Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Énekeltünk egy Time of my life-ot, ami méltó záró akkordja volt az elmúlt évnek. Közvetlenül indulás előtt pedig kaptunk egy My heart will go on-t. Aztán, elindult fel a lépcsőn, aminek a tetjén már én vártam, az utcán pedig egy olaj zöld Stilo. Megölelt, majd beszállt és elindultak…
Földbe gyökerezett lábbal álltam, amíg el nem tüntek a hajnali körút kanyaraiban, közben pedig azt hiszem homok ment a szemembe…
Nem, most nem bársony nyuszit fogok mesélni (igen noel, fordíthatnál még pár részt, várom a folytatást), hanem az elmúlt két és fél napomat 🙂 „DjZoNe: két nap, három éjszaka a Morrison’sban” bővebben
Mielőtt bemutatnám a ma estémet, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a Török Nikolettánknak, vagyis kanginknak sok boldog szülinapot kívánjak!
Erről az öröm teljes esetről a ma este témájában még lesz szó egyébként.
Szóval sikeresen vettem a reggeli kelés című műveletet, délután fél kettőkor… Azt egyész déltuán kockultam, maileket olvastam, designoltam, és msnen kommunkáltam emberkékkel, főleg hölgyekkel. Este nyolckörül pedig ismét úgy gondoltam, hogy várnak a kilóméterek, így neki estem, a szobabiciklimnek, mármint képeletesen úgyértem. Amugy nem esnék enki, mert akkor kék lenne a fejem, mert az kemény, és nem szép a végeredmény…
Miután letekertem huszonsok kilómétert, írt nekem Zsuzsi, hogy nem kerestem, és hogy megnézné arcom. Tíz perccel utánna már itt is volt. Vittem le neki burnt, és elkisértem a Forgach utcába latin táncra…
Persze a jég nem tört meg nálam, még mindig nem szeretem, mármint magát a stílust. De vállaltam, hogy elkisérem…
22:25-re oda is értünk, és azt mondta, hogy beugrik, táncol 1-2 számot és jön is. Bár ennek már akkor 0 volt a valószínűsége, amikor a kezembe adta a kocsi kulcsát, hogy ülljek be addig.
Közben lezavartam pár telefont, próbáltam Hannát lerángatni Morrison’s 1be, de nem kívánta a fájást…
Végül elvitettem magam Oktogonhoz, ha már háromnegyed órát bandáztam a kocsiban egyedül. Onnét elkisértem egy helyre, ahol egy ismerősével kellett beszélnie, végül pedig lehívtam Morrison’s Operába.
Volt akivel már a női mosdóban összehaverkodott, és van aki oda jött megismerkedni vele, így szabad volt bemutatni 😀
De háromnegyed egykor mennie kellett, mert egyre Insideba igérte magát. Én is voltam még ezután kb 1 órát, majd nekivágtam a Morrison’s 2-be vezető út vége láthatatlan hosszának. Kettő után sikerült is leérni. A lámpák még mindig olyan szarok voltak, mint tegnap… Szóval majd szólok Gabikának, hogy igazítsa meg őket jól, mert 3 lámpa saját birodalma akart, és nem reagáltak a program jelekre, csak a színre és a sebességre:D
Lent találkoztam Horival, Schiptyvel és velük lévő 2 hölggyel, akikkel megpróbáltak tánc jellegű mozgásokat végezni, több kevesebb sikerrel 😉
Buli végeztével elindultunk az Oktogoni meki felé, ahol sikerült Zsuzsi kocsija elé parkolni, másrészt buszmegállóban megállni necces, ezért Apesz inkább az egyik mellékutcában rakta le a kocsit. De a kilóméteres sor miatt, inkább elindultunk a Nagyvárad téri behajtós verzió felé.
Öt után értem haza, most pedig leragad a szemem…
No kiváncsian várom a vasárnapot 🙂
Jó éjt/reggelt/elalvás előtti időt 🙂
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra Morrison’s, vagy valahogy így szól a dal…
Nos, ma majdnem ezt csináltam. „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra Morrison’s” bővebben
Nos, ma igazából nem sok extrától tudok beszámolni.
Hazaértem munkából, majd a hölggyel folytattunk némi telfonálást, aztán skypeoltunk, mert az ugye jó. Aztán megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemondani a mai programom egy teázás fejében…
Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem szeretek segget csinálni a számból, főleg hogy legalább 4 embert hívtam el, így muszaj volt lemennem, ezért tettem egy köztes ajnálatot, hogy eljövök éjfélkor, és akkor átmegyek megmelegíttetni a karaoke megpróbáltatásaiban megfáradt pici torkom…
Végülis elég szép társulat gyűlt össze, akiket a cimkék közt majd úgyis olvasni lehet 🙂
Márk és Bori voltak az elsők, akik beadták az unalmast. Persze, Bori hatkor kel, megértem. Én lehet akkor még le sem fekszem… 🙂
Utánnuk egy jó órával én is úgy gondoltam, hogy a kedvenc koktélom és Apesszal elfogyasztott söröm után igazán megérdemelnék egy kis forró teát. Így hívtam taxit, és amikor kérdezte, hogy mégis merre menjünk, mondtam, hogy nyugati felé, onnét kitalálom. Opera előtt hívtam fel a kisasszonyt, hogy hozzá vitessem magam, vagy haza.
Nem volt nehéz kivenni a hanghatásokból, hogy sikerült felkelteni, és úgy érzem, ez volt az egyetlen dolog, amit biztosan nem akartam. Annak ellenére, hogy azt mondta jöjjek, inkább úgy gondoltam, hogy hagynám aludni. Jó éjszakát kívántam, majd letettem.
Igen, ott voltunk a középdöntőn, megnéztük, szurkoltunk Chiconak, találkoztunk Ryellel, szörnyülködtem azokon, akik az esélytelenek nyugalmával álltak ki. „VI. Országos Karaoke Bajnokság” bővebben
Ééés igen.
Sikerült nem sokkal hét után felkelni. Persze éjszaka, amikor ádáz harcot vívtam a párnámmal, elkezdett rezegni. Kicsi írt, hogy most megy haza, meg miaszitu. Miután válaszoltam neki, rájöttem, hogy félálomban nem jó smst írni… „Diáknap, aztán meg utazom bókiikrek miatt” bővebben
Egy fura, mondhatni extrém hétfőn vagyok túl. Ugye említettem, hogy Juditékkal találkozom reggel és indulunk egy kis shoppingolásra Parndorfba. Úgy terveztem persze, hogy igazából mindenem van, nem veszek semmit… 😀 „Weird Monday” bővebben
No hát az volt, hogy péntek este Morrison’s Operában ünnepeltünk Epstein barátunk szülinapját sajátságos, és megszokott keretek közt. Egyedül ami szokatlan és új volt, hogy Frida szülei és testvére is velünk tartottak. Bazmeg Márk, hogy Svédországból miattad ide jönnek…
No szóval jah, sikerült kellő képpen csúnyán összraknom magam, a részleteket majd ha tényleg egyben vagyok…
A résztvevők névsora majd a címkék közt lesz olvasható, azt hiszem.
Úgy indult az este egyébként, hogy Schipty barátom felhívott 20:20-kor hogy hol a nedves férfi hímtagban vagyok, mondtam, hogy messze de jövök. Mondta hogy ő még kilenc előtt le akar érni, koktél meg ilyenek.
Jó, 3 perc múlva hívtam a taxit, 20:35-re lent is voltam, ami azért meglepő mert a Frangepán utca magasságából jöttem, ami azért XIII. és IV. kerület határmezsdjéje, és nem éppen a belváros… 🙂
Innét a töménytelen ivás és éneklés elhomályosítja ködbe vesző emlékeimet, de majd vasárnap este, oder hétfőn folyt köv 😉
Nos, ugy hagytam abba az előző postom, hogy a vacsizásból nem lett semmi, legalábbis a kép ezt próbálta szemléltetni. Én pedig úgy gondoltam hogy uccu neki, akkor haza és alvás. Csak az volt a gond, hogy nem kalkuláltam azzal, hogy a barátaim másképpen gondolják… „Alvás helyett” bővebben
Nos, a tegnap este úgy indult, hogy nekem az irodából le kellett lépnem hat elött nem sokkal, mert műfaterommal kellett találkozni Délinél, mert ment le Bajára. Kellett adnom neki egy kisebb csomagot, amit anyukámnak szántam.
Ez megtörtént, aztán úgy gondoltam, hogy én már bizony nem mennék vissza az irodába, meg különben is. Kezdődik 18:30-kor BKFMen a Mindent Bele!. „Tonight” bővebben
Tegnap este, pontosabban ma hajnalban negyed egykor adtam le az iroda kulcsát a portán, és indultam hazafelé.
A Vígszínháznál úgy gondoltam, hogy én bizony lenéznék Morrison’s 2-be, és egy órakor elmegyek haza, úgy sem volt valami bulizós hangulatom. Ezzel szemben az történt, hogy „Aggódom” bővebben
Azon gondolkodtam, hogy szokásos módon írok valami arról hogy mivolt tegnap este, meg minden. De marhára nincs hangulatom hozzá, teljesen máshol jár az agyam… Rajta… „Tonight” bővebben