Címke: este

Never ending story

Néha úgy gondolom, hogy sok kell ahhoz, hogy az ember teljesen ki tudjon kapcsolni, elvonatkoztatni a napi dolgoktól, magával foglalkozni és lazítani.

Aztán rájövök, hogy milyen hatással tud lenni rám, egy forró kád fürdő, amiből csak az orrom látszik ki, majd ezt súlyosbítandó némi bor, és máris kerekebb a világ.

forró és bor
„Never ending story” bővebben

2Unlimited a Café del Rióban, és a többi :)

Úgy indultam neki az estének, hogy majd Heniékkel találkozunk jól este 10 körül a helyen, és lesz idő kivárni a várhatóan hosszú sort, meg esetleg inni valamit, és ilyesmik.

Nos, ez már a villamos megállóba éréskor megbukott, mert ekkor derült ki, hogy egyrészt valahol isznak már, másrészt Nelli nem adta át Heninek, hogy jövök én is… „2Unlimited a Café del Rióban, és a többi :)” bővebben

Tegnap éjszaka a 906-oson

Tegnap este, egy egészen kellemes csalódásom volt a 906-os éjszakai járat éjszakai biztonsági szolgálatával kapcsolatban.
Ezért arra gondoltam, hogy ezt megosztom veletek.

Oktogonnál szálltam fel, fél kettő körül a 906-os éjszakaira, a Margit-híd felé tartó irányban.

A busz egészen tele volt, és mint általában ilyenkor képviseltette magát a biztonsági szolgálat, minden ajtónál. Felszállok, bérlet mutat, tovább.

Nem is volt semmi gond egészen a Jászai Mari téri megállóig, ahol is az ajtó zárás egy kicsit hosszúra sikerült, konkrétan 4-5 percig szólt az ajtó záródásra figyelmeztető hang. Ezt megunva leszálltam, és előre mentem az első ajtóig, megnézni, hogy mégis mi a fennforgás.

Ekkor egy idősebb hölgy kisért le, egy fiatalembert a buszról, aki láthatóan nem volt utazásra képes állapotban (matt részeg volt, és a saját lábán nem bírt megállni), és azért affektált, hogy miaz, hogy le kell szállnia, és miért nem vehet jegyet.

Az előzményeket nem tudom, csak annyi derült ki az egyik ellenőr elmondása alapján, hogy az ő magán műsorszámának volt köszönhető hogy nem indulhattunk el a magállóból. Végülis többszöri felszólításra leszállt. Becsukódtak az ajtók, és indulhatnánk is…

Csak hogy, az uriember kitárt karral beállt a busz elé. Itt megszólalt az ellenőr, hogy ezzel nem tehetnek semmit.

Megkérdeztem, hogy és én mint utas elrángathatom-e őt onnét, mondták hogy igen. Ezért megkértem a sofőrt, hogy nyisson ajtót, és elviszem onnét a srácot. Amikor nyílt az ajtó, és odaléptem, inkább menekülőre fogta, és elindult át a körúton, így végülis alig 7-8 perc szolid ott álldogálás után mehettünk is tovább.

Majd, mielőtt leszálltam a budai hidfőnél odajöttek hozzám az ellenőrök és megköszönték, hogy segítettem nekik, mert ők nem tehettek semmit.

Egészen sokat járom éjszaka a várost, de nem ezt a fajta eljárást szoktam meg tőlük.
Kellemesen meglepődtem.

Ezt, elküldtem levélben a BKV-figyelő blognak, és a BKV Ügyfélszolgálatának, ebben a formában

Esti történetek – Hát, olyan 10 éve

Nos, a ma esti történet alanyával fél órával ezelőtt találkoztam a Tölgyfa utca és a Fekete sas utca kereszteződésében, a II. kerületben, a vonattól hazafelé bandukolva. (Bár azt hiszem máshol nincs is Feketesas utca. Mondjuk érdekes egy dolog, hogy az albán nagykövetség miatt kapta az utca ezt a nevet, de ez egy másik történet lehetne.) „Esti történetek – Hát, olyan 10 éve” bővebben

Tonight

Hm, azon gondolokodom, hogy rég keltem én már hétkor. Sőt még régebben csináltak nekem reggelit. Ennél fogva most az egyetlen nehézséget számomra az jelenti, hogy reggelizés közben milyen oldalakat brózolgassak, mer a teljes blogrollom végig olvastam már.
Másrészt pedig fél négyig fent voltam, és már kiolvastam az összes feedem, és igoogle sem nyújt elég olvasnivalót, betűkre éhes szemeimnek.
De nem értem, az írói blokk mindenkit hajnal 4 és 7 közt kap el. Ja, hogy nem, csak a bloggerek is alszanak, néha… 🙂

No akkor most a kis intermezzom után, nézzük is meg mivel telt a tegnap estém, hogy miről beszélgettünk Pély Barnával, és hogy miért töltöttem be biztonsági őr szerepet a koncert közben „Tonight” bővebben

Esti történetek – A három hónapos lánykérés

Ákos multkor megjegyezte, hogy nincs bennem népnevelde szándék.
Nehogy már ne…
Elmesélem milyen ‘atyai’ jótanácsokkal látott el a ma esti taxi sofőröm, és hogy ez számomra mit jelent. „Esti történetek – A három hónapos lánykérés” bővebben

Landscape

Este nagy unalmamban hazafelé, a Margit hidat vettem célba.
Olyan jó ilyankor átsétálni rajta.
Nézni az est fényeiben uszó várost.
Ahogy a Duna víze visszaveri a város elhaló fényeit…
Fenséges. Egyszerűen mesés.
Ezt nézhettem volna minden este, helyette pedig rohantam mint a többi barom a tömegben…

Sörözés és ilyenek

A hajamból csöpög a víz, amely az esti sörözés során sérómba szivárgott dohány füstöt volt hivatott eltávolítani.
Most, itt ülök egy szál semmiben és csak meredek magam elé.
Szerintem megint sikerült jó hangulatot varázsolni egymásnak.

Ezt levezetendő lemásztunk a Star Kebabig. Miután megfáradt gyomrunkba némi hús-, zöldség-, tej- és lisztszármazékokat tömtünk, alaposan kielemeztük a Baklava természetét, és hogy melyik a jobb, a világos tekercs formájú, a fehér, avagy a kakaós.
Én maradtam a kakaósnál, Papszi a sima tekercsre szavazott.

Mindketten jól jártunk úgyérzem, mivel török kajából nincs rossz, csak szarul elkészített.

"Szeretem bazdmeg, ahogy pörögsz és intézed a dolgokat."

Ez pedig nagyon jól esett, köszönöm.