Miután múlt vasárnap Vörivel megebédeltettük Scoldot, megtudakoltam Rebekától, hogy kívánja-e láttamozni ma is a csúnya fejem, és mi lenne, ha egy kommersz mozizást iktatnánk ma, a tegnapi ismerjük meg a várost séta helyett.
A cél annyi volt, hogy valami vígjátékot nézzünk, amit egyikünk sem látott. Ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt a Hannah Montana című film.
A film egyébként nem túl szövevényes de annál ámerikaibb, és a cselekmény meglehetősen egyvonalú. Bár nem is agy sebészeknek szánták, úgy gondolom.
Viszont a benne felcsendülő szánudtrekkek nekem nagyon bejöttek, így erős hajszába is kezdek hogy a hárdiszkem, a memória kártyám és a dobhártyáim még szorosabb barátságba lépjenek vele, ezért majd valahonnét levadászom jól. Bár csodálom, hogy Pistának, a nagy sáundtrekk vadásznak még nincs meg.
Ha nem vársz semmi magvasat a filmtől, csak egy laza, vasárnap délutáni nevetgélős könnyű filmet nem fogsz csalódni. Viszont még mielőtt kimennél a teremből elfelejted a teljes sztorit. Ami maradandó volt számomra a korábban említett Miley Cyrus számok, amiket első hallásra azt hittem, hogy Avril Lavigne, de hamar kiderült, hogy kimaradtam egy újabb 16 és fél éves amerikai pop rokk/teen pop/country pop sztárból, sebaj.
Szerintem ha kijön dvdn, amjd egy helyet fogok neki szorítani a polcomon, mert szerethető film volt.
[audio:miley_cyrus_-_the_best_of_both_worlds.mp3]
Sok sza’kkszeszt kivanok neked a pa’jrat zenehez 😛
nagyon szeretlek én mélykúton lakok szeretném ha eljönél hozám bácskai evelin csenge vagyok 8 éves