Kategória: Gondolkodom

Every time we touch

Most ilyen hangulatom van 🙁

I still hear your voice when you sleep next to me
I still feel your touch in my dreams
Forgive me my weakness, but I don’t know why
Without you it’s hard to survive

‘Cause everytime we touch, I get this feeling
And everytime we kiss I swear I could fly
Can’t you feel my heart beat fast,
I want this to last
Need you by my side

‘Cause everytime we touch, I feel the static
And everytime we kiss I reach for the sky
Can’t you hear my heart beat so
I can’t let you go
Want you in my life

Your arms are my castle
Your heart is my sky
They wipe away tears that I cry
The good and the bad times
We’ve been through them all
You make me rise when I fall

Silent Night

Ma több oknál fogva is tettem egy nagy és mezétlábas sétát, a környéken. Igen, lerugtam a cipöimet, majd kézbe vettem, és két szép kislábamon bandukoltam az aszfalton.

Úgy érzem most sétáltam itt utoljára, most néztem meg ilyen alaposan minden repedést a járdán, és az úton utoljára. Ma este hallgattam utoljára a tücskök ciripelését, és a szél suhogását a huszti út fölé boruló fák levelei közt. Most néztem meg az átláthatatlan kazal utcában kocogókat utoljára. Ma este csodálkozom rá utoljára a nagy gyárkéményre, amely még Lágymányosról is látszik.
Legalábbis itt, ilyen minőségemben…

Ugyanis, mint már korábban utaltam rá, költözöm. Igen, itt hagyom Óbudát, pedig annyira a szívemhez nőtt. Rengeteg emlék köt ide. De most úgy érzem mennem kell. Magam mögött hagyni a múltat, ami eddig volt, és tovább lépni, mélyebb, más vizeken kipróbálni a kishajóm.

Most nem ez az egy hetes pakolás, meg az a 10 km a nagy szám. Hanem, maga az elv, hogy költözöm, változtatok, változok és fejlödöm. Tovább lépek, átlépek a saját árnyékomon és újra önmagam leszek.

Night

Amikor ebbe az albérletbe költöztem, kb havi 90.000 forintért dolgoztam, napi 12 órában. Tehát arra pont megfelelt, hogy letegyem a fejem aludni, és másnap újra húzhassam az igát.

De most fontosabbá vált számomra a több idő, és ha nyerek napi 3/4 órát azzal, hogy beljebb költözöm a városba, ám legyen… Az bárhogy is számolom az havi 15 óra plusz idő, 20 munkanapra vetítve.
És ebben nincs benne, ha mondjuk kettőnél többször is utazom…

Másrészt eddig takarózhattam azzal, hogy azért nem járok úszni, mert messze van, macerás bejárni stb stb.
Most a Komjádi uszoda 4 percre lesz tölem nedves strandpapucsban is. Másrészt itt a Margit sziget, és minden este élvezhetem a Panorámát amit a Parlament, a Korzó, a Vár és a Mátyás-templom nyújt…

[audio:scorpions-wind_of_change.mp3]

R.I.P. – hcs

Vudu blogját olvastam, és hátra hököltem.
Más az amikor statisztikát olvasol, hogy ennyi és annyi ember hal meg havonta.
Megnézed a gyászrovatot, csóválod a fejed stb, és teljesen más az amikor valaki olyan megy el, akivel dolgoztál együtt, akivel éjszaka közepén kergettél bugot, és szivtál együtt.

Nyugodj Békében hcs.

Something is missing

Én személyesen azért utálok egyedül lenni, mert ilyenkor amikor szeretet hiányom van, nincs aki hozzámbjúik, vagy nincs kihez hozzábújni vagy valami hasonló. (Nem nyelv szakos vagyok, írhatok baromságokat.)
És most kifejezett krónikus szerete éheségem van 🙁
No hát mindegy, ez van, akkor egyetlen áthídaló megoldás az lesz, hogy megszeretgetem a kedvenc párnámat :S

[audio:haddaway_-_what_is_love_-_refreshmento_mix.mp3]

Die Hard 4

Ma reggeli brózolgatásom közben belebotlottam, a címben említett film tízperces előzetesébe.
Nem rossz, sőt impresszív. Bár a megszokott „az ellenség hatalmas túlerőben, modern technológiával, nekem pedig csak egy kilenc miliméteresem van, 2 tár lőszerrel, de legyapom őket” irányvonalat követi, az intró alapján legalábbis mindenképpen. Azért elfogok rá menni úgyérzem.

Nem azért, mert különösképpen Die Hard fan lennék, hanem ilyenkor előjön a naiv gyermeki lényem, és élvezem ezt az „én egyedül megmentem a világot” karakter által formált hangulatot, ami számomra egyet jelent Bruce Willis alakjával.

A premier jövőhét csütörtökön lesz ha minden igaz. Szerintem meg kellene nézni így kollektíven.

Mellesleg azt susogják, hogy folytatás várható 🙂

Feelings

Folyamatosan ezt a zenét hallom…

Nem tudok aludni, igaz még az ágyamat sem nagyon közelítettem meg.
De csak itt szöszmötölök…
Igen, várom a holnapot. De nem kicsit, hanem inkább marhára 🙂
Hiányzik.
Nem gondoltam volna…
Olyan szentimentális tudok néha lenni…

Megpróbálok aludni. Fél 10-kor Anyumékkal találkozom Széchenyi-hegyen, és emberi formát kellene öltenem…

Szakmailag elégtelen

Egy mókás dolog történt ma…

Ma nevezték ki a harmadik vezető beosztású személyt azokból sitebuilderekből & designerekből álló csapatból akikkel a Jasmin Media Groupnál elkezdtem dolgozni, és kilettek rúgva.
Szerintük szakmailag egyikünk sem felet meg.
Érdekes…

Good night

<DjZoNe> szép álmokat kislány
<DjZoNe> vigyázz magadra 😉
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> te is
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> és hiányzol
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> jó éjt szépálmokat
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> kezekkel csak óvatosan
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> puszi

Most azon morfondírozom, hogy mikor hallottam utoljára azt hogy hiányzol, mély mögöttes tartalommal, és úgy hogy tudtam, nem csak üres szavak vannak mögötte, hanem érzelmi töltés. Fél éve, talán…
És hiányzik ez az érzés, hogy fontos vagyok valakinek, nem csak úgy mint ember, hanem mint érző lény, mint férfi, mint pár vagy mint kedves.
Mert nyilván, fontos vagyok az üzleti partnereimnek, hogy müködtesem a szolgáltatást amire szerződtünk, működtessem az informatikai architektúrát.
A fönökömnek, hogy hozzáadott értéket termeljek, termeltessek, ne csak egyszerűen weboldalt csináljunk.
Az étteremnek ahol eszem, különben egy adaggal több kaja rohadna rajtuk.
A boltnak, ahol veszem a mindennapi kellékeimet, az öltönyöm, a cipöm, az ingem, a nyakkendőm, és mindent amitől engem Lakatos Zsoltnak lehet nevezni.
És azoknak akiknek a segítségemre van szükségük, emberileg, anyagilag, mentálisan, bárhogy.

De kinek vagyok fontos igazán?
Akinek nem ezek kellenek belölem, hanem hogy én ott legyek, velem találkozzon, engem halgasson, hogy elég legyen egymással szembe leülnünk és az a szemvillanás kumráni hosszúságú könyveket mondjon el.

Csak pár ilyen ember van. Öket nevezem én barátaimnak, és köszönöm hogy vannak nekem.
Akkor is, amikor jól mennek a dolgaim, akkor is amikor rosszul, amikor mélypontokat élek át, és amikor halálosan boldog vagyok.
Köszönöm.

Milyen jó, ha az embernek van egy „huga” aki msnezik, és néha rádöbbenti ilyenekre.

Ez a zene pedig azért jön, mert most igy érzem jónak:

[audio:forigner_-_nothings_gonna_change_my_love_for_you.mp3]

Celebrity

Nos szóval tegnap az online bulvársajtó hangos volt Karsai Zita nyilvánosságra került „botrányosnak” titulált képétől.
Gondoltam én is leszek egy kicsit bulvár és csináltam egy apró skiccet, a maxim magazinban megjelent egyik képét és az újat vágtam össze. Hát ime a devolúció:

Karsai Zita botrányos devolúció

A Maximban nekem is jobban tetszett, ami azt illeti 😉

Mondjuk még mindig nem értem, mi a rák köze van ahhoz, hogy valaki aki mondjuk ismert (nem, nem sztár) mit csinál akkor amikor a barátaival van, vagy kikapcsolódik.
Én spec ennél csak csunyábban szoktam festeni, amikor „leengedek”.

Voilá

Szóval elkészült, kiraktuk, és még működik is.
Igen, az elmúlt 3 hét projektjéről van szó a LaNuit.Tvről.

Ha valakin a nyitó oldal láttán csillapíthatalan kiváncsiság lett úrrá, és nagyon szeretné tudni milyen bellülről is, az sikitson, adjon egy mail címet, meghívom, és aztán lehet örvendezni 🙂

Ma délután pedig kitűztük az új mission statementet, ami ANDRH névre hallgat.
Elkészítési határideje május 31 18:00.
Szóval a hétvégéimnek szerintem lőttek, és készítem a hálózsákot is a bent alváshoz, de hogy én akkor tuti lelépek júniusban egy hét fizetett szabira az tuti… 🙂

De mivel erre most leszünk PHP programozók négyen, így kevésbé tartok tőle.
Elég jó dokumentált, 130 oldalnyi PowerPoint diasorozaton magyarázzák a működését, megkaptuk a layoutot, és az MsSQLes adatbázis snapshotot, amiből az adatokat kell kinyernünk.

Ma belőttem az SVN szervert, holnap írok rá apache DocumentRootba szinkronizáló scriptet. Tehát a fejlesztői szerver is jó úton halad.

Ó és igen, amire mindeki kiváncsi 😉
Ma is voltam Jászain, ettem egy gyrost, majd pedig megnéztem Szandi rendesen dolgozik-e, és együtt fogyasztottunk egy forró csokit, meg egy csokis kapucsinót 😉
A beugrásból persze megint az lett, hogy haza hozott… Pedig megpróbáltam lelépni nyolc húszkor, de azt mondta azt a félórát igazán megvárhatnám… Miért is ne 😉

Deadline

Holnap jár le a Cannesi filmfesztiválon debütáló meghívásos videócsatorna fejlesztése.
Kezdek fáradt lenni, de megint megcsináltam valamit, amiről azt hittem, hogy nem fogom tudni megcsinálni, legalábbis, emberi időn bellül nem. Pedig igen 🙂

Igen, negyed négy van, 4 óra múlva kelek, és folytatom a munkát, hogy végezzünk. De meg lesz 🙂

Közben pedig boldogítanak az élet apró örömei, mint például, hogy munka közben kaptam egy kedves smst, egy még kedvesebb kisasszonytól, aki megkérdezte meglátogatom-e. Nem volt kérdéses, szóval este 9ig ismét virágok közt voltam… 🙂

Ha lement a projekt, kialszom magam, és a vacsora igéretemet is betartom. 🙂

WTF

Nem tudom igazából mi van velem, de szombat este is, meg ma is beszélgettem valakivel msnen, akivel lehet, hogy nem kellett volna. Úgy nézki holnap is találkozunk, pedig csak a hét második felére volt időzítve.

Ennek mellékhatásaként, ma egész nap, Emberek és Desperadó szólt nálam, ezen kivül tiszta depis voltam, oly annyira, hogy Dorciék buliba invitálását csak ma többször utasítottam vissza, mint az elmúlt 3 hónapban összesen.

Idézet

Az Élet Himnusza

Az Élet: egyetlen esély – vedd komolyan.
Az Élet: szépség – csodáld meg.
Az Élet: boldogság – ízleld meg.
Az Élet: álom – tedd valósággá.
Az Élet: kihívás – fogadd el.
Az Élet: kötelesség – teljesítsd.
Az Élet: játék – játszd.
Az Élet: érték – vigyázz rá.
Az Élet: vagyon – használd fel.
Az Élet: szeretet – add át magad.
Az Élet: titok – fejtsd meg.
Az Élet: ígéret – teljesítsd.
Az Élet: szomorúság – győzd le.
Az Élet: dal – énekeld.
Az Élet: küzdelem – harcold meg.
Az Élet: kaland – vállald.
Az Élet: jutalom – érdemeld ki.
Az Élet: Élet – Éljed!

(Kalkuttai Teréz Anya)

Ezt legutoljára egy ’94 es Tihanyi felvételen hallottam, a Magyarországra látogató Doug Wead előadásában és egy tolmács on-the-fly fordításában. De ma kalandoztam blogringen, és hangulatlenyomat blog Idézetek cimű postjában akadtam rá, erre, szép magyarul.

A másik érdekes dolog, amit találtam blogringen, az lufi blogjában a Tessék olvasni cimű elég hosszú bejegyzés.