék” bővebben
Amikor a ZL Rendszerháznál dolgoztam, volt némi érdekeltségünk a Hármashatárhegyi tornyokban, és elég sokat járhattam volna arra, de mindig kimaradt az életemből, viszont, mint említettem Attila meghívott ma egy ilyen szűkebb körű sétálós, iszogatós naplemente nézős estére.
Háromkor találkoztunk Kolosy téren, vele, Anikóval, és Erivinnel, aki biciklivel jött, és mondta, hogy igazából ő feltekerne…
Hát jó 😉
Ő kipihegte magát mire a mi buszunk felkúszott, aztán egy kisebb kaliberű kálvária vette útját.
Amig a buszmegállóból felértünk a hegytetőre.
Ezért viszont kárpótolt a látvány, a siklóernyősök, Epstein és Bori társasága, a nap lementem utánna a város és környék látvány sötétben, a forralt bor, a Bacardi 151, és végül a Cézár saláta a Rekettyés nevű étteremben. Sőt útközben hazafelé, még a Daubner cukrászdát is megkóstoltuk 🙂
(Nem ez most nem ilyen kalóz hörgés, mert az amugy is hrrrrrrr)
Szóval, most indulok reggelizni, aztán találkozom az egyik kedves ügyfelemmel, aki meginvitált egy nagy Hármashatárhegy járásre, sörözésre, és ilyenekre. Tehát, most készülődöm, még végig hallgatom az éppen felcsendült I don’t wanna miss a thingjét, és megyek.
Najó, a My heart will go ont, még végig várom.
Van egy szint, amikor azt érzed, hogy mindjárt elalszol.
Aztán jön az állva, kitámasztott karra támaszkodós
Majd az ülves bárhol elalvós.
De ezeket ma este agregáltam, és Apesz kocsijában ülve elaludtam többször is,
kajával, pénztárccával és kulccsal a kezemben
Fura érzés az, amikor megkeresnek a világ másik feléről azzal, hogy a te általad írt alkalmazást használva szeretnének egy sok felhasználós játékot építeni, és hogy lenne pár kérdésük…
Azt hiszem, ezt most az olvasóim közül MilGrán és Kalózon kívül nem sokan tudják átérezni.
A játék amihez készül, egy Truco néven ismert dél Amerikai kártyajáték, ami legalább annyira népszerű, mint nálunk újabban a Póker.
Szóval tegnap a közérzetem nem éppen a legjobb irány felé haladt…
Ezen némi képpen segített az a két pohár forralt bor, amit a KEKben magamba eresztettem.
Majd itthon előkerült a jó öreg Johhny fiú, amiből a kádban forró fürdőzés közben fogyasztottam, lefekvés előtt, pedig csináltam forró borsmentás teát, és törököző alatt inhalláltam belőle, és ez jót is tett. Végig izzadtam az éjszakát, de legalább most elfogadható a közérzetem, és a fura anyagok is képesek távozni belőle orron át. Szóval minden szép és jó.
Szerintem ezt az inhallálós dolgot újra megjátszom és úgy megyek dolgozni 🙂
Fáj a fejem, kapar a torkom, és be van dugulva az orrom.
ha ez így marad se New Technology Meetup, se Francesco bulija nem játszik.
Mint látjátok újabban úszom a dolgaimban.
Az elmúlt két napban is otthon voltam, és magán melókat csináltam.
Konkrétan 5 teljesen különböző layoutot csináltam egy cégnek, akiknél hétfőn ebédidőben voltam tárgyalni. Ma küldtem el őket véleményezésre. Kiváncsi leszek.
Ma, ahogyan az látszik is oldalt szülinapi New Technology Meetup lesz a KEKben, amit már nagyon várok, lévén, hoyg még nem voltam ilyen rendezvényen. Utánna Pedig Francescoékhoz megyünk házibuliba, elvileg 🙂
Most pedig keresek valami zenét, ami még nem volt kint 🙂
Igen, ez pont jó lesz. A Gladiátor című film főcíme, a Now we are free.
A masszív péntek után sikerült egy deles kelés formájában hozni a szokásos szintet. Ekkor elkapott a tettvágy, hogy ma csináljak valamit, de ezt végülis el hessegettem, és nyújtózkodtam tovább. „Rohanós szombat” bővebben