Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Van olyan, amikor a békés tudatlanság lenne talán a legjobb megoldás, a csillapíthatatlan kíváncsisággal szemben.
Olyan helyzetben vagyok, hogy fél évet vergődtem valakivel, aki valójában – tudatalatt – válaszút elé állított már az elején. Vagy vele leszek, vagy megismerhetem őt, jobban, mint eddig bárki, mindent megtudok róla és a múltjáról, de sosem lesz az enyém.
„Kegyetlen játék” bővebben
Azt hiszem, ha szó szerint kellene idézni egy amerikai nyilvánosan elhangzott beszédből, elsőként J.F.Kenedy Rice speech lenne ami szembe jutna:
We choose to go to the moon. We choose, to go to the Moon in this decade, and do the other things. Not because they are easy, because they are hard. Because that goal will serve, to organize and measure the best of our energies and skills. Because that challenge is one that we are willing to accept, one we are unwilling to postpone, and one which we intend to win.
De vajon tényleg volt-e ember a Holdon? Tényleg úgy történt-e minden, ahogyan a történelem könyvekben ezt nekünk előadják?
Nem szeretem azt érezni, hogy szar vagyok; hogy akarok valamit, de nem megy.
Azért nem megy, mert pár rossz berögződésem van az elmúlt évekből, és nem úgy reagálok, ahogy kellene, hanem ahogy megszoktam. És ez nem jó.
Kérdés, hogy ezt meddig lehet elviselni, illetve hogy mennyi idő alatt változik meg egy szokás.
Tegnap sikerül azért non-stop 7 órát táncolni, és közben ellenni egy kiscsajjal, akit a bejáratnál ismertem meg, és igazából a nevét sem tudom.
Nos, a helyzet ismét az, hogy költözöm. Az elmúlt évben másodszor, és így most kiakaszt a dolog, de remélem most megint egy jó darabig erre nem igazán lesz szükség.
Miközben a dolgaimat rendezgettem, és az egyik ’97-ben a trance hajnalán született mixet hallgattam, fura dolgok járnak a fejemben. „Utolsó éjszakám” bővebben
Nos, február közepén írtam arról, hogy meghalt az apai nagymamám, mint ahogy erre emlékeztek is. Ma reggel ismét csörgött a telefonom, és már tudtam ki lesz a vonal végén, és mit fog mondani. Ismét nem jó hírt.
Vasárnap este galád módon levadásztam egy doboz Pilóta kekszet, és erős feltevéseim vannak, meg pár összeesküvés elméletem.
Mivel megróttak többen, hogy kevés személyes dolgot írok mostanában, ezért következik egy kedves és egyben vicces dolog, ahol is 60 kérdésre fogok röviden, ám de nem hosszan válaszolni. A kérdéseket egészen sok helyen láttam eddig, lebutóbb Angyalkánál 🙂
Édesanyámtól kaptam ezt a videót délután, ilyen sokszorosan továbbküldött üzenetben, amiket erőteljesen törölni szoktam.
No, de mivel ő nem fluent inglis, csak bézik, így megkért, hogy transzlételjem már neki eztet itt, mert egy mukkot nem ért belőle.
De úgy gondoltam a mondanivalója miatt kiteszem, mert engem megérintett.
Nos, ahogy a naptáramra nézek, egészen vészesen közeledik az az időpont, amikor letéphetjük a 2008 feliratú naptárunkról az utolsó lapot is, jól összegyűrhetjük, levehetjük a helyéről, majd helyére tehetünk egy új, ropogós, friss 2009 feliratút.
Napok óta tipródom, hogy kellene írnom egy számvetést erről az évről, de még nem kimondottan szántam rá magam. Viszont már most vannak dolgok, amikért várom hogy végre január legyen a naptáramba írva…
De erről majd később. Egy dolog biztos, hogy elfelejtettem megemlékezni a blogom 3.-ik születésnapjáról. Viszont itt a nagy karácsonyi herce-hurca emlékezetessé fogja tenni, ez egészen biztos. Mivel több mint 30.000 egyedi látogatót szolgáltunk ki a karácsonyi előtti napokban. Ez az eddigi csúcspont, tagadhatatlan. No mindegy, ebben is majd lesz változás jövőre, de ezt is majd később 🙂
Most alszom, és álmokat szövök gondolatokból, jól.
[audio:shane_54_-_valahol.mp3]Ma fedeztem fel, hogy megjelent az előbbiekben már többször emlegetett Zeitgeist nevű dokumentum film következő része. Ennek kapcsán kezdtem el keresgélni, hogy vajon van-e már valami hivatalos hír az Ameroról. Amit találtam az megdöbbentett.
Egy videó fög következni a folytatásban, amely nincs ellátva magyar felirattal, ehelyett spanyol felirat van rajta. A nyelvezete viszont egyszerű, szóval alap szintű angol tudással is érhető, szerintem.
Nem tudom hányan láttátok a Zeitgeist címet viselő dokumentum filmnek nevezett összeesküvés elméleteket felvonultató filmet.
Számomra, az egyik top üzenete az, hogy bizonyos csoportok a személyiségi jogokat lábbal szeretnék tiporni, és minden eszközt fel fognak használni annak érdekében, hogy mindenki egy személyes azonosításra alkalmas digitális chippel lássanak el. A folyamat már egészen régóta tart, mivel a technológiát ’85-ben szabadalmaztatták.
Az RFID-nak jó reklámot csinált egy, bulvár hír, ami a teljes netet körbejárta annak a Santa Rosai macskának a története, akit az állat menhelyen ez alapján azonosítottak, és vissza juttattak gazdáihoz, akiktől 13 éve eltűnt.
Mennyire aranyos és ártatlan reklám, nem? NEM!
„Netes propaganda, és a személyiségi jogok” bővebben
Azt hiszem, ezen a hétvégén nem nagyon fogok menni szórakozni sehova. Két határidős munkám is van. Az egyik olyan 85%-ban kész van, már csak apró igazítások vannak hátra, meg némi teszt. A másikra már csak pár magyar sablont kell gyártani, és az is meglesz.
Szóval ez egy dolgos hétvége lesz, de kell ez is, legalább addig sem rángom magam szarságokon. Másrészt, meg kellene tervezni a saját cégem jövő évi számait, hogy mit szeretnénk elérni, ügyfél számban, forgalomban, bevételben, szerver számban…
Egyébként közben, a kedvenc kis zászlóshajóm az ACE névre keresztelt pluginem áthaladt az abszolút WordPress plugin nirvanába, azaz túl van 30.000 letöltésen, és a visszajelzések nagyrésze abszolút pozitív, a SEO guruk, meg istenítenek érte… De még ezen is lenne munka bőven.
Ha lenne napi 48 órám…
Tegnap este felé voltunk majorannal Westendben, élelmiszer puszítás céljából. A sok harc sérült között szereplet a Burger King kínálatában újdonságban számító a sajtkrémes epres szelet.
Nos, miután ezt elfogyasztottam, vígan forgattam a kis kis háromszög alakú áttetsző dobozt, és az alján figyelmes lettem 3 matricára, amit a folytatásban meg is mutatok… „Burger King és az átcimkézés” bővebben
A reggeli böngészésem közben akadtam rá erre a példabeszédre, ami egy faluról, két emberről és a majmokról szól.
Akkor hát olvassuk egy indiai úr tanmeséjét, egyenesen Bangaloreból.
„A tőzsde és az állatok, avagy Példabeszéd a majmokról” bővebben
Azon gondolkodtam reggel az Andrássyn sétálva, hogy ha két megkülönböztető jelzést használó autó találkozik egymással egy kereszteződésben, akkor K.R.E.S.Z. szerint mi a teendő vajh?
Ilyenkor újra él a jobbkéz-szabály? 😀
Azon gondolkodtam, hogy megint rakjak-e ki valami vicces/mókás képet, mit ahogyan tettem már korábban. De most semmi ilyesmihez nincs kedvem.
A hangulatomat viszont legjobban a következő adja vissza. „Tegnap este” bővebben
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Vagyis csak majd nem! 😉 „Ősz” bővebben
Nem, most nem a modern 21. század emberének a felgyorult életviteléből adódó egészség károsító dolgairól fogok beszélni, bár óhatatlanul, lehetne erről is.
Viszont, arról igen, hogy szerintem van egy mindennél veszélyesebb tudat módosító szerünk, amivel mindegyikünk naponta él, többször is. Ami annyira átszőtte a mindennapjainkat, hogy szabadulni sem tudnánk tőle, és szinte fizikai fájdalmat okoz, amikor nincs.
Na mi ez? „Civilizácós betegség” bővebben
Érdekes dolog a zene, képes beleégni az emberbe, a dobhártyád mögé, a retinád mögé, az agyad helyére, mélyen-mélyen bele a véredbe, hogy azonnal felpezsdül tőle, amikor csak eszedbe jut pár taktus.
Nyilván vérmérséklettől függően ez a szám mindenkinek más és más.
Nekem lassan egy hónapja – mióta hallottam Anita Dothtól feat 2Unlimited felállásban Rióban – ilyen a No limitből ez a nagyon gépi basszusos rész. A relative fiatal korom miatt nem emlékezhetek erre a számra a 90-es évek elejéről, de az megvan, hogy hallottam embereket a refrén énekelni és dúdolni.
Emlékszem arra például, hogy ált. suli másodikos voltam. És egy elsős, copfos szöke kissrác ezt énekelte az udvaron, minden szünetben. Ha jól rémlik „No-no kölyök”-nek hívtuk, vagy valami ilyesmi.
Mindegy, nekem most erre forr a vérem.
Tegnap este, hiába készültem Haddaway koncertre, végig ez szólt a fülemben 🙂
