Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Mivel negyedik hónapja nem volt semmi Doclert érintő téma, ezért ma következik egy. Nem én kerestem, hanem rámtalált a sztori. Ugyanis ma ebédnél az egyik új kolegám mesélte, hogy nem rég megkeresték a Doclertől, és nem túl korrekt módon…
Megkértem, hogy írja meg pontosan mi és hogy történt. Vagyis most a hétvége előtt ismét következik egy olvasói levél.
„DoclerHolding ismét alkot, és korrekt a HR cégekkel. Vagyis majdnem” bővebben
Nos, ahogyan páran láttátok az egyik telefonom lecserélésre került, nevén nevezve a gyereket, egy csodás 6500 classiccal lett gazdagabb a mindennapi informatikai architektúra, amit magammal cipelek.
Öröm-boldogság, átmigráltam az összes telefonszámot, eseményt, születés és névnapokat, családi eseményeket, és minden ilyesmit. Na, jó szelektáltam azért pár nevet, és eseményt. De teljesen elégedett vagyok eddig a kis vékony fekete szörnyeteggel. ( Ezzel a telefonnal készült a Menno De Jonggos videó… Csak a felbontást felejtettem el növelni 🙁 )
Szóval, ahogyan már sokaknak meséltem, nagyon vártam a péntek estét, mivel a Tabu falai között állt lemezjátszók mögé ezen a hétvégén Menno De Jong, a fiatal holland dj tehetség. Ezen kívül a pult mögött feltűnt Myon & Shane54, valamint a Sound Of Cream party házigazdái Tebron és Antoos.
A hangulat parádés volt, és egy elég erős, teltházas bulinak lehettünk a résztvevői.
Nos, most következik egy „kedves” és „aranyos” levél az egyik kedves és vidékre szakadt barátomtól. Pontosabban, ő is csak szenvedő alanya a levélnek, mivel az ő postafiókját dúsította, de – mint azt mindjárt láthatjátok – semmiképpen sem gazdagította.
Nos, akkor jöjjön egy véres fenyegetés, olyan 16 éves módra, hemzsegő nyelvtani, stilisztikai, és fogalmazási hibákkal, zavarokkal. A nyelvtan tanárának azért eljuttatnám ezt a szépséget…
Ritkán szoktam emlékezni arra, hogy mit álmodtam, de ma délben azt álmodtam, hogy dj pult mögött állok, és szól valamilyen zene, sok basszussal, meg ilyesmi.
Egyszer csak minden elhallgat. Lenézek az emeletről (egy nagy teremben volt a buli, valami olyasmiben, mint, a xXx egyik jelenetében, ahol Rammstein – Feuer Frei című szám ment), és a szinpadon többek között noel énekelte ennek a számnak az 1:20 másodperc utánni részét:
[audio:baki_adam_-_abyss.mp3]
No és akkor már egy kis valentin napi sms ajánló, akinek még nem sikerült kiválasztani a megfelelőt.
Nos férfiasan, bevallom, hogy még sosem hallottam a Zselenszky névre hallgató formációról, egészen ma estig. Amikor is kaptam egy linket az egyik videójukkal, a Tűzzsonglőr című számukról.
Zseniális.
Tamás elárulta, hogy miért volt nekem ilyen ismerős a hang, és hogy miért jött be ennyire a hangulata. Korábban ő énekelt az Eleven hold nevű formációban is, aminek pár számára rá voltam kattanva 🙂
Úgy gondolom, hogy általában mindannyian elvagyunk a saját kis világunkban, de néha vannak dolgok amik arra kényszerítenek, hogy felkapd a fejed, hogy a dolognak, nem csak relatív skálán mozognak, hanem van abszolút skála is, és ehhez képest a viszonylagos dolgok eltörpülnek.
Nos, a történet lényege annyi, hogy Roninak a záros határidőn belül meg fog jelenni az első könyve (remélem nem az utolsó 😉 ), amivel kapcsolatban az a megtiszteltetés ér, hogy én tervezem a borítót.
Kitaláltam, hogy nagyjából milyen képi hatást szeretnék, ezt előadva neki beleszeretett az ötletbe. Ezután elkezdtem belemászni a stock fotó szájtok végeláthatatlan tengerébe, amikor is sikerült találnom egészen sok esélyes képet. A nagy részüket egyszeri maximum 15 dolláros áron, akkora méretben, hogy tapétázni lehetne vele.
Nos, ahogyan észrevettétek újabban valahogy nem ontom magamból a bejegyzéseket.
Ennek több nyílvánvaló oka is van. Nyilván nem az okos motoros szubkultúrához tartozók fenyegetése és a „ne írjá többé” jellegű elmés megnyílvánulások miatt. A történet simán annyi, hogy egészen sokat dolgozom, irodán kívül, és belül pedig főleg.
Az időmet saját projekteimbe ölöm, mint látszik annyira nem feleslegesen, mivel ACE nevű pluginem túl jutott az 50.000 es lélektani letöltési küszöbön. Az új oldalaim nézettségei kezdenek egyre jobbak lenni, a belőlük jövő bevételek sem múlják alul az elvárásaimat.
Viszont folyamatosan felszínen van bennem a kérdés; amikor valaki felhív, ír egy smst, valamilyen IM üzenetet, kevés kivételtől eltekintve az jár a fejemben, hogy na megint mit akar tőlem. Egyre jobban igyekszem arra, hogy a felesleges vérszívásokat elkerüljem, próbálom optimalizálni a hétközben eltöltött időm, hogy ne pazaroljam el. Mert egyre jobban kezdem érezni, hogy fogy.
