Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Az előbb valakinek a blogjáról tévedtem a Bombagyár! oldalaira, egy teljesen más jellegű írás kapcsán.
Azután megtaláltam ezt.
Meglepődtem, hogy ilyen szinvonalú, nem zsidózó, nem buzizó, nem cigányozó, minden szélsőséget nélkülöző írást talátam az oldalon.
Minden tiszteletem az iróé.
Nos szóval a zárásig maradásnak az egyetlen negatív övetkezménye az volt, hogy miután kajáltunk Seedorffal Nyugati téren, és felraktam a metróra, haza kellett jönni és lefeküdni, aztán pedig délben kelni. „Párám-párám” bővebben
Megint nem bírok mit kezdeni a fölös agyhullámaimmal, és újabb WordPress plugin írásába kezdtem.
Miközben az egyik egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, és úgy emlegetik a fórumokon, mint az egyik legjobb alternatívát arra, hogy valódi CMSt faragjunk a WordPressből…
Mókás. Amin most gondolkodom, (sőt a nagyrészét meg is írtam, már csak cachelést kell megoldanom, meg optimalizálni) az egy kevésbé népszerű dolog lesz. Úgyis csak magamnak írom… (bár az előző is így indult).
No mindegy, indulok Morrison’sba, útközben pedig ennék valamit mert mintha éhes lennék.
Több dolog is összejött, amiért Al Gorenak szentelem ezt a postom.
Nem, a politikai nézetei jelenleg nem érdekelnek, ez másról fog szólni. „Al Gore és a kellemetlen igazság” bővebben
Az jó ha ma még semmi értelmeset nem ettem?
Na jó, elnyaltam egy Bountyt, meg egy doboz multivitaminos hohesC -t. De ez egy ekkora embernek semmi…
Lehet jót tesz nekem az hogy beteg vagyok 🙁
Itten most három taxi társaságról fog szólni a fáma. A Rádió Taxit dícsérni fogom, a Főtaxit, meg a Taxi4et meg lehúzni jól.
„Taxi” bővebben
Tegnap este, pontosabban ma hajnalban negyed egykor adtam le az iroda kulcsát a portán, és indultam hazafelé.
A Vígszínháznál úgy gondoltam, hogy én bizony lenéznék Morrison’s 2-be, és egy órakor elmegyek haza, úgy sem volt valami bulizós hangulatom. Ezzel szemben az történt, hogy „Aggódom” bővebben
Bekönnyeztem egy pillanatra, amikor gyanutlanul egyik blogban a címben idézett ingyenes levél szolgáltatóval foglalkozó cikkre mutató linkre kattintottam. (Ezt a mondatot látná a volt irodalom tanárnőm… Még mindig szeretem Vera mama!)
Szóval tegnap volt 10 éves a [freemail]… Elgondolkodtam rajta, hogy basszameg, de öreg vagyok. Én ’98 ban regisztráltam magamnak a címem, és azóta is megvan…
Hihetetlen.
Aztán egyszer megújult és már nem nézett ki ennyire fosul, mint a képen. Aztán eljött 1999, amikor az origo megvette, és beolvasztotta a portál rendszerébe… Ez az Infó ’99 kiállításra volt időzítve, és ott voltam a bejelentéskor.
Igaz, amikor beindult a többi ingyenes levelező rendszer is, (extra, primposta, intermail) akkor az összes levelem átirányíttattam a cracker.hu -s mailcímemre. Ami azóta is a „hivatalos” mailcímem. Vagyis inkább spam postafiókom. Évek alatt annyi robot találta meg különböző oldalakon, hogy amikor 5 megabájtos volt a primpostás kvóta, volt hogy egy nap alatt megtelt…
Most így nézegettem a fríméles postafiókom és találtam egy igazi kincset. Egy levél, aminek a dátuma: 2004. feb. 05, és egyik levél váltásunkat tartalmazza Natival… Igen, ekkor hivatalosan már 4 kemény napja jártunk… 😀
Hmm, lassan 4 éve lesz… Öregszem…
Van egy-két olyan dolog, amiért minden este össze teszem a két kezem, azzal kapcsolatban hogy Budapesten élek.
És az egyik a Rakpart, a Duna, a Korzó, a Vár, a Parlament, a Mátyás-templom és a Gellért-hegy esti kivilágításával keletkező látkép, ami minden este elém tárul.
Egyszerúen hihetetlen. Megőrülök érte.
Igen, szentimentálisan hangzik, de akkor is.
Esténként turisták százai fényképezik, én pedig képes vagyok néha annyira rohanni, hogy nem csodálom meg…
Ez egyébként arról jutott eszembe, hogy az előbb voltam sétálni laza egy órát, és ismét beleszerettem. Ahogy minden este beleszeretek a panorámába amit nyújt. Az egyik ok amiért ide költöztem, hogy két lépés, és ehhez hasonló látvány tárul elém.
Olyan csend van ilyenkor, hogy hallom, ahogy az út túloldalán a rakpart kőfalának a tövében szaladgálnak az egerek 🙂
Sétáltam a rakpart korlátján kivül, a lépcsők tetején. Néztem, ahogy a párocskák csendbe üldögélnek a sötétben, nézik a vizet, és halkan duruzsolnak. A másik pedig a tölem 50 centire elsuhanó autók voltak, akik rohantak.
A két véglet közt álltam, és komótosan lépkedtem a Lánchíd felé, gondolataimba mélyülve… 🙂
A mai szörnyülködés tárgya is megvan.
Hihetelen, a végén még én is leporolom a régi verseimet, és majd jól beküldöm 🙂
Most húzom el a csíkot Morrison’s 2be Crystal koncertre. Igen, szeretem őket 🙂
Utánna pedig holnap hajnali 5:35-kor indul a vonatom Bajára.
Nem fogom kockára aludni a fejem, ez már biztos…
Egyébként, csak azért megyek le ma este, mert látni akarlak.
Csütörtök este ünnepeltük Hori és Chico szülinapját Monte Carlóban.
Napközben kaptam msnen egy üzenetet ezzel kapcsolatban, így estig dolgoztam, és munka után mentem le Morrison’s 2 be, ittam egy Virgin Mojitot, kedvenc Melindám prezentálásában.
Megkerestem noelt, mivel napközben felhívott, és kérdezte hogy mivan, mondtam hogy megyek erre a szülinapi mókára, és mondta, hogy eljön velem. „Hori és Chico szülinap ala Monte Carlo” bővebben
Azon gondolkodtam, hogy szokásos módon írok valami arról hogy mivolt tegnap este, meg minden. De marhára nincs hangulatom hozzá, teljesen máshol jár az agyam… Rajta… „Tonight” bővebben
Szóval a dietetikusok és marketing szakemberek egyaránt helyeselnének abban, hogy ma valóban egészséges reggelit fogyasztottam. Igaz kb. semmi természetes nincs benne, de attól még nekik biztosan jó. „Marketing reggeli” bővebben
Egyszer egy skorpió érkezett a folyóhoz. Mivel nem tudott úszni, megkérdezte a békát, nem vinné-e át a túlsó partra. A béka nem vállalta, azzal indokolva:
– A folyó közepén megcsípsz, és meghalok.
A skorpió erre azt válaszolta:
– Ha te elmerülsz, én is megfulladok, több eszem van annál, minthogy megöljelek.
A békát ez meggyőzte, és elindult úszva a skorpióval a folyóba. Ahogy a közepére értek, a skorpió beleharapott a békába. A béka haldokolva megkérdezte:
– Mégis miért tetted?
– Mert skorpió vagyok.
Amikor farkasok vadásznak, és megtámadnak egy csordát.
Az egyedül maradt bikáknak a szemébe néznek. Amelyiknek nem tiszta a szeme, és pislog az máris hallott.
Ez az ösztön belőlünk sem halt ki.
Anything goes but don’t blink, you might miss
Ezt most találtam Nati blogján, és magamra veszem. Mert megérdemlem 😀
„Quote” bővebben
Mindjárt írni fogok a péntek esti Elite Model Look Hungary 2007 döntőjéről, Roni leánybúcsújáról, az Oscar American Barról, és a péntek esti Monte Carloról. De most előbb olyanról, ami aktuális, ami szombat este volt, és jó páran várjátok hogy leírjam. Egy Come Out jellegű post következik, amivel a jelenlegi összes hasonló jellegű hidat felgyújtom magam mögött, elégetem a hajóimat, mindent felteszek egy lapra, és leírom amit most érzek. „Kicsi” bővebben
Néztem a túlsó part fényeit az éjszakai Balatonban, egy-két villámmal megvilágítva, és arra gondoltam, hogy írok valami okosat…
De inkább elnyúlok a molón, hallgatom az éjszakai hangjait és barátkozom a rám mosolygó csillaggal…
Egy páran tisztában vagytok vele, hogy folyamatosan lábbelivel kapcsolatos gondokkal küzdök. No, nem azért mert 48 as lábam van, mint mondjuk Milánnak, hanem mert a 43-as, de igen széles, mi több a rüsztöm is magas. Ezért gyakorlatilag 45-ös nél kisebb cipő ritkán jó rám. A legnagyobb probléma viszont mégis az, hogy marha válogatós vagyok. „Cipő mizéria” bővebben