Kategória: Csakugy

Epstein szülinap

No hát az volt, hogy péntek este Morrison’s Operában ünnepeltünk Epstein barátunk szülinapját sajátságos, és megszokott keretek közt. Egyedül ami szokatlan és új volt, hogy Frida szülei és testvére is velünk tartottak. Bazmeg Márk, hogy Svédországból miattad ide jönnek…
No szóval jah, sikerült kellő képpen csúnyán összraknom magam, a részleteket majd ha tényleg egyben vagyok…

A résztvevők névsora majd a címkék közt lesz olvasható, azt hiszem.

Úgy indult az este egyébként, hogy Schipty barátom felhívott 20:20-kor hogy hol a nedves férfi hímtagban vagyok, mondtam, hogy messze de jövök. Mondta hogy ő még kilenc előtt le akar érni, koktél meg ilyenek.

Jó, 3 perc múlva hívtam a taxit, 20:35-re lent is voltam, ami azért meglepő mert a Frangepán utca magasságából jöttem, ami azért XIII. és IV. kerület határmezsdjéje, és nem éppen a belváros… 🙂

Innét a töménytelen ivás és éneklés elhomályosítja ködbe vesző emlékeimet, de majd vasárnap este, oder hétfőn folyt köv 😉

Rushin’ week

Így is lett. Kilencker felkeltem, és Katát boldogítottam a jó reggelt jellegű smseimmel.

Viszont kezdődő csúnya torok fájásom volt. Írtam Francknak, hogy csak 11 után fogok beérkezni.
Nem olvasta el, mivel ő is addigra jött. Öröm-boldogság.

Fél 12-re értem be. Összekapartam a munkáimat, kiosztottam a feladatokat, majd kimentem Westendbe Károllyal ebédelni. Vissza irodába dolgoz-dolgoz. Aztán kezdtem egyre szarabbul lenni, és álmosodni.

Végülis este fél nyolckor bedobtam a taccsot. Hívtam egy taxit, és haza. Nem volt lelkierőm gyalogolni hazáig… Schipty, Hori és Kicsi hívtak le Morrison’s egybe, de nem bírtam lemenni.
Hazamentem, bebújtam takaró alá, és alvás reggelig.
Kedden már el sem indultam dolgozni. Sőt, otthon nyomtam az ágyat, meg a billentyűzetem…

Szerdán már bementem dolgozni, mivel Franck aznap indult Párizsba, így bőven volt vele megbeszélni való. Ezért mentem be. Kiderült, hogy valami nagyon nagy projektre kell most árat adnunk. Remélem ez összejön… 🙂

Ezután lemásztam Morrison’s egybe. Az egyetlen említésre méltó dolog lent talán az volt, hogy a ‘You can leave your hat on’ című számra elkezdett nekem Hajni vetkőzést imitálni. Ami annyiban merült ki, hogy a melltartójáig felhúzta a felsőjét, a nadrágájt pedig a tangája aljáig. Ezt mind persze az első asztalnál a karaoke púltnál. Hol máshol…

Aztán átmásztam Morrison’s kettőbe. Ahol is Schipty, Mariann, Melinda, Hori majd pedig az utánnam befutó Gandi jelentették a társaságot egyészen zárásig…

Csütörtökön ilyen exes napom volt. Fél tizenkettőkor kezdtem elkészülni, hogy bemegyek az irodába. Addig otthonról megoldottam mindent amit kellett. (Hírlevél küldő kampány előkészítés, ügyfél emailekre válaszolás, stb-stb) Dél körül hívott életem egyetlen rágcsálója, hogy Baross utcánál van, jön Nyugati felé, eszünk-e együtt. Persze. Akkor Szeráj.
Megeédelés, majd egy óra körül be irodába, és dolgoz-dolgoz estig. Éjszakára pedig Judit volt a vendégem.

Macsakafogó 2

Ma már volt szó mozi előzetesről, de ez muszaj.
21 év után visszatér idén decemberben, a Macskafogó.

Ma kikerült fel a netre, egy gyengébb minőségű trailer. De azt igérik a macsakfogo.neten jobb minőségben van kint. Ehhez képest így este kilenckor nem is érhető el… 🙂

Szóval a premier decemberben, erre is várom az önként jelentkezőket, csoportos moziban megnézős estére. Gyanítom ennél is lesz valami olyasmi hogy premier elötti este lenyomják mindkét filmet egyszerre 🙂

After Music Club

Most fényderül első fokú lappangó érdektelenségemre és lustaságomra a Forma eggyel kapcsolatban. Elárulom, hogy hol tölöttem a vasárnap estém, és hogy miért nem vártuk meg a svéd asztalos reggelit, és hogy mivel hitegetett Seedorf hazafelé „After Music Club” bővebben

Szombat este

Ebben a velős postomban fényt derítek Palcsó Tamás egyik perverziójára, és hogy mi a közös benne és Niki Belucciban. Kiderül, hogy mi volt szombat este Morrison’s 2-ben. Hogy Andreas mitől kemény, és hogy hogyan kell legegyszerűbben zártkörű bulit csinálni. „Szombat este” bővebben

Minutes to midnight

Igen, Linkin Park. A kedvenc alternatív muzsikát játszó zenekarom, azok közül akik nem számítanak klasszikusnak. Aki ismer tudja, hogy alapvetően az elektronikus zenére gerjedek. A rock, nu-metal és britpop dolgok egyedül karaoke miatt játszanak nálam (meg a The Walrus miatt..;) ). „Minutes to midnight” bővebben

Alvás helyett

Nos, ugy hagytam abba az előző postom, hogy a vacsizásból nem lett semmi, legalábbis a kép ezt próbálta szemléltetni. Én pedig úgy gondoltam hogy uccu neki, akkor haza és alvás. Csak az volt a gond, hogy nem kalkuláltam azzal, hogy a barátaim másképpen gondolják… „Alvás helyett” bővebben

Tonight

Nos, a tegnap este úgy indult, hogy nekem az irodából le kellett lépnem hat elött nem sokkal, mert műfaterommal kellett találkozni Délinél, mert ment le Bajára. Kellett adnom neki egy kisebb csomagot, amit anyukámnak szántam.

Ez megtörtént, aztán úgy gondoltam, hogy én már bizony nem mennék vissza az irodába, meg különben is. Kezdődik 18:30-kor BKFMen a Mindent Bele!. „Tonight” bővebben

Quote

Too many people are thinking of security instead of opportunity. They seem more afraid of life than death.

James F. Byrnes

Ez igen

Vannak emberek, akikre hétköznapi hősként tekintek. Nem azért, mert különlegesek, hanem mert könnyet csalnak a szemembe, és elgondolkodtatnak.

Több barátomtól megkaptam, hogy tisztelnek engem és felnéznek rám, mert „sikeres” vagyok, meg minden ilyesmi… Ezeket rendre visszautasítom. Lehet, hogy egy fajta nézőpontból igaz, amit mondanak, és elfogadhatnám. Még többre tartom magamnál az olyan embereket, mint pl. Kareem Minhas, akinek a videóját mindjárt prezentálni fogom.

Ő is az ilyen „felrakok mindent egy lapra egy álomért, megpróbálom, és kitudja, lehet hogy bejön, veszíteni nem veszíthetek vele” típusú embernek tűnik számomra a videója alapján. Bátrabb nálam ez tény.
Én nem mennék külföldre, nincsen ekkora álmom, nincs olyan célom, amit csak külföldön érhetnék el. Felnézek rá.

A srác egyéként kijutott angliába, és tíz nappal ezelőtt rakott fel új videót, teljesen kisimult, boldog és várakozásokkal teli arccal… 🙂

Dreams come true.

Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo

Csütörtök este ünnepeltük Hori és Chico szülinapját Monte Carlóban.
Napközben kaptam msnen egy üzenetet ezzel kapcsolatban, így estig dolgoztam, és munka után mentem le Morrison’s 2 be, ittam egy Virgin Mojitot, kedvenc Melindám prezentálásában.

Megkerestem noelt, mivel napközben felhívott, és kérdezte hogy mivan, mondtam hogy megyek erre a szülinapi mókára, és mondta, hogy eljön velem. „Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo” bővebben

Szerda esti láz

Szerdai nap volt az, hogy megérkezett Philippe Barnet a francia partnerünk.

Nap közben a westendben Ecsyvel és thisnowval ebédeltem, beszéltünk a cégről, mivel este jön hozzánk interjúra. Elmondtunk mindent, jót és rosszat egyaránt.

Megvoltak az esti beszélgetések, Ecsyvel is, Gandival is. Most úgy tűnik mindkettőjükkel tudunk bőven mit kezdeni.

Az interjúk után Gandival neki indultunk a Hegedűs Gyula utcának a egyik sörözőjébe, ami furfangosan a Hegedűs nevet viselte…
Nagyjából kilencig voltam ott, két volt kolega társaságában. Aztán neki indultam Morrison’s 2nek, mivel ugye United koncert.Már zenéltek a srácok mikor érdemben oda értem, mert kerültem egyet Jászai felé. „Szerda esti láz” bővebben

Kedd este

Megérkezett Kicsi, elült mellénk, puszi-puszi meg minden. Iszogattunk, aztán gyakorlatilag mindenkinek lógott a nyakában csak engem került kilométerekről, és ez kibaszott szarul esett…

Az est fénypontja számomra, – ahogy arra már reflektáltam az előzőekben – az volt, amikor Angelst énekeltem, Zs megfogta Kicsit székestől, és beültette a Karaoke terem közepére… Így szinte végig a szemébe nézve énekeltem. A körülmények ilyen irányú alakulásának eredményképpen a szám végére erősen bekönnyesedtek a drága szemei 🙂

Iszonyat jó érzés volt ez látni. Nem tudom mi játszódott le benne, de tudom, hogy valamit megmozdítottam.
Persze, valószínű semmi köze az egésznek hozzám, csak arról van szó, hogy valami emlék előjött vagy bármi, de akkor is…

Ezzel némiképpen kompenzáltam a magamban képződött kurvaanyázást, és dühöt.

Viszont, amikor a kedves dán túristák elkezdtek beleénekelni az Eye of the Tigerébe, akkor az egyiket vesén szúrtam a nálam lévő mikrofonnal. Hirtelen megérezte hol a helye, aztán akartak jönni pajtizni, meg meghívni minket piálni.
Ekkor fogtam a kabátom és elindultam. Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi is jöttek kifelé, de csak a sarokig, mivel ők taxival mentek tovább Morrison’s Operába.

Amig a taxira vártunk álltam kicsitől kb 20 centire, a kitárt karjai közt, és néztem a szemébe.
Azt kérdezete, hogy mit szeretnék. Mondtam neki, hogy pontosan tudja, és ezután emg akartam csókolni, amire a reakció egy szolid elhúzódás és egy ‘Naaa’ lett… 🙁

Megérkezett a taxi, beszálltak, én pedig mentem haza, és szellőztettem a fejem tovább.
Szerelmes vagyok.

Update: Állítólag nagyon csúnyán kész volt a szívem csücske aznap este, és így Gandi vitte haza. Mármint magához.
Beszélgetett vele rólam, de semmi újat nem tudtunk meg. :

Hot Jazz Band vs. Morrison’s 2

Nos úgy indult az este, hogy naívan kijöttem az irodából azzal a feltett szándékkal, hogy én most bizony hazamegyek. Olyan este fél nyolc tájban. Erre felhív Ádám, hogy találkozzunk már. Ő bizony Oktogonnál van, és hogy idejön.

Találkoztunk a Budapest Bank előtt, a Váci út és a körút sarkán. Megindultunk Buda felé, majd a Vígszínháznál megtorpantunk, és csillapíthatatlan vágy tört rám, arra nézve, hogy megmutassam Ádámnak milyen koktélokat is szokott nekünk keverni Balu…
Egy szóval lementünk Morrison’s 2be.

Körbejártuk a termeket, és nidda, egy noel. A klub terem melleti pultnál találtunk rá, addigra már volt benne némi sör. Amíg ott voltam letolt olyan 4 koktélt. Közben kimentem megnézni milyen is a Szíriai gyros, és a Cseh országból importált óörmény recepet szerint készült Marlenka hírtelen egymásutánban elfogyasztva.
Nem rossz, sőőt 😉

Miután visszaértem kezdett játszani a Hot Jazz Band. Sosem voltam oda igazából a jazz műfajért, de tegnap este megint tettek egy lapáttal arra, hogy utáljam… Nos, a karaoke résznél elkezdtünk Schiptyvel vodka-narancsot és viszki-kólát iszogatni.

Majd, megérkezett a társaság szebbik fele, Kicsi is 😉
Ekkor hoztunk egy nagyobb szállítmány viszki-kólát, és szolidan iszogattunk a kara terem bejáratánál lévő asztalnál. Letoltuk a szokásos számokat. Sőt Schiptyvel megint ránkjött a hülyeség, és Backstreet Boyst énekeltünk, mert az jó 🙂
Persze, Quit playing games… 🙂

Egész este röhögtünk Zs műsorvezetési stílusán. Az ilyen „alacsony vagyok, kopasz és geci” jellegű ars poeticája mellett más egyéb poénokat is tartogatott.

Végülis 2 körül Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi úgy gondolták, hogy ők bizony átmennének Morrison’s Operába, mert az jó…