Sorsügynökség

Hónapok óta különböző filmek előtt feltűnt az intrója ennek, a mozgalmasnak ígérkező Matt Damon és Emily Blunt nevekkel fémjelzett, alapvetően akciódús, romantikus, sci-fi elemekkel tűzdelt thrillernek.

Sikerült a premier napján megtekintenünk ezt a filmet, az egyik este Mammutos vetítésen, és a helyzet az, hogy nem csalódtam. Annak ellenére, hogy klasszikusan az a film, aminek az összes poénját és érdekességét ellőtték a trailerben. Igaz, volt benne egy előre sejthető, de a trailerben nem mutatott fordulat. Viszont, maga a történet kitalálható volt.

Az alaptörténet annyi, hogy egy ambíciózus szenátor jelölt a választás ékszakáján, készül a beszédére, amiben bejelenti, hogy bár kikapott tovább fog harcolni, találkozik egy mutatós hölggyel, akivel pár perc után persze egymás szájában kötnek ki. Majd persze hívja a wannabe szenátor urat a kötelesség, a hölgy pedig elsiet. A mi kis politikusunkra jó hatást tett a hölgyemény, mivel élete legőszintébb beszédét adja elő, viszont mivel a lányról semmit sem tud, így útjaik elválnak, amíg egy buszon véletlenül össze nem találkoznak.

A találkozás után történnek gondok, ugyanis megjelennek csúnya rossz és gonosz szürke bácsik (elsőre nekem Michael Ende – Momo című regényének szürke szivarosai jutottak eszembe, akik az időt lopták el az emberektől), akik titkos ajtó hálózatukat használva egy nagy hangárba viszik, ahol elbeszélgetnek hősünkkel, hogy neeem, ezzel a lánnyal nem szabad, mert csak. Neked is így lesz jobb és neki is.

Csak, hogy ez ennyire nem fog könnyen menni, ezért a mi kis szerelmes politikusunk a filmben végig küzd az álmáért, és hogy megtudja az okot, hogy miért nem lehetnek együtt. Akad az ügyintézők közt egy aki elmagyarázza az egész rendszer működését, van benne szó mindenféle tervekről és egy titokzatos elnökről is, akit mit emberek sokféle képen hívunk, ők csak Elnöknek… Az ő terveit követi minden ügyintéző, mivel az ő utai kiismerhetetlenek, és a tervei szentek…

A film fő dilemmája a predesztinációban való hit körül forog, vagyis hogy valaki előre elmondja a sorsunk, és ezen nem tudunk változtatni, és ezt képesek vagyunk elfogadni. Elfogadni azt, hogy külön külön mindketten hatással lehetünk a világra, de együtt kioltjuk egymásban a lángot. Biztosan így kell ennek történnie? Biztosan nincs más út? Biztosan jó a „terv”?

A poén persze nem lövöm le, sőt az odavezető úton van pár szívet melengető jelenet, így nem rontanám el senkinek sem a mozi élményét.

Ami viszont zavart a filmben, az első mondjuk fél óra elég unalmas volt.
A másik ami kimondottan irritált, egy mondaton belül volt némi fasisztázás, és holokauszt emlegetés, valamit 20 perccel később még kipáztunk egy picit. Nem tudom ezekre miért volt szükség. Persze, Jew Yorkban játszódott a film, ami sok mindent megmagyaráz, de akkor is…

Megjegyezném még, hogy Matt Damon kezd öregedni, már nem az a kis izgága fijú, akit a Dogmában és a Good Will Huntingban láttunk.

Mindent félretéve, ez is az a kategória, ami egyszer nézhető, sőt, a dvd polcomra is felkerül majd, amikor megjelenik, néha elő lehet venni megnézni. De nem lesz része az unokáim örökségének 🙂