Hónap: 2008 augusztus

No limit

Érdekes dolog a zene, képes beleégni az emberbe, a dobhártyád mögé, a retinád mögé, az agyad helyére, mélyen-mélyen bele a véredbe, hogy azonnal felpezsdül tőle, amikor csak eszedbe jut pár taktus.
Nyilván vérmérséklettől függően ez a szám mindenkinek más és más.

Nekem lassan egy hónapja – mióta hallottam Anita Dothtól feat 2Unlimited felállásban Rióban – ilyen a No limitből ez a nagyon gépi basszusos rész. A relative fiatal korom miatt nem emlékezhetek erre a számra a 90-es évek elejéről, de az megvan, hogy hallottam embereket a refrén énekelni és dúdolni.

Emlékszem arra például, hogy ált. suli másodikos voltam. És egy elsős, copfos szöke kissrác ezt énekelte az udvaron, minden szünetben. Ha jól rémlik „No-no kölyök”-nek hívtuk, vagy valami ilyesmi.

Mindegy, nekem most erre forr a vérem.
Tegnap este, hiába készültem Haddaway koncertre, végig ez szólt a fülemben 🙂

Tegnap este eredményei

Azon kívül, hogy hatalmas bulit csinált tegnap este Mr. Haddaway, beszélgetni és fényképezkedni is lehetett vele, majd pedig örömmel dedikálta a CDket és KAZETTÁKAT. Mert igen, volt olyan is, aki kazettát hozott. Ugye ’92-ben nem volt túl ritka dolog.

Az egyetlen megjegyzése csak annyi volt, hogy ezek már régi cdk, és azóta van már sok új is. Csak senki sem ismeri… 🙂

Docler Teamről – levél

Régen írtam Jasmin témában. Történt ez főleg azért, meg különös képpen nem foglalkoztat már a dolog. Másrészt, most az ilyen mellékinfókat miért osszam meg mindenkivel, hogy több mint 30 fejvadász cég dolgozik nekik, és nem találnak normális munkaerőt.

Node, a lényeg, múlthéten kaptam egy volt Docler Teames dolgozótól egy levelet. Majd az írója hozzájárult, hogy publikálom. A közjó érdekében pedig kihagyom belőle a neveket 🙂
(apróbb elírásokat javítottam benne, amire volt energiám)

Szóval, most ez fog következni:
„Docler Teamről – levél” bővebben

Debreceni pasi blogja

Ma reggel olvasgattam valamelyik online marketing blogot, és ott is láttam a hozzászólások között be spammelve ezt a csodás blogot. De mivel, nem vagyok sem debreceni, sem csaj, és még meleg sem, ezért valahogy nem éreztem indíttatást arra, hogy megnézzem az oldalt. Egészen addig, amíg ma plörkön nem mutatta wildgica.

Ezért végülis megnéztem, és a röhögve sírás közben kiemelnék belőle pár dolgot.
„Debreceni pasi blogja” bővebben

Britney koncert közben

Ezt a videót az előbb kaptam, és egészen jót mulattam rajta.

Ahogy láttam indavideóra is felkerült tegnap, és egészen szép vita bontakozott ki abból, hogy egyrészt ez most az ő hangja-e vagy nem, másrészt miért nem vállalja fel, hogy nem bírja egyszerre a showbizniszt, meg az éneklést. Mert pl. Madonna legalább bevallja, hogy koncerten van hogy tátika hadművelet zajlik. Talán ez az ő korában érthető is.

No mindegy, tehát egy videó jön a tovább után 🙂

„Britney koncert közben” bővebben

Azt a tapló mindenit…

Tegnap este egy érdekes társaság szórakozását néztem végig.
Az, hogy kézilabdás srácok voltak lent, csak tetézte a bajt, de alapvetően a körülöttük legyeskedő csajokkal gyűlt meg a bajom.

Ültem az egyik hangfalon, és az egyik csajos, nagyon benne volt a moodeban, így fel sem tűnt neki, hogy a kisujjamra olyan szépen sikerült rálépnie az elkúrt magassarkújában, hogy sikerült meglátnom hirtelen a Nagymedvét, a Hattyút és a Göncöl-szekeret is…

A tánctér másik felén egy másik csajnak sikerült a nyakamon végighúznia a cigijét. Amit szintén értékeltem, mint embert 🙂

Volt még egy harmadik érdekes mozzanat, de ez nem köthető a kézis srácokhoz, semmilyen szinten. Történt ugyanis, hogy volt még legalább 3 üres asztal a helyen. Meg volt egy olyan, ami közel volt a technikusi pulthoz, ahova le is raktam a kabátom, és a tegnap estére való tekintettel az esőfogó alkalmatosságot is. Az egyik barátom pedig lerakta oda a táskáját. Persze ez a 3 fős kis csapat nem az üres asztalokhoz ül le, hanem félre túrják a mi cuccainkat, és persze oda ülnek le. Nem értem… Mindegy, mindig is tudtuk, hogy az emberek nem logikusak.

Néha azt hiszem

Sokan azt hiszik, hogy mindig kemény vagyok, és hogy nem maradtak bennem érzések.

De, ez nem így van. Tény, hogy a külvilág felé egészen keveset mutatok abból, ami és aki valójában vagyok. Azért, mert nem akarom feleslegesen pazarolni az érzelmi energiáimat olyanokra, akik nem érdemlik meg.

Sőt, mióta támadnak olyanok, akiktől nagyon nem erre számítottam, azóta mégjobban bezártam a legtöbb emocionális kisugárzást elfojtom.

Viszont, az előbb, most amikor végignéztem az Equilibriumot, akkor valahogy azonosultam John Prestonnal. Sajnos a vezetők helyzete is valami ilyesmi. Alapvetően magányos harcosok vagyunk. Én több fronton is harcolunk, magunkban is, nyilvánosan is. A harc folyamatosan zajlik bennünk, és ez főleg akkor szar, amikor az ember nem tudja kivel megbeszélni.

Igen, magányos vagyok. Nem, ne olyan szempontból, hogy nincsenek barátaim. Az elmúlt években, egészen sokféle társaságban megfordultam, és mindenhonnét gyűjtöttem maga köré embereket, olyanokat akik mindenben velem voltak, és számíthattam rájuk. De, velük sem oszthatok meg mindent. Nincs lelkitársam, nincs akivel a belső vivódásaimat megoszthatnám.

Ezért volt az, hogy amikor néztem ma a Szabadság, szerelemben azt a jelenetet, amikor az emberek álltak a Kossuth téren, és meggyújtották a fáklyákat… Könny szökött a szemembe…

Évek óta először.

Az új barátom :)

Szombat este elindultam valami élelem után nézni, és végülis is Szerájban kötöttem ki, olyan este 8 és 9 között. Mivel tömegesen vonultak lefelé az emberek Morrison’s 2-be, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem már, hogy miért mennek ennyire.

Az eredmény erősen kiszámítható volt. Lent ragadtam, és úgy ahogy régen, ismét az elektronikus tánczenét felvonultató terem dj pultjában találtam magam. A kihívás ebben most az volt, hogy mióta legutóbb hódoltam VJ szenvedélyemnek, azóta lecserélték a vezérlő egységet, és a külső eszközöket is. Így újra meg kellett velük ismerkednem 🙂

Ezt egészen nagy siker koronázta, így az új barátom neve SGM Pilot 2000. Ő váltott fel az eddig csodásan teljesítő Cerebellum digi 64U-t, ami úgy a szívemhez nőtt. A hibáival együtt egy nagyon szerethető DMX fényvezérlő volt 🙂

Az új masina pedig egészen okos jószágnak tűnik, és egyben szokatlannak, az elődjéhez képest. Azt hiszem elég sokat fogom simogatni a gombjait a jövőben 🙂

Ennyi volt?

Énekeltünk egy Time of my life-ot, ami méltó záró akkordja volt az elmúlt évnek. Közvetlenül indulás előtt pedig kaptunk egy My heart will go on-t. Aztán, elindult fel a lépcsőn, aminek a tetjén már én vártam, az utcán pedig egy olaj zöld Stilo. Megölelt, majd beszállt és elindultak…

Földbe gyökerezett lábbal álltam, amíg el nem tüntek a hajnali körút kanyaraiban, közben pedig azt hiszem homok ment a szemembe… 

Magyar Internet Média és Web díj 2008

Patai Laci az előbb írt a Magyar WordPress közösség oldalára, offolásként, a szeptember első hetében megrendezésre kerülő Magyar Internet Média és Web Díj 2008 nevű rendezvényről.

Ez a rendezvény mindenki számára érdekes lehet, aki a média és az internet világában dolgozik, akit érdekelnek a webes felületek, no meg a média megoldások. A részvétel a rendezvényen teljesen ingyenes, de egy regisztrációhoz kötött, gondolom a helyek számának a limitálása céljából.

A nevezők szép száma, és a pályaművek színvonala, szerintem biztosíték egy jó hangulatú és szakmailag is magas szintű rendezvényhez.

Egy biztos, én ott leszek 🙂