Kategória: gasztro

Egy kicsit retro, egy kicsit kerek, de kényelmes, és finom

Nos, egészen régen írtam már gasztro témájú bejegyzést, ezért úgy gondoltam, hogy akkor most kerítsünk sort erre is. A ma esti vacsorám helyéről fogok most egy rövidbe szabott beszámlót rittyenteni.

Menza étterem

A dolog apropójaként két dolog szolgált. Az egyik, maga az a tény, hogy éhes voltam, és gondoltam nézzünk körbe a környéken ahol lakom, és ne csak főzeléket, kínait, indiait, törököt, vagy éppen gyors étterminek csúfolt szemetet együnk, hanem kivételesen a tradícionális magyar konyhába tekintsünk be. A másik pedig az, hogy hetek óta, minden nap a Menza mellett megyek el, és kiváncsi voltam, vajh milyen a kiszolgálás, a környezet, a légkör, és nem utolsó sorban a főztjük.

Tehát „DjZoNe menni Menzába kajálni, aztán meg le is írja jól” következik a folytatásban.
„Egy kicsit retro, egy kicsit kerek, de kényelmes, és finom” bővebben

Cactus Juice

Cactus Juice cocktail

Tegnap Henivel mentünk egyet koktélozni, és mindketten alkoholmentes koktéllal bírkoztunk, mert az adta magát, meg kocsi, meg minden. Balu nagy kérdőszemekkel nézett rám, hogy miaz, hogy én alkoholmentest iszom, ne hozzak már rá szégyent 😀

De végülis engem egy igazi klasszikus koktéllal örvendeztetett meg.
Ez pedig Cactus Juice névre hallgat, és valami hasonló az állaga, mint az oldalt látható zöld szépségnek.

Próbáltam keresni egy Cactus Juice receptet, de mindenhol más írnak, így még tanácstalan vagyok melyiket rakjam ki. De majd estig kitalálom 😉

Sárga, de most nem táska :)

Ma a szokásostól eltérően az étkezés hideg és nomád formáját választottam.

Ennek eredményeképpen díszeleg itt az asztalomon egy nagy tányér, felszeletelt, ízletes és hívogató illatú sárgadinnye, ami hamarosan kulináris élvezetek forrásaként tűnik majd el vészjóslóan mosolygó fogsorom mögött 🙂

Mondhatnám, hogy dinnyét eszem, harsog a fogam alatt,
de nem 😀

Abszint kávézó és étterem

Kacsa sült

Szombat délután unatkoztam otthon, és MSN-en kiírtam a nevem mellé, hogy hol ebédeljek. Jöttek, az elmésebbnél, elmésebb ötletek, mire végül Ákos ajánlotta az Abszint nevű éttermet az Andrássy úton, és felajánlotta hozzá a társaságát is. Ez ebben a formában egy nem visszautasítható kombó volt, ezért fél négykor találkoztunk is Oktogonnál. „Abszint kávézó és étterem” bővebben

Fast Food Café

Marha pörkölt

Kedden Tamással azon tanakodtunk, hogy mégis hol kellene ebédelnünk. Okulva a hétfői esetből, nem a Batthyány térre mentünk.

Most én voltam a soron, hogy átutazzak a városon az ő munkahelyéhez közeli helyre, ezért felcsaptam a Budapest Explorert, és megnéztem milyen helyek vannak a Parlament környékén.

Két hely között tanakodtunk igazából.
Mindkettő a Nádor utcában van, pontosan egymással szemben. Az egyik a Maxi Faloda volt, a másik a címben említett Fast Food Café, mint kitalálható végülis az utóbbiban kötöttünk ki a nagy sor ellenére is. Egyrészt azért, mert számomra igényesebbnek tűnt, mint az út túloldalán lévő, másrészt azért, mert először a Maxit néztük meg, és rohadtul nem volt kedvem már visszamenni, mivel mindkét helyen nagy sorbanállás volt. „Fast Food Café” bővebben

Szicíliai étterem

Rántott csirke

Nos, akkor folytatnám is a héten megkezdett gasztro sorozatomat, és elmesélem hol ebédeltünk Tamással hétfőn dél tájban.

Szenvedéseink helyszínéül a Batthyány teret adtam meg támpontnak, és gondoltuk, hogy ott majd biztosan találunk valami normális kajádát. Nagy Palacsintázója nem éppen ebédelni való hely, pizzázni pedig nem nagyon akartunk a Marzanoban, azért lépkedtünk is tovább… „Szicíliai étterem” bővebben

Noa Grill

Borjú bécsi

Gondoltam beszámolok nektek a szombat déli ebédelő helyem tárgyáról, mivel bár anno a gyrosnak csúfolt szemetüket kóstoltam, amit ablakon át terítettek az utca emberével, no meg a pizzájukat, ami újabban menő arrafelé, gondoltam kipróbálom mit nyújt az étterem. Igen gasztro rész jön.

Meglehetősen régóta kerülgetem Podmaniczky és a körút sarkán lévő Noa Grillt, de még nem vett rá a lélek, hogy megnézzem milyen is bent a happening, a kiszolgálás, no meg a konyha, de most elővettem minden magas elvárásom, és nekik estem, egy szombat délután fél hármas időpontkor, és megvizsgáltam őket jól. „Noa Grill” bővebben

B52 és a B55

A mindkét név egy-egy amerikai gyártmányú bombázót takar. De most mint koktélról szeretnék mesélni, ha már tegnap este közeli barátságba kerültem velük… 😀

A leglátványosabb koktélok közé tartoznak, mind kinézetük, mind pedig a fogyasztási módjuk miatt is.
Mind kettő alapvetően réteges koktél, amit shot-os pohárban szolgálnak fel, és lángolva fogyasztandó, vastag szívószálon keresztül, egy levegőre 🙂

B-52
Több féle verziója ismeretes, ami mindegyikben közös, hogy mexikói kávélikőr (Kahlúa) és a Bailey’s. Ez az első két összetevő, amit egymásra önt a mixer, különös figyelemmel arra, hogy a rétegek éles határa megmaradjon. A harmadik összetevő valamilyen 40% feletti alkohol tartalmú áttetsző világos tömény szesznek kell lennie, ami lehet rum, fehér rum, likőr, brandy vagy akár vodka is. Ismeretes olyan változat is, amikor Amarettóval készül, bár az lehet, hogy inkább kihagynám.

B-55
A B-52 nagytestvére. Az elkészítés módja, és az alapanyagok teljesen hasonlóak, egyedül a harmadik összetevő más, jellemzően zöld abszinthe. De ismeretesek másik alternatívák is, mint pl Tuacával készíteni.

Ez a bejegyzés Nóri miatt készült, aki nem ismerte ezt a két koktélt

Rekettyés étterem és a Hármashatárhegy

Amikor a ZL Rendszerháznál dolgoztam, volt némi érdekeltségünk a Hármashatárhegyi tornyokban, és elég sokat járhattam volna arra, de mindig kimaradt az életemből, viszont, mint említettem Attila meghívott ma egy ilyen szűkebb körű sétálós, iszogatós naplemente nézős estére.

Háromkor találkoztunk Kolosy téren, vele, Anikóval, és Erivinnel, aki biciklivel jött, és mondta, hogy igazából ő feltekerne…
Hát jó 😉

Ő kipihegte magát mire a mi buszunk felkúszott, aztán egy kisebb kaliberű kálvária vette útját.
Amig a buszmegállóból felértünk a hegytetőre.
Ezért viszont kárpótolt a látvány, a siklóernyősök, Epstein és Bori társasága, a nap lementem utánna a város és környék látvány sötétben, a forralt bor, a Bacardi 151, és végül a Cézár saláta a Rekettyés nevű étteremben. Sőt útközben hazafelé, még a Daubner cukrászdát is megkóstoltuk 🙂

Istanbul, avagy egy szelet ázsia Budapest

Mondhatni, egy szelet, közel-kelet, és akkor még rímelne is 😀

Gondolkodtam rajta, hogy írok a hétvégémről, de ami lényeges volt, arról megemlékeztem már. Arra meg most nem érzek affinitást, hogy írjak egy, buliztunk-ittunk-fényeztem-kajáltam-aludtam-másnapújraugyanez jellegű postot. Bár nem szoktam le róla nyílván, de most inkább gasztro bloggerkednék, és bemutatnám, a helyet, ahol vasárnap este vacsoráztunk Zsuzsival.

Istanbul török étterem

Már több alkalommal néztem az Istanbul névre hallgató török csodát, a Teréz körút Aradi és Szondi utca közötti részén. De bemenni eddig még nem nagyon volt affinitásom. Viszont ez a drága nő azt mondta, hogy jó hely, és meg kell néznem. Én pedig nem vagyok semmi jónak az eltrontója, főleg ami a közel-keleti konyhával kapcsolatos, ezért hát miért is ne. „Istanbul, avagy egy szelet ázsia Budapest” bővebben

Prága

Sokaknak ígértem már, hogy megírom az uti beszámolómat, meg rakok fel képet az útról. Eddig még csak kangi kedveskedett képekkel, ezek hamarosan elérhetőek lesznek a galériámban 🙂

Szóval a Prágai reggel fél nyolcas indulást megfejeltem azzal, hogy előző este lementem Monte Carloba, énekelgetni és szolidan iszogatni. Majd hazaérve elkezdtem az új djz.hu -t reszelni. Amivel némi technikai probléma adódott, URL kezelés, ReWrite modul és társai kiséretében. Ezért végülis hajnali háromkor feküdtem le. „Prága” bővebben

Got home

Nos szóval az van, hogy hazaértem.

Ahogy többen is megírták most hétvégén volt a XII. Halászléfőző Népünnepély Baján.

Ez egy két napos rendezvény, a hal, a bor és a zene hármas bűvkörében.

A pénteki nap ilyen bemelegítő nap volt, – mint írtam korábban is – játszották a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt. Még aznap este az egyik buli sátorban játszott a Madarak nevű Rock n’ Roll formáció, és nem utolsó sorban a Petőfi-szigeti Party Arénában volt buli ahol fellépett többek közt James Cole, JayDee (NL), TommyBoy, Budai, Newl…

Ide végülis nem jutottam be, mivel Zolival és Körtével beszélgettünk a rendezők főhadi szállásán, majd elindultunk a buli felé. Körte bejutott, mivel technikusi karszallagja volt, Zoli bejutott mivel rendezői és szinpadi belépő kártyája volt, nekem akkor a kettőből egyik sem volt, így kint maradtam.

Ellenben kint találkoztam Kovács Robival, ittunk egy kör jägert, és némi pezsgőt. Majd ők vissza mentek, én pedig elindultam haza. Közben felhívtam Zolit, hogy mégis hol van. Mint kiderült már ő sem volt bent, olyan oknál fogva, hogy hajnali fél háromkor meghalt az apja…

Másnap délután háromra mentünk ki teljes harcidíszben a térre elfoglalni a főző helyünket. Ismét pár asztalra Győzikétől és díszes társaságától…

Szóval Andorkával kellemesen el állatkodtunk a tüzifa aprítás közben. Miközben egy kellemes, széparcú barna kiscsajjal néztünk néha össze a szemközti asztaltól. Már csak azt nem értem, hogy miért szemezett velem, és miért bámult (Judit információira hivatkozva) amikor ott volt a pasija. No mindegy.

Este hatig a helyi népzenei kiválóságait hallhattuk, a Bácska tambura zenekartól a Kobolyáig mindent. Majd néhány bakival fűszerezve nyitotta meg dr. Révfy Zoltán Baja város polgármestere ünnepélyesen a halászlé főzést. Ezután egészen este hétig a füsttel, a lángokkal és a könnyeinkkel küzdöttünk. Hét után nem sokkal készült el a lé, amit sok részletben fogyasztottunk. Mindenkivel ettem egy kicsit. Judittal és Zozóval kezdtünk neki, majd Andorkával folytattam, közben megérkezett Funkey mester és Richnovszky kartárs is. Ezután futott be Édesanyám, Lucival, Margittal, és a sok gyerekkel.
Eszterkéék többször is meglátogattak bennünket, de sem enni sem inni nem akartak velem 🙁

Mire megérkeztek kezdett énekelni Baby Gabi és Ricky, aztán Crystal közben elkezdtük elpakolni a léfőzés és az asztal maradványait. Desperadó koncert végére vissza is értünk 😉 Élveztük a tüzijátékot, amiben volt pár ötletes és szépséges megoldás, majd pedig húztunk haza.

Másnap délután 3-kor indultunk vissza, és útközben megálltunk még Soltvadkerten fagyizni… 😉
A vasárnap estém pedig azzal telt, hogy Jászain ültem ismét Szandinál, és egy Tamás nevű mekiben dolgozó sráccal beszélgettem.

Gouranga

Az elmúlt három napban kétszer is találkoztam Krisna tudatú hívőkkel az utcán. Ugya szokás őket, mosolygó szerzeteseknek hívni, talán nem véletlenül. De, hogy miért is szoktam nekik megállni, és a „zadakozzáá-a-rákosgyerekekééé” jellegű embereknek nem:

  • tetszik a lelkesedésünk
  • mindig mosolyognak
  • bizalmat sugároznak
  • karitatív és szociális munkát végeznek
  • tudom, hogy arra fordítjáka az adományt, amire mondják
  • És nem utolsó sorban jól főznek 😉

Apropó, vettem ma tölük egy vegetáriánus szakácskönyvet. Igényes munka, izlésesen kidolgozva, jól illusztrált és szerintem bőven megérte az árát. Legrosszabb esetben oda adom édesanyámnak, ő úgy is nagy vegetáriánus mágus. De szerintem nekem sem árt, hogy ha tovább bővítem a gourmet tudásom. Ugyanis úgy érzem nagyon egysíkúan fözök, kell egy kis változatosság 🙂

Tonight

A ma esti szolid sörözés végülis hajnali fél 4ig tartott… 🙂

Úgy indult ugyanis, hogy elvileg 7-re mentünk volna Fanyűvőbe. Nekem egy kicsit elhúzódott a munkám az irodában, ezért úgy gondoltam majd 8 körül elindulok. Ellenben az időjárás más véleményen volt, mivel aznap volt ilyen szép esős, viharosan szeles, nyálkás undorító szar idő.

Így háromnegyed kilenckor jöttem le az irodaházból, és kezdtem el slattyogni Lehel tér irányába, és közben Judittal cseverésztem telefonon, majd WBben érdekesen ismerős arcokat véltem felfedezni. Gyakorlatilag a teljes brigád itt kötött ki, mivel Fanyűvőben valami nyögdíjjas rendezvény volt.

Az est két hőse számomra Timi és Judit.

  • Timi azért mert felhívott, hogy aggódott értem, hogy nincs-e bajom, megvagyok-e, nem áztam-e meg, és minden hasonló. És ez nagyon jól esett.
  • Judit pedig azért, mert hozott nekem este 10 kor párnát a Budaörsi IKEAból… 🙂

Amit sajnáltam, hogy Lippinek lekellett lépnie, az okát pedig mégjobban sajnálom, és innét kívánok jobbulást édesapádnak.

Aztán, még megtudtam, hogy Papszi nem akkora összeget kapott a cégből, mint amennyi közszájon forgott. De most már van elsőkézből lévő authentikus információm, amit némiképpen azért beárnyákol mindkét részről némi vér aldehid szint…

Nos szóval WBben, nagyságrendileg fél 3ig lehettünk. Az utolsó 2 órában viszont mélyenszántó beszélgetést folytattunk nagyjából 5en. ( Wanda, Ziona, Papszi, Vudu és jómagam. )

Ezek után úgy határoztunk, hogy bizony neki indulnánk a nagyvilágnak, meg úgy hazafelé, és minden hasonló. Majd hastájékon némi nyomást éreztem, amit szokás éhség érzetnek titulálni, ezért Zióval betértünk Szerájba, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy valami erkölcstelenül finomat, és egészségtelent tömünk magunkba. Ami gyakorlatilag bármi lehetett volna, ami török kaja. Viszont mivel nem volt már csirke husuk, ezért maradt az Orman Kebab, azaz zöldséges pulykaragu rizzsel 🙂

Végül amikor kijöttünk, nem éreztem már jól magam ahhoz, hogy tovább beszélgessünk, mert erős „telezabáltam magam, álmos és fáradt vagyok, holnap meg meló” érzés urakoldott el rajtam, szóval Vígszínház elött gyors búcsú, bepattan taxi és home.

Burn

Nem, nem égek, sőt nem is égtem be, meg semmi hasonló.
Hanem így hívják a Coca-Cola vadi új energia italát:

burn

Hetek óta nézegettem egy-két helyen, hogy mi lehet ez a fekete doboz, egy lángcsóvával a tetején. De ma este Judittal Aranytíz után beugrottunk westendbe, – mivel megbeszélésünk volt egy sráccal – és sub marineban a pulton ki volt állítva egy ilyen doboz, rajta az ára, megnéztem mit tud.

Aztán láttam, hogy van behűtve is, akkor nem volt kérdés, hogy én fő energia ital fogyasztó kipróbáljam 🙂

Az élmény érdekes volt. Mivel én főleg RedBull és Bomba párti vagyok, – és mindkettő ugye csak és kizárólag tutti-frutti ízű – így azt vártam, hogy ebben sem mernek újítani, de tévedtem. Ám bár, amikor felbontottam és megillatoltam, azt hittem, hogy mégsem esett messze a cigány az anyjától, mivel az illat ugyanaz volt, amit eddig megszoktam. Az íze viszont teljesen más, a magyar energia ital piacon – már ha beszélhetünk ilyenről – unikumnak számít mind a színével, mind az aromájával. Nem áthatóan édes, hanem egy kis savanykás ízt kölcsönöztek neki, ami nekem nagyon bejön.

De, a másik üdvöském, amire várok, az az XS Drink.

XS Energy Drink from Quixtar

De miért is tetszik ez annyira nekem?
Mert jelenleg 8 féle ízben gyártják, és ebből 4 létezik koffein és cukormentes változatban is. Ergó kellemesen megszinesíthetném vele a tutti-frutti ízbe fulladt energia ital háztartásom.
A másik amiért szinpatikusak, mert 8 kalóriát tartalmaz dobozonként, a nem cukormentes változat is, a cukormentes változat pedig nem tartalmaz aszpartámot.Tehát negatv végkövetkezmény nélkül hódolhatnék állandó energia ital szenvedélyemnek.

Egyetlen hátránya, jelenleg a világ 3 piacán összesen 5 országban érhető el. Amerikában, Kanadában, Új Zélandon, Ausztráliában és Angliában. De angliában él a kedvenc unokatestvérem. Szóval ha fél év múlva újra jön haza hozatok vele egy pár kartonnal. Ugye a kézipoggyász úgy is 15 kiló lehet 😉