Valóra vált álom

Tegnap este Becketts-ben ugrott be egy érdekes momentum, még a középiskolás éveimből.

Középsuli alatt volt egy kávézó ahová jártunk, suli előtt, után, közben, ritkán pedig helyette. Persze, akkoriban még csak forrócsokizas ment, legalábbis részemről. Köszönhetően annak, hogy anyukám arra nevelt, hogy a kávé fujj rossz és egészségtelen.

Viszont, néha az ember kezébe akadt az árlap, és a csúcsok csúcsa, az überálesz a listán, amin mindig morfondíroztam akkoriban, hogy vajon milyen is lehet, az az Irish coffee volt. Ír whiskey, kávé barna cukorral es tejszínnel… ínycsiklandozóan hangzott, amikor az árlapon nézegettük, és persze sosem probáltuk ki.

„Valóra vált álom” bővebben

Utolsó éjszakám

Nos, a helyzet ismét az, hogy költözöm. Az elmúlt évben másodszor, és így most kiakaszt a dolog, de remélem most megint egy jó darabig erre nem igazán lesz szükség.

Miközben a dolgaimat rendezgettem, és az egyik ’97-ben a trance hajnalán született mixet hallgattam, fura dolgok járnak a fejemben. „Utolsó éjszakám” bővebben

Egy régi ismerős

Néha rámtör az érzés, hogy tényleg belaktam a várost.

Utazom és ismerősök itt és ott. Ismerem a gyrosonál a török srácot, a virágos kiscsajt, a boltos nénit, a mekis pénztárost. Volt egyetemi csoporttásam jön velem szembe az éjszakain, ismerősök szállnak be a metró szerelvénybe mellém, stb stb.

Ez nagyságrendekkel más, mint az első 2 évem a fővárosban, amikor bárhova mentem, sehol sem jöttek szembe ismerős arcok, még véletlenül sem. Vagy csak nem vettem észre, nem tudom.

Szerdán például ebéd után sétálgattam Kolossy téren, és láttam egy profilból ismerős arcot, amint éppen térképet bújt. Először nem voltam biztos benne, ezért megvártam, amig felnéz. De igen ő az.

Exec volt. De régen is láttam Gézát. Először láttam, hogy nem ismer meg, nyilván sokat változtam az elmúlt 2-3 évben, főleg radikális újdonság a haj hosszamban keresendő.
Node, mindegy is, a Montevideó utcába ment valahova, megmutattam neki, hogy melyik is az, ha már ott dolgozom. Közben pedig elmeséltük egymásnak, hogy ki mivel foglalkozik, milyen területen, beosztásban stb.

Aztán beszélgettünk a rég elfeledett trefortos arcokról, és ilyesmikről.

Utoljára akkor találkoztunk, szerintem, amikor Layzával mentünk megnézni az Operaház fantomját.
Jó volt újra látni.

1848-as megemlékező hétvége

1848 as forradalom és szabadságharc zászlaja

Így március 15.-én délután azon gondolkodom, hogy vajh mi várható a hétvégén. Vajon megint taxival kell-e elmenekülni dr. Molotov koktéljai és a rendőrségi páncélok fala elől, mint fél éve. „1848-as megemlékező hétvége” bővebben

Freemail

Bekönnyeztem egy pillanatra, amikor gyanutlanul egyik blogban a címben idézett ingyenes levél szolgáltatóval foglalkozó cikkre mutató linkre kattintottam. (Ezt a mondatot látná a volt irodalom tanárnőm… Még mindig szeretem Vera mama!)

Szóval tegnap volt 10 éves a [freemail]… Elgondolkodtam rajta, hogy basszameg, de öreg vagyok. Én ’98 ban regisztráltam magamnak a címem, és azóta is megvan…
Hihetetlen.

Aztán egyszer megújult és már nem nézett ki ennyire fosul, mint a képen. Aztán eljött 1999, amikor az origo megvette, és beolvasztotta a portál rendszerébe… Ez az Infó ’99 kiállításra volt időzítve, és ott voltam a bejelentéskor.

Igaz, amikor beindult a többi ingyenes levelező rendszer is, (extra, primposta, intermail) akkor az összes levelem átirányíttattam a cracker.hu -s mailcímemre. Ami azóta is a „hivatalos” mailcímem. Vagyis inkább spam postafiókom. Évek alatt annyi robot találta meg különböző oldalakon, hogy amikor 5 megabájtos volt a primpostás kvóta, volt hogy egy nap alatt megtelt…

Most így nézegettem a fríméles postafiókom és találtam egy igazi kincset. Egy levél, aminek a dátuma: 2004. feb. 05, és egyik levél váltásunkat tartalmazza Natival… Igen, ekkor hivatalosan már 4 kemény napja jártunk… 😀
Hmm, lassan 4 éve lesz… Öregszem…