Promotion

Ez a hét úgynéz ki, már csak ilyen.
Ma is nyilvánosságra hoztak egy vezetői döntést, aminek a bekövetkeztét már előre lehetett sejteni.

A ma egy új fönökkel gazdagodott az amugy sem egyszerű a felettem tornyosuló vállalati hierarchia.
Syke mestert kinevezték a sitebuilderek fönökének, a januárban távozott lippije helyére.

Szakmailag mindenképpen jogos a kinevezés, és lássuk be ő volt a rangidős.

Hogy szarul esett-e? A racionális elvek dacára, igen.

De, ez most teljesen más lapra tartozik.

Egy dolog dühít marhára. A kinevezéskor valaki hatalmas elégtételt érzett abban, hogy nem engem neveztek ki, hangosan tapsolt (egyedül a szobában), és dicsérte hogy igen megérdemelte, pedig sosem dolgozott vele egy projekten sem…

Mióta megtörtént a szegmentáció tudom, hogy nekem nem En General shitbuilder vezető szerepet szántak.
Ezt igazából nem is bánom. Bár a státusz jól esett volna.
(Igen, pont annyit ér, amennyit a vörössel nyomtatott bilog, de akkor is.)

De, megszerettem a subbrandes dolgokat.
Így nagyobb szerepet játszhatok az új kolegák betanításában, alap vetésben, a csoporton bellüli szabályok és elvek ismertetésében.
Az oldalak szerkezetének ismertetésben, azok történetével kapcsolatban, és hogy valami az oldalban miért ugy van ahogy nem logikus, hanem mert valamikor valaki azt ugy csinálta, mi megörököltük, és most ez van 🙂

Másrészt, szeretek ezzel a két új kolegával együtt dolgozni, be kell hogy valljam. Szakmailag és emberileg is kifogástalanok.
Csak ilyen emberekkel kellene bővíteni a csapatot 😉

Publicity

Így ébredés közben nézelődtem szerteszét, olvasgattam a linkfalamon lévő emberkék blogjait, és úgy gondoltam postolok valamit ide is.
Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy vannak commentek 2 eddig teljesen üresen álló kategóriában, a Moderálandó konténerben, és a Spam nevű devnull jellegű helyen.
Oké, hogy sokan olyanok is olvassák a blogom, akikkel sosem találkoztam, de azért nem hiszem, hogy akár csak pagerank szempontból érne annyit, hogy spammolni kellene.
Főleg hogy csak 1 es a PageRankje Google szerint.

Node amiről írni akartam az a tegnapi dolgok a munkahelyemen.
De, közben kidühöngtem magam, feldolgoztam hogy van aki teljesítési kényszerrel küzd, de nem úgy, hogy ő dolgozik meg érte, hanem kiosztja másnak, és amikor kész sajátjaként tetszeleg vele, a másik pedig csak dögöljön bele a sok munkába, mert ugye ő próba időn van még…

Ez azért taszít, bárhogy is vesszük.
Amitől még falra tudok mászni az az, amikor valaki azt hiszi attól ő feljebb kerülhet a vállalati ranglétrán, hogy parancsokat osztogat, és másokat befeketít, és óvodás módon árulkodik.
Nem tudom miért nem lehet felnőni…

Természetesen fikcióról írok, a fent vázolt pár sor, és a valóság szöges ellentétben áll egymással, azonban ha véletlenül mégis előfordulna ilyen, az a képzelet és az csak véletlenek furcsa játéka…

Imhol vagyok

Szép jó estét 🙂
A hétvégém meglehetősen gyorsan elrohant.
Kezdve azzal, hogy 18:30 ig gép elött ültem, majd eszembe villant, hogy nekem bizony vonathoz kellene sietnem, igy kivágtattam Lehel térre, ahol az óra tanulsága szerint a 18:35-ös metróra szálltam fel.
Némi átszállásos móka után sikeresen becsapódtam 18:53 ra a Déli pályaudvarra, kényelmesen megvettem a jegyem, magamba tömtem némi gyros utánzatot, és 19:10-kor el is hagytuk szenvedéseink színhelyét.
Jegypénztárnál találkoztam kedves Körösi-Fehér Balázs nevű cimborámmal, akivel végig beszélgettük az utat.
Volt is mit, mondjuk, mivel Sárbogárdon 1 órát álltunk csak úgy, igy a 22:50 helyett 23:40 re értünk Bajára.

Természetesen már mindenki aludt, így alvás várt rám is.
Édesanyám kelt fel pakolásom zajára, és váltottunk pár mondatot.

Szombaton igen zsúfoltan telt, tele voltam programokkal, ahogyan általában
Este végülis sztike drágával mászkaáltunk/kocsikáztunk/üldögéltünk a városban, mikor melyik esett jobban.

Vasárnap reggel elkezdtem pakolgatni, és 9:30-kor indultunk is kocsival vissza, mivel sztike sietett albérletet nézni magának Gödöllön, és óhatatlanul úgy éreztem vele kell feljönnöm, ezért igy is tettem 😉

Annak ellenére, hogy rövid hétvége volt, annak örültem, hogy amikor a telefonomra néztem szinte mindig várt valamifelé jelzés az elmúlt héten nálam tartózkodó kisasszonytól.
Megigérem, lassan nevesíteni is fogom 🙂

De még nem 😉

Ma este pedig neki ültem designolni, és elsajátítottam jó pár trükköt, a web 2.0 design normái és a képszerkesztő szoftverek szimbiózisával kapcsolatban 🙂

Megigértem egy órával ezelött, hogy megyek aludni, szóval most igy is teszek 😉

Bulaj

Nos hát az van, hogy sikerült a fent említett időpontban hazaérkezni egy hosszú este után.
A ma este, WBben indult, ahol két esemény is egymásra csúszott.

Az egyik Fülöp Imi bucsúztatója volt, a másik pedig egy kártya party 🙂
Aki nem ismerte volna Fülöp Imrét, ő eredetileg a cégünk TGP (tídzsípí) részlegénél kezdett dolgozni, majd pedig kereső optimalizálással foglalkoztak többek közt. Imi aktív szereplője volt, az egyik oldalunk románra fordításában, ami nélküle nem sikerülhetett volna. A segítségét ezúton is köszönöm.

MilGárt kérdezgették arról, mi a titka a cégnél.

Nyilván ő is Always ultrát használ – csak nem akarta beismerni – de a saját vezetői poziciójával kapcsolatban a nyelvtechnika fontosságát hangsúlyozta.

No mindegy, a bucsubuli ugyérzem némi képpen érdektelenségbe fordult, mi pedig Gandival átmásztunk Morrison’sba as usual. Ahol meglepően kevesen voltak, pedig kb 11 óra volt már mire leértünk, elvileg élő koncertet adott két zenekar is aznap este. Az egyik a The Walrus volt, a másik pedig valami félresikerült emlékzenekar, akik valami mocsok mód szar zenét játszottak.
Közben persze Karaoke party ment, és Lippivel is összefutottunk. Ök is lejöttek bulizni, mert internet allitólag azt hazudta hogy ott aznap este funky buli lesz, ami éjfél után már igazolódni is látszott. 🙂

Most is megfogalmazódott bennem, aminek később hangot is adtam, hogy Lippinél rosszabb főnököt sosem szeretnék magamnak.
Nem tudom, Lippi mennyire emlékszel miről beszélgettünk a nagyterem bejárata elött, jól esett amiket mondtál, és igyekszem megfogadni a tanácsaidat 🙂

Az este folyamán kaptam egy smst, amiben választ kaptam egy nyitott kérdésere, ennek folyománya képpen ma estére kellemetes társaságom lesz, a holnapi napról nem is beszélve 🙂

Wish I Could fly

Nos, ma volt egy szokatlanul hosszu beszélgetésem egy kedves régi ismerőssel, akivel sok-sok véletlen miatt ismerjük csak egymást, ellenben még annál is több közös ismerősünk van.

A lényeg, igazából csak annyi, meglepödtem magamon.
Olyan dolgokról beszélgettünk, amivel egy normális szingli csajjal bármikor, ellenben ő foglalt… Viszont, nem tűnik boldognak.

Igen tudom a fos viccet, hogy csak az a nő foglalt akin fekszenek, de most nem ez a lényeg.

Mindegy, szóval fura mód meglepödtem magamon. Bent maradtam az irodában fél 9ig, mert addig beszélgettünk, aztán megigértem, hogy hazamegyek és folytatjuk.

Normálisan kb fél óra / 40 perc az út.
De a bonyadalmak ott kezdődtek, hogy a Jászai tér felé eljutás gyors reményében úgy gondoltam trolival megyek. Menetrend szerint 10 percenként jár, én 12-t vártam rá + 5 perc amig odaért. Ennyi idő alatt lesétáltam volna másfélszer.
Margit-híd budai hidfőjénél pedig úgy van össze confolva az átszállási kapcsolat, hogy amikor beérkezik a 4-6 villamos, utánna 10 mpel érkezik be egy HÉV Szentendre felé. Ami normálisan elérhetetlen.

Eddig is tudtam, hogy nem vagyok normális mert nem csak hogy sikerült, de mivel feltartottam az ajtó záródást igy még 4 embernek is rajtam kivül…
Igen, tudom, mindennapi SzuperMen vagyok.

Made-it! van, mert tényleg hazaértem fél óra alatt.

Szóval a fent emlitett beszélgetés egészen fél 1ig zajlott.
Melynek során meglepően sok közöset találtunk egymásban, akár bevallottuk egymásnak, akár nem…

Jövő csütörtökre veszek ki egy nap szabit, megpróbálunk egy napot együtt tölteni csatangolva, beszélgetve, és természetesen shoppingolva.

Nagyérdeklődéssel tekintek a csütörtök elé.

A nagy beszélgetés közben, supporttól jött egy fontosnak tűnő hibajelentés, ezért VPNen bemásztam az irodai hálóra, megnéztem a hiba okát, majd riasztottam PS mestert smsben.
Úgy gondoltam, annyira azért fontos, hogy jelezzek neki, annyira ellenben nem hogy fel is keltsem adott esetben.
Ez az áthidaló megoldás is sikerre vezetett.

Harder NagyUram, ha olvasod, akkor ezúton is szabit kérek, ha nem akkor majd holnap reggel adom meg a módját! 😉

Én viszont most alszom és ha nagyon unatkozom akkor majd még smsel is fogom boldogítani a hölgyeményt 😉

Are you ready to fly?

Élek

Nos szóval, megint élek és virulok.

Ez tegnap ilyenkor nem igazán volt rám jellemző, mivel vasárnap este belázasodtam, és nyomtam az ágyat hétfő reggel 7:40 ig, akkor fürödtem egy röpke órácskát, némi forró víz társaságában, majd megpróbáltam éledezni, és magamba tömni némi folyadékot.

Kevés sikerrel, mivel folyadék ugygondolta, hogy ö bizony 9:10 kor kikívánkozik belőlem, igy ugy gondoltam, írok Harder nagyúrnak, hogy én ma bizony nem megyek be dolgozni.

Végül megembereltem magam és elindultam, meglepő módon nem lettem rosszul sem az úton sem az irodában, bár azért a szemetest karnyújtásnyi távolságra helyeztem, who knows…

Ellenben a teljes délelött azzal telt, hogy embert próbáltam magamból faragni, mert egésznap elfehéredett szinű öltönyös muksó voltam, majd 2 körül vissza tért belém az élet, és akkor elkezdtem hajrázni. Egészen este 10ig… 😉

Gondoltam hogy úgy fair, ha ledolgozom rendesen azt az időt, amit eltöltöttem bent és semmit nem csináltam.

Meg is látszott a kezem munkája, mivel tegnap kezdtünk el egy új oldalt építeni, és kb 80% ra meg is csináltam, ami számomra hátra van, az egy oldal, amihez nem volt képem, és a footer, amihez szintén.

A többi már csak a flasheseken és a programozókon múlik.

Nos, kedves szerverem még fsckel, ha kész akkor elindulok vele BIXbe.

Ennyi voltam most igy kora reggel 😉

Változás

Nos a héten megkezdődött valami új. Elsődlegesen bennem.
Komolyítottam a hétvégén a ruhatáramon, öltöny, szövet nadrág, ing, és ilyenek vannak most terítéken.
Másrészt ma is az új öltönyöben mentem dolgozni, ahol új irodába költöztünk, egy új koleganővel. Miközben, ma a kedvenc internetáruházam is megújult.
Sőt este hazafelé beugrottam szoláriumba, ahol kb 3/4 éve nem voltam, tehát ez is új.

Igazából szeretem, amikor vérfrissítés van a csoportunkban, mert mindig változunk ezáltal. Azt hiszem, az hogy Nóra velük dolgozik lassan 3. hete is sok mindent változtatott a csoportunkban. Pl. az ebédelési szokásainkat, most már nem rohanunk annyira, ellenben többet beszélgetünk, mint elötte.
Az, hogy Viktor velünk van szintén 3 hete ez is megváltoztatott sokmindent, sok terhet levett a vállunkról.

Az, pedig hogy Lippi és Blizz kikerült a véráramból, érdekes helyeztet teremtett. Ami új, nem várt lehetőségeket tárt mindeki elé, egy váratlan helyzetet teremtett, amit megkellett oldani. Úgy látom sikerült.

Sörözés és ilyenek

A hajamból csöpög a víz, amely az esti sörözés során sérómba szivárgott dohány füstöt volt hivatott eltávolítani.
Most, itt ülök egy szál semmiben és csak meredek magam elé.
Szerintem megint sikerült jó hangulatot varázsolni egymásnak.

Ezt levezetendő lemásztunk a Star Kebabig. Miután megfáradt gyomrunkba némi hús-, zöldség-, tej- és lisztszármazékokat tömtünk, alaposan kielemeztük a Baklava természetét, és hogy melyik a jobb, a világos tekercs formájú, a fehér, avagy a kakaós.
Én maradtam a kakaósnál, Papszi a sima tekercsre szavazott.

Mindketten jól jártunk úgyérzem, mivel török kajából nincs rossz, csak szarul elkészített.

"Szeretem bazdmeg, ahogy pörögsz és intézed a dolgokat."

Ez pedig nagyon jól esett, köszönöm.

Nohát nahát

Ma megint sikerült este 8ra hazaérnem.
Ami azért nem olyan nagyszerű, mert mondjuk ahelyett, hogy egy kellemes hangulatú ifjú hölgyeménnyel kávéztam, vagy a haverokkal söröztem volna, próbáltam utólérni magam az irodában, kevés sikerrel.
A feladatok tornyosulnak.

Bár, elvileg ma megtörtént a szegmentációs policy kihirdetése a csapaton bellül, így mindenki saját különbejáratú területet kapott.
Igazából ettől várom, hogy némi nemű teher leereszkedik a vállamról, és tényleg a fontos dolgokra koncentrálhatok.
A másik amit várok mint a Messiást, hogy jöjjön pár új sitebuilder, akiket be lehet tanítani, lehet velük együtt dolgozni, egy-egy speciális területen.
És akkor tényleg lehet specializálódni dolgokra.

No mára ennyit, akkor forgatok freebsd kernelt 😉
Aloha

Változás

Elmúlt éjfél.
Új hét kezdődik, és ez más lesz mint az eddigiek.
Több személyi változás is történt az elmúlt héten a cégnél is, és a csoportban is.
2 druszával kevesebben lettünk.

Blizz és Lippije hiányozni fogtok…

És ha igaz egy ősrégi taggal újra többen leszünk 😉
Nem, Mókamester, ne mosolyogj 😉

Jasminos karácsony

Ó, de rég blogoltam. Akkor most hajrá.

Szóval, ma letudtam az első ( és remélem nem az utolsó ) Jasmin Media Group keretében töltött karácsonyi partyt.

A színvonal ismét magas volt, ahogy azt már láthattuk. Nem hiányoztak a hosztesszek, a pincérek, az italok, a hideg és meleg tálak. És mindezek tetejére megkaptuk Zséda kisasszonyt.
Igaz nem egész estére, hanem csak fél órát volt velünk.
Most nem táncolt – ahogy a TVben nyilvánosan gyakorolta – hanem énekelt, nem is akár hogyan.

Aztan a tejjel-mézzel folyó Kánánnak is vége szakadt és hazajöttem blizz cimborammal.

És hogy Bakemono kérdésére is válaszoljak, valószinűnek tartom, hogy elöfordulhattam az árpád-hidi metró megállóban nyugati tér felé haladva az elsö kocsiban az allul írott időpontban.

Nos, G’ Night!

Megyek és megemésztem, a mai sok izgalmat 😉

Valami új

Na szóval…

Itt ülök bent a hires jasmin media group föhadiszállásán.
Reggel 10re jöttem, eligazítás, meg minden ilyesmi.

Lefénymásolták a személyiket, megkaptuk a mágneskártyákat és a hozzájuk tartozó nyakbavalót. Kb 10 sráccal együtt jöttem, egységesen fekete bilogot választottunk.

Majd miközben személyit fénymásolgattak, lehetett válogatni ki mit kér ebédre.
Közben elvezették a „kopaszokat”, mindenkit a saját csoportjához, csoportvezetőjéhez, akivel késöbb végigjárta az épület részeit.

A wctől, a fejlesztőkön át, az ebédlőig, és a szabadrablás elv alapján müködö „büfé” szerű képződményig mindent megnéztünk.

Majd szerencsés voltam, és nekem azonnal lett gépem, a fejlesztőknek úgy hallottam várni kellett rá, mivel az egyik hardveres kolega szabadságon van, aki őt helyettesíti kórházban a kisfiával, aki őt helyettesíti már útban a főhadiszállásra.

Elvileg ebéd után lesz szerződéskötés, meg hasonlók. 🙂

Oh yeah!

Hogy is kezdjem?
Megcsörrent a telefon, szám nélkül hív valaki.
Itt már gondoltam mi lesz.
A hétföi cégtől hívtak.

Végülis átbasztak, mert nem egy csinos fiatal hölgy hívott fel, hanem a sitebuilderek vezetője.
De ezt kárpótolandó közölte hogy fel vagyok véve, és október 23.án reggel 10kor kellene kezdeni.

Holnap adom be a felmondásom.
Szép lesz.

Security

Voltam tegnap egy interjún.
Behívtak ilyen állásinterjú szerűségre.
A cég kívülről lehet fel sem tűnne, mivel egy ajtó, mindenféle felirat nélkül egy sarkon.

Tejszínű üveg, kamerás kaputelefon, metál kilincs, és a többi.
Bemegyek. Több biztonsági őr, kamerák, monitorok.
Néven szólít a recepciós csaj. Vártak rám.
Kapok egy frissen iktatott „visitor” kártyát.
Bevezetnek a tárgyalóba, ahol a tulajdonost, és az egyik vezetőt várom.

Keményebb biztonsági intézkedések vannak mint a belügynél…
Beszélgetünk, szakmai kérdésekről faggatnak.

– Mit jelent neked az internet?
– Mondj nekem 1 PHP dokumentációval kapcsolatos oldalt.

Majd az egyik tulajdonossal beszélgettünk emberi és morálisabb dolgokról, majd pénzügyekről.
Végül elválunk, kikísérnek, leadom a kártyát.
Azt mondják a héten még egy csinos hölgy felhív, és tájékoztat az eredményről.
Meglátjuk.