Nos, jó ideje szemeztem már a Nomád étel kínálatával, és gondolkodtam rajta, hogy kellene is valami jóságosat innét magamba emelni. Végülis, amikor az első éhségi ingerem megérkezett ma, úgy gondoltam mikor máskor rendelnék, mint ma.
Akkor ucc neki.
(tovább…)
Jó reggelt kedves gyerekek.
A mai áldott hóesés remek alkalmat kínál számukra, hogy szemléltessük hogyan is kell helyesen hóangyalkát csinálni.
Az elengedhetetlen kellékek persze, egy szédült önkéntes, egy fotós, meg persze némi hó sem árt.
Mivel, ma minden szükséges dolog rendelkezésre állt, így most következik oktató jellegű fotósorozatunk, amely 16 éven aluliak számára önfeledt szórakozást nyújthat.
Hajrá 🙂
(tovább…)
Nos, majdnem így hívják azt a „csodás” Westendben fellelhető vendeglató egységnek nem nevezhető kaja adó placcot, ami számomra rászolgált a fenti gúnynévre. (tovább…)
Le ócsizva
Először én is azt hittem, hogy ez az ócsárolnak lesz egy cukiságos formája, de nem.
Emberi nyelven ez annyit tesz, hogy leértekelve, akciós.
Bár előzetesen készítettem terveket arra vonatkozólag, hogy mit es mikor szeretnénk látni, azért élt a fejünkben egy másik, hozzávetőleges lista is. Úgy gondoltuk, hogy első nap belevetjük magunkat a városba, lesz ami lesz alapon.
Az első látnivalót egyébkent, mar a megérkezes estején szemügyre vehettuk. Ugyanis az északi pályaudvar (Gare du Nord) felé halado RER kocsikból tökeletes rálátasunk nyílt a Montmartre-on terpeszkedő Sacre-Coeur templomra.
Reggel, egyébként kivételesen a női szakasznak voltak ellenvetései a korai indulás ellen – hétköznapokban nekem szokott lenni – így gondoltam amíg az ébredezési es készülődési folyamatok zajlanak, én felfedezem a környéket, no meg szerzek némi reggelinek valót. Sikerült is már elsőre picit elkeveredni, mivel határtalan önbizalmamban terkép nélkul indultam el. De, csak kb 2 metro megállonyit sétalltam a referencia pontnak szamitó Gare du L’est-től a St-Denis-Strassbourg megállóig.
A magam részéről indulás előtt kivettem egy nap szabadnapot, hogy elrendezzem egyrészt az utazással kapcsolatos dolgokat. Mint pl.: a becsomagolás roppant szofisztikált es aprólékos folyamata. Másrészt a folyamatban lévő munkáim végére igyekeztem pontot, illetve vesszőt tenni, hol mire volt szükség és lehetőség.
Azt hiszem, ez mar jó ideje hiányzott; jól esően, semmi miatt sem aggódva, teli bendővel, picit pityókásan setálni hajnal fél kettőkor a körúton és közben, a kedvenc zenéim hallgatni.
Mindezt a törzshelyemről hazajövet.
Arra gondoltam, mielőtt nagy zugolódás támadna, es a sok kérdést megelozendo pár sorban jelezném, hogy igen, valoban megjártuk Parizst, és egy darabban haza is érkeztünk 🙂
Az ellentétes híresztelésekkel szemben nem menekült státuszért folyamodtunk, hanem egy hosszú, 6 napos hétvégére ugrottunk át, es mindent megnéztunk, ami egy kommersz turista TODO listájan szerepelne. Még talán többet is.
Mivel 1700-nál is tobb kepet sikerult lőni, így a fénykepes beszámolók napokra lebontva a hétvégénél előbb nem lesznek kint 🙂
Egyelőre a kiválogatott képek itt találhatóak, de lesz még itt sokkal több 🙂
A veretes véleményem pedig, ami mindig is megvolt a franciákról – úgy általában – nem hogy változott, de szinte minden pontban megerősítést nyert…
Ahogyan ezt tavaly is tettem, idén is megosztom veletek – esetleg leírom magamnak – a 2010-es DjMAG által megrendezett szavazás eredményeit. Itt vannak a 2009-es DjMAG nem hivatalos infók.
Nos, a helyzet az, hogy a találgatások sokban megfelelnek a várakozásaimnak, de van sok meglepő fordulat is.
Íme a lista akkor 🙂
Akkor egy kis értékelés, így a végére.
Aminek magyarként örülni kell – még akár egy kicsit fanyarogva is – hogy Myon & Shane54 a 62.-helyen állnak a listán, és javítottak a helyezésükön. Amit sajnálok, hogy még mindig nincs rajtuk kívül más a listán, pedig lassan érik már másoknak is.
Hogy Armin maradt az első igazából várható volt, és örülünk is neki. Most ő az elektronikus zene koronázott királya, aki mindenkinél tovább viselte az elsőséggel járó rivalda fényt, tovább mint Tiesto, vagy PVD. De az utód is sajnos már jól látszik, csak idő kérdése, hogy Guetta mikor váltja.
Viszont, feltörekvőben az új generáció, akik az elmúlt évek felfedezettjei, és akik sokat játszanak Arminnal, no meg az Armadához köthető vonalon. Számomra a legkellemesebb meglepetés Dash Berlin, aki a 15. helyen debütállt – egy utána nézést megérne lépett-e valaki a listára ilyen magas helyezéssel. Listán szerepelteti magát végre Mat Zo, W&W, Arnej és Claudia Cazacu.
ATB-t idén a 10 közé vártam, de ahhoz képest, hogy rég nem jött ki szerzői albummal, és a Sunset Beach mix album sem szólt akkorát akár még szép eredménynek is számíthat a stagnálás.
Shah barátunk idén nem kampányolt annyira, mint az elmúlt évben, így nem is meglepő az, hogy neki sikerült szép visszaesést produkálnia, de ettől még mindig nem fogjuk nagyon siratni. Elvégre is, most másodszor szerepel a listán 🙂
Több nagy vesztest is avathatunk azt hiszem, az egyik mindeképpen Guetta, hogy idén megint lemaradt a dobogóról. A kettes számú mindenképpen Tiesto, aki – talán a pálfordulásának köszönhetően – végre kiesett a második helyről. A harmadik számú veszteséget én PVD számlájára írom, aki pedig kiesett a top5-ből.
Várjuk meg a számok holnapi ünnepélyes megerősítését,
de ahogy tavaly is volt az előzetes híresztelések bejöttek 🙂
Elválásunk után vonatomra szállva,
Ősz hajszált rejtett fekete garbóm válla.
Szőkéhez vagyok szokva mostanában,
De édesanyám ilyet hord már, az ő korában.Tartom kezemben, s vizsgálom lelkesen,
mint, ki sosem tartott kezében egyet sem.
Barnától fakóig váltakozik rajta színben,
Tudom, sok a verejték ebben a mély, ősz fényben.Ablakból kihajolva ujjaim közé fogtam,
S úszott a szélben, ahogy erősen tartottam.
Verődött fel-le, s még százszor, meg ezerszer,
mint a jó anyám, kit az élet próbál, és elver.Elengedtem, végül Szárszó előtt nem sokkal,
Tovaillant, s már pihen, tán kövek közt, az ágakkal.
Én jól tudom, nem méltatlanul visel ősz koronát,
Ki derekasan nevelt fel, s kiállt ennyi próbát.Utána meredek, fájó szívvel, mikor így elválunk,
Kalauz füttye szól, mikor kérdezed újra mikor látunk.
Más felé járok mostanság, haza ritkán visz már vonatom,
De, sosem felejtem, mit kaptam tőled, anno, otthon.
Ezt hiszem, kevesebb vérlázítóan, undorító, és nyálas dolog létezik,
mint a Balaton parton este 10-kor a hullámok moraját keverni,
egy kellemes, balerikus muzsikával. (tovább…)
Nem, Dél-Magyarország kapujának hím tagjairól akarok írni, sőt, valójában, csak egy muzsikát szeretnék itt a nagy plénum előtt prezentálni 🙂
A cím pongyola fordítása a Bossa Sopianae kifejezésnek, amely Thomas Kelle & Martin Juha első szerzői albumára utal. A szemfülesebbeknek feltűnt, hogy ez a két név mintha picit hunglish lenne, és való igaz. Két fiatal magyar trance producert takar.
Szóval, a Bossa Sopianae az albumuk utolsó – szerintem legjobban sikerült – valamint nyilvánvalóan címadó dala. Kellemes zongora játék adja a muzsika gerincét, és bár a dobok viszik tovább a fonalat, ezek csendesen és tompán meghúzódnak a háttérben. Plusz néhol egészen könnyed, kicsit latinos hangulat kerekedik az előbukkanó Maraca jellegű csörgők hatására.
De, nincs ezen mit cifrázni tovább: Magyar. Trance. Tehát, jó 😉
A helyzet az, hogy lassan WordPress alverzió is gyakrabban jön ki, mint ahogy én ide írok… 🙂
Na jó, azért itt még nem tartunk.
Viszont, az előbb elszégyeltem magam, amikor a naptárra nézve realizáltam, hogy ebben a hónapban még nem igazán termeltem ide semmi olvasnivalót. Amiben a gond, valójában nem is az, hogy a betű iránti éhségeteket nem tudjátok csillapítani, hanem az oldal elsődleges célja vész el, miszerint nem maradnak fent darabkák a kis életemről…
Az imént hívott Gabo, beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a tegnapja. Mivel neki is találkája volt, az áldozatával, és nekem is az enyémmel.
A vége felé elejtett, egy ilyen mondatot, hogy „You know, I have to say, I’m in a relationship”.
Mire a válasz, „Yeah, I know. Me too.”
Fura kimondani, még furább leírni, de most boldog vagyok.
Nagyon hosszú idő óta először, felhőtlenül.
Az előzőekben említettem, hogy nem kimondottan sikerült teljesíteni az ideálisnak mondott alvás mennyiséget a tegnap éjszaka folyamán, legalábbis a korábbi bejegyzés szellemében. Viszont, ennél is borzasztóbb felfedezést tettem ma.
Hétfő éjfél és hajnal 1-kor körül még itthon borotválkoztam, mielőtt beszálltam volna a taxiba, és átrepültem volna egy közeli városba hozzá.
Este 6-kor pedig amikor hazaértem, és a tükörbe néztem kb 3 napos borosta volt rajtam.
Ennyit jelent, az, ha egy este nem alszom?
Vagy az egész napos meeting miatt indult ilyen erős növekedésnek az arc szőrzetem?
Vagy ez is a SCRUM bűne? 😀
Visszaolvastam az előző bejegyzésem, és azon gondolkodtam, hogy – bár ilyet még sosem tettem – hogy visszahúzom azt a bejegyzést, mert már nem aktuális.
De, ezek alapján a fél blogom visszahúzhatnám, szóval így nem lenne értelme naplót írni. 🙂
(tovább…)
Azt hiszem, ma reggel sikerült új pályacsúcsot beállítani, ami az ébredés + jegyvásárlás + vonat elérés kombót illeti.
(tovább…)
Évekig küzdöttem az allergia ellen mindenféle módszerrel, ami éppen akadt.
Idén lett végképpen elegem, és úgy gondoltam megnézem mire jó valami csodás antihisztamin tartalmú gyógyszernek mondott csomagolt méreg.
A választásom most így első körben az allegrára esett.
Egyelőre annyi előnye van, hogy nem viszket a szemem, és nem kapar a torkom.
Ellenen az orrom továbbra is be van dugulva, no meg random időközönként folyik…
Szóval, kivárom a két dobozni adagot mire elfogy, és keresem tovább hátha, valami jó cucc is lesz.
Persze, mellé folyamatosan szedek omega-3-at, amire a nagy szakértők azt mondták, hogy ilyen-olyan királyság és mennyei manna az allergia ellen. Hát, a legdrágbbat vettem persze, 0 hatékonysággal…
Úgy hogy, most itt állok 🙂
