HTTP/1.0 301 Moved Permanently

Emberi nyelven elköltöztem.

Némi pátosszal, ma hajnalban az utolsó darab dolgaimat is kipakoltam az óbudai lakásból, megnéztem a kilátást mégegyszer a Hármashatárhegyre, végig simítottam utoljára minden bútort és leültem utoljára az ágyamra… 3 év…

Mindíg is szeretettel fogok visszagondolni a kaszásdűlői lakásra, mert sok emlék köt oda. De ezeket felnőtt módjára felteszem a polcra és olykor szívet melengető érzéssel gondolok majd rá, amikor leveszem és leporolom.

Úgy gondolom a következő hét még a pakolás és kidobozolás jegyében fog telni, és valószinűleg teljesen offline leszek, mivel még nincs netem az albérletben. Ellenben aki nagyon akar, úgyis megtalál 😉

Gouranga

Az elmúlt három napban kétszer is találkoztam Krisna tudatú hívőkkel az utcán. Ugya szokás őket, mosolygó szerzeteseknek hívni, talán nem véletlenül. De, hogy miért is szoktam nekik megállni, és a „zadakozzáá-a-rákosgyerekekééé” jellegű embereknek nem:

  • tetszik a lelkesedésünk
  • mindig mosolyognak
  • bizalmat sugároznak
  • karitatív és szociális munkát végeznek
  • tudom, hogy arra fordítjáka az adományt, amire mondják
  • És nem utolsó sorban jól főznek 😉

Apropó, vettem ma tölük egy vegetáriánus szakácskönyvet. Igényes munka, izlésesen kidolgozva, jól illusztrált és szerintem bőven megérte az árát. Legrosszabb esetben oda adom édesanyámnak, ő úgy is nagy vegetáriánus mágus. De szerintem nekem sem árt, hogy ha tovább bővítem a gourmet tudásom. Ugyanis úgy érzem nagyon egysíkúan fözök, kell egy kis változatosság 🙂

Szepare

Nos szóval tegnap este letekeredtünk Szeparéba megnézni hogy nyanyi hogy néz ki egy évvel öregebben. De, még mindig ugyanolyan hülye 😉
Ellenben úgy láttam a sok tequila annyira betett neki, hogy önfeledten boldogította a társaság hím tagjait bőnyállal…
Jó voltál Hanna, csak ne öklendeztél vona közben… 😀

Közérdekű Ph érték, meg ilyenek

Az van, hogy van nekem egy kedves koleganőm, akit Erikának szoktunk szólítani, (közvetlenül a gyere ide elött).
No most ő eredetileg úgy tervezte, hogy elmegy a párjával nyaralni Zakynthosra Július 29-től 12 napra repülővel. Ám de a sráccal azóta már nem van együtt.

Zakynthos

Szóval van két főre intézve, medencés szállás, utazás, illeték, transzfer, biztosítás meg minden kutya füle, egy mese szép helyre. Én meg megigértem neki, hogy a blogom kedves olvasóival megosztom eme becses információkat.

Még bővebb infó nálam 😉

Házat vehetsz, de otthont nem…

Nos, nem patetikus bölcsességet szeretnék ma osztani, hanem csak az otthon téma körül fog forogni a mai postom. Szóval, napok óta cuccolok át óbudáról a rózsadomb lábához. Szépen lassan csak át fog érni minden 🙂

De ma találkoznom kellett, egy üzleti partneremmel Örs Vezér téren, ezért úgy gondoltam bemerészkedem az IKEAnak csúfolt kék és sárga skandináv szörnyetegbe…

Útban arra felé, összetalálkoztam egy Krisna tudatú sráccal, aki adományokat gyűjtött.
Fekete öltönyben voltam, sötét kék inggel. Rám néz, azt mondja: „James Bond, személyesen?” 😀
Mondtam, hogy majdnem, meg hogy mire gyűjt, stb stb. Végülis nyilván adtam neki némi anyagi javat, mivel ök számomra az egyike azoknak a szociális tevékenységet végzöknek, akiknek szinte mindig adok.
Búcsúzóul pedig megkaptam tőle a legszentebb könyvüket, a Bhagavad Gítát.

Szóval folytattam az utam tovább. A mókás az volt, hogy kb azért ugrottam be, hogy vegyek egy marék vállfát, és konyhai alap eszközt. Ha a konyha az új helyen gyakorlatilag kivolt fosztva, a óbudán meg ott hagyom a régieket.
Ezzel szemben másfél óra bojongás után sikerült közel 30 ropit otthagynom – hotdog és áfonyás marhahús golyók nélkül – anélkül, hogy bármilyen bútort vettem volna.

Fizettem, majd rájöttem, hogy egyedül jöttem, nincs velem senki kocsival, szóval ezt vicces lesz haza vinni…
Mondjuk Örstől ugye van mókás Metrópótlék egészen Blaháig, ott meg csak 4-6 és már otthon is vagyok.

A mai akcióm után nyugodtan nevezem otthonnak, mivel most gyakorlatilag otthonná varázsoltam.
Színekben most a vörös (és árnyalatai), valamint a fehér dominál a lakást borító textíliák legkülönbözőbb formáiban.

A két lámpa amit vettem külön-külön is szépek, de egy szobán bellül amilyen hangulatot varázsolnak… 🙂
Mindkettőt összeraktam, az egyiket (lévén, hogy álló) beraktam a sarokba, a másikat pedig felfüggesztettem a falra (ha már ementáli szerűre van fúrva) és kinyitottam a terasz ajtót.
Ezután legszivesebben leültem volna a padlóra, hallgattam volna a tücskök ciripelését, és lájtosan borozgattam volna, kellemes társaságban…

Node ehelyett elterültem a vadiúj ágytakaróval, paplannal, és huzattal felruházott ágyamon, és csak néztem a plafont… Majd neki indultam az éjszakának.

Every time we touch

Most ilyen hangulatom van 🙁

I still hear your voice when you sleep next to me
I still feel your touch in my dreams
Forgive me my weakness, but I don’t know why
Without you it’s hard to survive

‘Cause everytime we touch, I get this feeling
And everytime we kiss I swear I could fly
Can’t you feel my heart beat fast,
I want this to last
Need you by my side

‘Cause everytime we touch, I feel the static
And everytime we kiss I reach for the sky
Can’t you hear my heart beat so
I can’t let you go
Want you in my life

Your arms are my castle
Your heart is my sky
They wipe away tears that I cry
The good and the bad times
We’ve been through them all
You make me rise when I fall

Weekend

Nos, úgy indult a hétvégém, hogy sikerült nem a délután 5-ös Intercityvel menni Bajára, aminek eredménye képpen csak este 11re tudtam hazaérni. Ellenben legalább jó társaságom volt hazafelé dex és orsi személyében, akik olyan kedvesek voltak és megvártak engem. (Valójában lekésték 4 perccel az IC-t, de így kedvesebbnek hat.)

Este 11kor,pedig ketten is vártak a vonat állomáson. Egyik édesanyám volt, másik pedig eszterke. Viszont valahogy nem találkoztam anyummal, mert valószinüleg késett pár percet, így eszterkével elmentünk éjszakai bevásárlóközpont túrára, élelmiszer szerzés céljából. Amelynek eredménye képpen bevásároltunk sok-sok édességet kishugom és öcséim legnagyobb örömre, valamint, némi jégrémet belső használatra. Persze eredetileg kenyérért indultunk… 😀
„Weekend” bővebben

Tonight

A ma esti szolid sörözés végülis hajnali fél 4ig tartott… 🙂

Úgy indult ugyanis, hogy elvileg 7-re mentünk volna Fanyűvőbe. Nekem egy kicsit elhúzódott a munkám az irodában, ezért úgy gondoltam majd 8 körül elindulok. Ellenben az időjárás más véleményen volt, mivel aznap volt ilyen szép esős, viharosan szeles, nyálkás undorító szar idő.

Így háromnegyed kilenckor jöttem le az irodaházból, és kezdtem el slattyogni Lehel tér irányába, és közben Judittal cseverésztem telefonon, majd WBben érdekesen ismerős arcokat véltem felfedezni. Gyakorlatilag a teljes brigád itt kötött ki, mivel Fanyűvőben valami nyögdíjjas rendezvény volt.

Az est két hőse számomra Timi és Judit.

  • Timi azért mert felhívott, hogy aggódott értem, hogy nincs-e bajom, megvagyok-e, nem áztam-e meg, és minden hasonló. És ez nagyon jól esett.
  • Judit pedig azért, mert hozott nekem este 10 kor párnát a Budaörsi IKEAból… 🙂

Amit sajnáltam, hogy Lippinek lekellett lépnie, az okát pedig mégjobban sajnálom, és innét kívánok jobbulást édesapádnak.

Aztán, még megtudtam, hogy Papszi nem akkora összeget kapott a cégből, mint amennyi közszájon forgott. De most már van elsőkézből lévő authentikus információm, amit némiképpen azért beárnyákol mindkét részről némi vér aldehid szint…

Nos szóval WBben, nagyságrendileg fél 3ig lehettünk. Az utolsó 2 órában viszont mélyenszántó beszélgetést folytattunk nagyjából 5en. ( Wanda, Ziona, Papszi, Vudu és jómagam. )

Ezek után úgy határoztunk, hogy bizony neki indulnánk a nagyvilágnak, meg úgy hazafelé, és minden hasonló. Majd hastájékon némi nyomást éreztem, amit szokás éhség érzetnek titulálni, ezért Zióval betértünk Szerájba, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy valami erkölcstelenül finomat, és egészségtelent tömünk magunkba. Ami gyakorlatilag bármi lehetett volna, ami török kaja. Viszont mivel nem volt már csirke husuk, ezért maradt az Orman Kebab, azaz zöldséges pulykaragu rizzsel 🙂

Végül amikor kijöttünk, nem éreztem már jól magam ahhoz, hogy tovább beszélgessünk, mert erős „telezabáltam magam, álmos és fáradt vagyok, holnap meg meló” érzés urakoldott el rajtam, szóval Vígszínház elött gyors búcsú, bepattan taxi és home.

Silent Night

Ma több oknál fogva is tettem egy nagy és mezétlábas sétát, a környéken. Igen, lerugtam a cipöimet, majd kézbe vettem, és két szép kislábamon bandukoltam az aszfalton.

Úgy érzem most sétáltam itt utoljára, most néztem meg ilyen alaposan minden repedést a járdán, és az úton utoljára. Ma este hallgattam utoljára a tücskök ciripelését, és a szél suhogását a huszti út fölé boruló fák levelei közt. Most néztem meg az átláthatatlan kazal utcában kocogókat utoljára. Ma este csodálkozom rá utoljára a nagy gyárkéményre, amely még Lágymányosról is látszik.
Legalábbis itt, ilyen minőségemben…

Ugyanis, mint már korábban utaltam rá, költözöm. Igen, itt hagyom Óbudát, pedig annyira a szívemhez nőtt. Rengeteg emlék köt ide. De most úgy érzem mennem kell. Magam mögött hagyni a múltat, ami eddig volt, és tovább lépni, mélyebb, más vizeken kipróbálni a kishajóm.

Most nem ez az egy hetes pakolás, meg az a 10 km a nagy szám. Hanem, maga az elv, hogy költözöm, változtatok, változok és fejlödöm. Tovább lépek, átlépek a saját árnyékomon és újra önmagam leszek.

Night

Amikor ebbe az albérletbe költöztem, kb havi 90.000 forintért dolgoztam, napi 12 órában. Tehát arra pont megfelelt, hogy letegyem a fejem aludni, és másnap újra húzhassam az igát.

De most fontosabbá vált számomra a több idő, és ha nyerek napi 3/4 órát azzal, hogy beljebb költözöm a városba, ám legyen… Az bárhogy is számolom az havi 15 óra plusz idő, 20 munkanapra vetítve.
És ebben nincs benne, ha mondjuk kettőnél többször is utazom…

Másrészt eddig takarózhattam azzal, hogy azért nem járok úszni, mert messze van, macerás bejárni stb stb.
Most a Komjádi uszoda 4 percre lesz tölem nedves strandpapucsban is. Másrészt itt a Margit sziget, és minden este élvezhetem a Panorámát amit a Parlament, a Korzó, a Vár és a Mátyás-templom nyújt…

[audio:scorpions-wind_of_change.mp3]

R.I.P. – hcs

Vudu blogját olvastam, és hátra hököltem.
Más az amikor statisztikát olvasol, hogy ennyi és annyi ember hal meg havonta.
Megnézed a gyászrovatot, csóválod a fejed stb, és teljesen más az amikor valaki olyan megy el, akivel dolgoztál együtt, akivel éjszaka közepén kergettél bugot, és szivtál együtt.

Nyugodj Békében hcs.

Something is missing

Én személyesen azért utálok egyedül lenni, mert ilyenkor amikor szeretet hiányom van, nincs aki hozzámbjúik, vagy nincs kihez hozzábújni vagy valami hasonló. (Nem nyelv szakos vagyok, írhatok baromságokat.)
És most kifejezett krónikus szerete éheségem van 🙁
No hát mindegy, ez van, akkor egyetlen áthídaló megoldás az lesz, hogy megszeretgetem a kedvenc párnámat :S

[audio:haddaway_-_what_is_love_-_refreshmento_mix.mp3]

Die Hard 4

Ma reggeli brózolgatásom közben belebotlottam, a címben említett film tízperces előzetesébe.
Nem rossz, sőt impresszív. Bár a megszokott „az ellenség hatalmas túlerőben, modern technológiával, nekem pedig csak egy kilenc miliméteresem van, 2 tár lőszerrel, de legyapom őket” irányvonalat követi, az intró alapján legalábbis mindenképpen. Azért elfogok rá menni úgyérzem.

Nem azért, mert különösképpen Die Hard fan lennék, hanem ilyenkor előjön a naiv gyermeki lényem, és élvezem ezt az „én egyedül megmentem a világot” karakter által formált hangulatot, ami számomra egyet jelent Bruce Willis alakjával.

A premier jövőhét csütörtökön lesz ha minden igaz. Szerintem meg kellene nézni így kollektíven.

Mellesleg azt susogják, hogy folytatás várható 🙂

Feelings

Folyamatosan ezt a zenét hallom…

Nem tudok aludni, igaz még az ágyamat sem nagyon közelítettem meg.
De csak itt szöszmötölök…
Igen, várom a holnapot. De nem kicsit, hanem inkább marhára 🙂
Hiányzik.
Nem gondoltam volna…
Olyan szentimentális tudok néha lenni…

Megpróbálok aludni. Fél 10-kor Anyumékkal találkozom Széchenyi-hegyen, és emberi formát kellene öltenem…