Úgy indult a dolog, hogy tegnap reggel úgy éreztem, hogy nem túlzottan működik minden jól hasi tájékon, mondhatni kellemesen görcsöltem, mint valami bél csavarodásos.

Mivel a következő egy órában sem javult a helyzet, felhívtam a háziorvost (akitől ugye a lakást bérelem), hogy hát igazából kellene némi táppénz, mert így ma tuti nem tudok dolgozni. Azt mondta, hogy természetesen, és majd jöjjek be a rendelőbe, ha már mennék dolgozni, addig ketyeg a táppénz. Ezután hívtam Ágostont, hogy az van, hogy fekvés itthon, mert felkelni az nem nagyon megy. Mondta, hogy jobbulást.

Szóval a tegnapi napot sikerült végig aludni. És ez idáig a mairól is elmondható. Bár, tegnap már egy 5 perces sétát bevállaltam a közeli boltig, hogy elhullott állat, fonnyadt növény, és sült gabona származékokat toljak arcomba reggeli-ebéd-vacsora gyanánt. Valamint magamhoz vegyem az egyetlen gyógyszert, amit hajlandó vagyok „szedni” a 100%-osnak hazudott narancslét.

Annyi azért kiderült, hogy nem h1n1, mert nincsenek végtag fájdalmaim, és 100 méteres síkhányásban sem verem meg a lakodalmas kutyát.

Szóval most itt tartok, gyógyulgatok, nem megyek emberek közé, és alszom egész nap.

Ami viszont annyira nem vicces, hogy egy randit már kellett halasztanom a döglődésem miatt, no meg egy könyvelő látogatást is. Mondjuk nem hajt a tatár, mindkettő ráér, amig meggyógyulok.

Azért ha valaki megszán egy jó csirke húslevest hozhat igazán 🙂