Címke: Gondolkodom

Quote

Az éjszaka, a folyóm, s a fények.
Örök, összetartozó testvérek.

Mikor lábam ma Margit-hídra tettem,
Ők fogadtak – hogyan szoktak – kedvesen.

Tudták ismét válasz útnál állok,
Hisz, ilyenkor látogatok el hozzájuk.

Éjszakát szeretem, hiszen egyek vagyunk.
Lényem része, de mégiscsak csak benne vagyok.

Folyót tisztelem, mert méltóság teljesen tűr,
Megoszthatom vele, ami bánt és gyötör.

Fények pedig, nővéreim, és húgaim.
Segítenek megoldani, bajaim és gondjaim.

Hárman vannak velem, esti dilemmámban.
Segítenek döntenem, mire hídról lelép lábam.

Illúziótól válok meg ismét, örökre.
Eltűnik emlékként, hullámzó körökbe.

Silent Night

Ma több oknál fogva is tettem egy nagy és mezétlábas sétát, a környéken. Igen, lerugtam a cipöimet, majd kézbe vettem, és két szép kislábamon bandukoltam az aszfalton.

Úgy érzem most sétáltam itt utoljára, most néztem meg ilyen alaposan minden repedést a járdán, és az úton utoljára. Ma este hallgattam utoljára a tücskök ciripelését, és a szél suhogását a huszti út fölé boruló fák levelei közt. Most néztem meg az átláthatatlan kazal utcában kocogókat utoljára. Ma este csodálkozom rá utoljára a nagy gyárkéményre, amely még Lágymányosról is látszik.
Legalábbis itt, ilyen minőségemben…

Ugyanis, mint már korábban utaltam rá, költözöm. Igen, itt hagyom Óbudát, pedig annyira a szívemhez nőtt. Rengeteg emlék köt ide. De most úgy érzem mennem kell. Magam mögött hagyni a múltat, ami eddig volt, és tovább lépni, mélyebb, más vizeken kipróbálni a kishajóm.

Most nem ez az egy hetes pakolás, meg az a 10 km a nagy szám. Hanem, maga az elv, hogy költözöm, változtatok, változok és fejlödöm. Tovább lépek, átlépek a saját árnyékomon és újra önmagam leszek.

Night

Amikor ebbe az albérletbe költöztem, kb havi 90.000 forintért dolgoztam, napi 12 órában. Tehát arra pont megfelelt, hogy letegyem a fejem aludni, és másnap újra húzhassam az igát.

De most fontosabbá vált számomra a több idő, és ha nyerek napi 3/4 órát azzal, hogy beljebb költözöm a városba, ám legyen… Az bárhogy is számolom az havi 15 óra plusz idő, 20 munkanapra vetítve.
És ebben nincs benne, ha mondjuk kettőnél többször is utazom…

Másrészt eddig takarózhattam azzal, hogy azért nem járok úszni, mert messze van, macerás bejárni stb stb.
Most a Komjádi uszoda 4 percre lesz tölem nedves strandpapucsban is. Másrészt itt a Margit sziget, és minden este élvezhetem a Panorámát amit a Parlament, a Korzó, a Vár és a Mátyás-templom nyújt…

[audio:scorpions-wind_of_change.mp3]

Feelings

Folyamatosan ezt a zenét hallom…

Nem tudok aludni, igaz még az ágyamat sem nagyon közelítettem meg.
De csak itt szöszmötölök…
Igen, várom a holnapot. De nem kicsit, hanem inkább marhára 🙂
Hiányzik.
Nem gondoltam volna…
Olyan szentimentális tudok néha lenni…

Megpróbálok aludni. Fél 10-kor Anyumékkal találkozom Széchenyi-hegyen, és emberi formát kellene öltenem…

Good night

<DjZoNe> szép álmokat kislány
<DjZoNe> vigyázz magadra 😉
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> te is
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> és hiányzol
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> jó éjt szépálmokat
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> kezekkel csak óvatosan
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> puszi

Most azon morfondírozom, hogy mikor hallottam utoljára azt hogy hiányzol, mély mögöttes tartalommal, és úgy hogy tudtam, nem csak üres szavak vannak mögötte, hanem érzelmi töltés. Fél éve, talán…
És hiányzik ez az érzés, hogy fontos vagyok valakinek, nem csak úgy mint ember, hanem mint érző lény, mint férfi, mint pár vagy mint kedves.
Mert nyilván, fontos vagyok az üzleti partnereimnek, hogy müködtesem a szolgáltatást amire szerződtünk, működtessem az informatikai architektúrát.
A fönökömnek, hogy hozzáadott értéket termeljek, termeltessek, ne csak egyszerűen weboldalt csináljunk.
Az étteremnek ahol eszem, különben egy adaggal több kaja rohadna rajtuk.
A boltnak, ahol veszem a mindennapi kellékeimet, az öltönyöm, a cipöm, az ingem, a nyakkendőm, és mindent amitől engem Lakatos Zsoltnak lehet nevezni.
És azoknak akiknek a segítségemre van szükségük, emberileg, anyagilag, mentálisan, bárhogy.

De kinek vagyok fontos igazán?
Akinek nem ezek kellenek belölem, hanem hogy én ott legyek, velem találkozzon, engem halgasson, hogy elég legyen egymással szembe leülnünk és az a szemvillanás kumráni hosszúságú könyveket mondjon el.

Csak pár ilyen ember van. Öket nevezem én barátaimnak, és köszönöm hogy vannak nekem.
Akkor is, amikor jól mennek a dolgaim, akkor is amikor rosszul, amikor mélypontokat élek át, és amikor halálosan boldog vagyok.
Köszönöm.

Milyen jó, ha az embernek van egy „huga” aki msnezik, és néha rádöbbenti ilyenekre.

Ez a zene pedig azért jön, mert most igy érzem jónak:

[audio:forigner_-_nothings_gonna_change_my_love_for_you.mp3]

Strange feelings

Sikerült ágyba kerülni vasárnap reggel 7re. Igy magamba tömtem kb 5 és fél óra alvást 🙂

Szandi írt smst 10 óra körül, de csak 2kor válaszoltam rá, mert addigra öltöttem emberi formát.
Aztán neki indultunk a Fáy utcai piacnak, avagy három fiatal ember, a perfüm és Shanghai City története.

Igazából meglepődtem, elöször az tűnt fel, hogy a frangepán utcai villamosmegállótól távolodva körülöttünk lépésenként négyzetesen nőtt az egyfőre jutó sárga pigmenttel rendelkező egyének száma. A második, hogy a főbejárat egy sintoista kapura emlékeztetett hirtelen, de végülis nem. Aztán elvesztünk a szük utcák, nejlonnal letakart összefüggő sátrak végeláthatatlan tengerébe.

Megtaláltuk a kedves parfüm árusító hölgyet, akivel némi trükk után doktorúr jó üzletet kötött, és 30% ot alkudott az amugy is jóáron lévő armani parfümből 🙂

Amikor itt végeztünk, úgy gondoltam nekivágok a városnak és meglátogatom Szandit 🙂
Fél öt elött értem oda hozzá, szokásosan tele vásárlókkal… Elfoglalt…
Mindegy, megvárjuk. Meglát széles mosoly, puszi-puszi miujság, stb. Szokásos körök.
Aztán elmentem, hoztam neki fagyit, mert ugye megbeszéltük, hogy fagyizunk.
Időközben volt ott pár barátnöje, többek közt Julcsi is. Az ő beszélgetésük közben kint ültem a bolt elötti lépcsön, és fél füllel elkaptam, hogy valami pasis dologról volt szó, meg Olivérről, meg minden ilyesmiről…

Végülis miután elment a barátnője mellém ült a lépcsöre, és elmondott a teljes horribilis három hetes dologról mindent, ami rám tartozott. És rájöttem, hogy még mindig nem velem van a baj, és normálisan látom a dolgokat.
Másrészt, kiderült, hogy van pár közös dolog a multunkban, a neveltetésünkben, a szüleink nevelési módjában, ebböl következően az elveinkben, a világ képünkben…

Végülis megszakításokkal kb 8ig beszélgettünk, utánna jött egy 8 csokorról szóló megrendelés, leltár, kigyűjtés, kasszazárás és minden ilyesmi 🙂
Három negyed 9kor pedig megérkezett István, az éjszakai váltás.
Tehát 9 elött nemsokkal indultunk el.

Megigérte, hogy a pénteki bulira eljön velem, legalább lesz aki limitálja a belémtöltendő alkohol mennyiségét.
Másrészt elmegyünk Shrek III-at nézni.
Ezen kívül egy 300 nézést is megbeszéltünk… 🙂

WTF

Nem tudom igazából mi van velem, de szombat este is, meg ma is beszélgettem valakivel msnen, akivel lehet, hogy nem kellett volna. Úgy nézki holnap is találkozunk, pedig csak a hét második felére volt időzítve.

Ennek mellékhatásaként, ma egész nap, Emberek és Desperadó szólt nálam, ezen kivül tiszta depis voltam, oly annyira, hogy Dorciék buliba invitálását csak ma többször utasítottam vissza, mint az elmúlt 3 hónapban összesen.

Chill out

Ez a hét valóban erről szólt.
Egy kis chill out, az évek óta rohanó élete,ben, egy kis lélegzetvétel, egy kis nyugi. Ez szerencsére egybe esett a névnapommal, tehát az utolsó hét csak az alkohol, a buli, a füst, a jó társaság és Morrison’s jegyében telt számomra.

Ennek jövöhéttől úgy tervezem, hogy vége.
Elkezdek komolyabban állásinterjúkra járni, beadandó feladatokat írni, valamint a saját vállakozásom is leporolom. Ez utóbbit azért, mert megtetszett ez a fajta szabadság, és lazaság. Amikor van pénzed is, és időd is.

Nos, megyek aludni, és holnap előkészülök a jövöhétre.
Szép álmokat.

Taste of freedom

Felkeltem reggel, óra csörgés nélkül.
Kinyújtóztam, kinéztem az ablakon, fél 11.

Nem kell kapkodni, hogy beérek-e 10:00ra, nem kell mennem sehova, nem kell eltűrnöm azt, hogy semmibe vesznek.
Szabad vagyok.

Igaz, most beadtam pár pályázatot néhány pozicióra, de a pénteki dolgok rávilágítottak arra, hogy szakmailag bármilyen jó lehetsz, attól még kiraknak, mint kismacskát télvíz idején a hóba.

Ezért a azok mellett hogy munka keresés van, elkezdem a saját vállalkozásom is nyomni komolyabban.

Fáj

Fáj a torkom.

Vajh, az segít ha iszom rá viszkit?

Nos, kidolgoztam egy haditervet:

Forró vizzel tele locsolom a kádat, belemászok viszkis üveggel a kezemben.
Miután elfogyasztottam az üveg tartalmát, és a víz is körém rendeződött zárt molekuláris rácsot alkotva – amit fagyásnak is neveznek -, megrohamozom nekifutásból az ágyam.

Közben az üres viszkis üvegel fenyegetem a fájást, hogy távozzon a torkomból, ezalatt a vizes törölközömmel oltom a hangulat világítás és illatosítás áldozatául esett ágyam szamaszét szóródó foszlányait.

Mivel kellő képpen akciódúsra sikerült, ezért a torkom elfogja felejteni hogy fájt és nyugodtan szenderülhetek álomba…

Good night

Vajh milyet fogok aludni, ha az imént nyomtam le fél zacskó pikáns tortillát, chilli szósszal.
Nem, nem salsa szósszal, főzéshez való chilli szósszal 😀

Majd reggel kiderül, ha 11 ig nem érek be az irodába akkor belehaltam a harmad fokú égési sérülésekbe gyomor tájékon 😀

Minden esetre jó éjszakát 🙂

Márciusi barmok

A egyszerű ember megyeget hazafelé, és gyanútlanul úgy gondolja, hogy a változatosság kedvéért Árpád-híd felé veszi a irányt, mert mivel amugy sem jár nagyon arra felé.

A metróból kilépve furcsa egyedekkel találkozik, akiken már most ott díszeleg a kokárda mind három színe, és a kezükben is zászló formájában.

Azt gondolja, ejj ezek már most készülödnek a holnap babazsúrra, ejnye-bejnye.
Mellettük elhaladván még jókorát lök is rajtuk széles vállával, mert hogy mért már ott fogják előle a levegőt, ezzel az erővel a duna fenekén is ácsoroghatnának, az lehet több vizet, de kevesebb normális embert zavarna.

No már most a felszínre érkezve, még több – az előbbiekben ismertetett – felvonuló-huligán-népnemzeti-zsebforradalmár formájú egyént pillant meg, jó néhány rendőr társaságában, lévén csak a rendőr palota mellett vagyunk, ahogy készülődnek békésen és alkotmányosan, senkit sem zavarva tüntetni.

Majd öklendezve a sok taplón felszáll a közlekedési eszközre, és az ablakon át bámulva azon gondokodik, hogy ennyi barom hogyan kaphatott személyi igazolványt, amikor szemlátomást korlátozottan cselekvő képesek, és szellemileg korlátoltak.
Mert ahelyett, hogy hurrá hálidéj elmegyünk mucsa röcsögére családdal, vagy kirándulunk, meglátogatjuk papa-mama-gyerekek, vagy csak elmegyünk lazítani és leengedni a gőzt, ki mennek zászlót lengetni, mert az nekik jók.

Tisztelem, és megértem a kitartásukat, mert szívós nép vagyunk.
( Igen szívtunk sokat, de mégis itt vagyunk. )
De akkor is, az elmúlt pár hónap felvonulása, tüntetése nem sok sikerrel járt, és kikiáltani magukat új többségnek, szerintem morálisan és politikailag is inkorrekt. Majd ha kint lesz Budapest utcáin egy millió ember, akik mind tüntetnek, akkor elfogadom, hogy igen többség, de amig párezer radikális, jól csordába terelhető mocsingról van szó, addig a nem a többség, hanem a hülyeség szót használnám.

Nem az a bajom, amit vallanak, mert igazából nem érdekel, hogy melyik párt mögött állnak, de engem hagyjanak békén.

Új hülyeség

salalala

A hétvégém egy pöppet szarul sikerült.
Köszönhetően annak a ténynek, hogy a kisasszony bevágta hisztit, és miaz hogy nem vele foglalkozom.
aham.

Pénteken 18:40 ig online voltam, pedig 19:10 kor indult a vonatom, amit pont ezért kis hijján lekéstem.
no nem baj, azért a vonaton még beszéltünk…
haza érés, már mindenki alszik. akkor lefekvés. éjfél.

Reggel szokásosan öcséim keltenek, gyomorszába ugrással 8 óra körül.
Elmentem intézni egy banki utalást ami pénteken már nem fért bele a napomba, majd beszélgettem pár otthoni barátommal.
Délután tanítottam kardozni öcsémit, majd miután mindenki lepihent lementem a nappaliba, előhúztam egy jim dornan dvdt, és kellemesen bealudtam rajta, amiért szégyenlem a pofám.
Este 8 után keltem, játszottunk öcséimmel, majd felhivott ez a drága nő és beszélgettünk egy órát. Igen felhivhattam volna, de úgy érzem, hogy nem azért jövök bajára, hogy telefonáljak, azért vagyok itthon havonta egy hétvégét, hogy édesanyámmal, és a testvéreimmel legyek.

Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló lelki ráhatást, és a nagy drámai alakításokat. ezzel nálam még mindig nem lehet elérni semmit, maximum, mégjobban azt fogom csinálni amit én akarok.
Az ilyen dolgokkal szemben mindig keményíteni szoktam és nem engedni.
Nem szeretem, amikor valamit nem lehet egyenesen megmondani, hanem kerülő úton kell próbálkozni…

Szombat este lenéztünk az egyik közelben lévő felújított szórakozó helyre, elég kevesen voltak, de baja már csak ilyen, a péntek este pörgösebb.
Végüli kikötöttünk újfent sziklában.
A társaságról annyit, hogy szinte bármelyik lent „szórakozó” egysejtű odajött volna hozzám fényesnappalaz utcán megsajnáltam volna az ábrázatát, és megnyitottam volna a pénztárcám.
Kb ilyen kaliberű emberek voltak lent, ezért maradtunk csak 15 percet.

Vasárnap hajnal 3ra értem haza, sikerült egy pizzériában tölteni az időt, ahol is a horvát tulajdonossal beszélgettük el az utolsó 2 órát.
Vasárnap reggel ébredés, vakarózás, pakolás, ebéd és 1 után indulás sztikevél vissza pestre, de erröl már irtam.

Nem érzem jól magam, depis vagyok, antiszociális vagyok, empatikus meg nem és a dráma sem kell.

Daily Fight Inside

Érdekes kérdések motoszkálnak bennem, főleg az elmúlt pár napnyi beszélgetés után.
Amikor valaki elmeséli a problémáit, és próbálok segíteni, felnyitni a szemét, új megoldásokat találni, az úgy gondolom jó.
Egészen addig amig a megoldás nem én magam vagyok.

Mert ha egy kedves ismerösöm ráébresztem valamire, valami hibájára, vagy olyan dolgokra amelyek a zátonyokat okozzák a kapcsolatában, vagy éppen ráébresztettem, hogy nem boldog, akkor egészen addig ez jó érzéssel tölt el, amíg nem merülök fel lehetséges alternatívaként.
Ez föleg akkor érdekes, amikor olyan elvárásai vannak, amit messze túlteljesítek, vagy legalább is megfelelek.

Mivel ilyenkor vergödöm, hogy biztos bele kellett volna-e szólnom az ő dolgukba.
Másrészt sosem mosom le magamról, hogy önző dög vagyok, és nem segíteni akartam, hanem szétrombolni a nagy idillt. És hogy csak a saját malomra akartam hajtani a vizet.

De nem érdekes, mindenki azt gondol, amit szeretne.
Ettől függetlenül nem az a hobbim, hogy párokat szedek szét, majd lenyulom a csajt és hawaii.

When you hear the silence

Most rámköszöntött a csend.
Mondhatni, rám eresztette fátylát a csend sudár és kiismerhetetlen úrnője.
Vagy egy erős stílusváltás után mondhatnám azt is, hogy de k*vara egyedül érzem most magam.
Egésznap pezsgés volt körülöttem, most pedig egyedül a Hármashatárhegy mosolyog vissza rám jóságosan.

No mindegy.

Akkor most jöjjön az egyik személyes kedvencem.
Tukan – When you hear the silence
[audio:tukan_-_when_you_hear_the_silence.mp3]