Szakmailag elégtelen

Egy mókás dolog történt ma…

Ma nevezték ki a harmadik vezető beosztású személyt azokból sitebuilderekből & designerekből álló csapatból akikkel a Jasmin Media Groupnál elkezdtem dolgozni, és kilettek rúgva.
Szerintük szakmailag egyikünk sem felet meg.
Érdekes…

Sleep

Nem kicsit kész vagyok.
5-kor azt mondtam mindenkinek a csoportomban, hogy lehet haza húzni, van aki azt sem várta meg és már elöbb eliramodott… Mindegy, ez van.
Szóval meló után söröztünk egy kicsit ilyen jasminos, volt jasminos kolegákkal, és most igy konkrétan a monitorig sem látok el… Távolból a fürdőben készülödö kád forró víz hangját hallom. Beveszek némi antioxidánst, és megyek is aludni, hogy holnap reggel egy fess, ruganyos léptű fiatalemberként vehessem fel újra az igét, és az igát 😉

Száguldó motorosok, avagy napilol

Miért lesz valaki riporter, hogyha a saját véleményét ennyire nem tudja szeparálni a szakmai dolgoktól.
Oké, hogy ne legyen képmutató, és legyen őszinte.
Ez csak Hiszti. (Igen, nagy H-val.)

Az ilyen ne legyen ismert személy, meg “médiasztár”, meg semmi hasonló.

Most Árpa Attiláról és a Bomba! promóciós No Speed Limit szerveződésről meg inkább nem nyilatkozom. Ő amúgy is egy külön állat faj.

Change

Nos, ma elindult pár dolog, amik rövid és hosszútávon is változást hoznak kicsinyke életembe. De ezekröl majd amikor aktuális lesz, ebben van magán jellegű és van céges dolog is böven.

Nos, én most indulok Morrison’sba, Kicsi már vár 🙂
Egy kis lazítás sosem árt:)

Flyer

Egy korábbi magánmunkám kapcsán csináltam ezt a grafikát, de végülis mivel nem került felhasználásra, és ma a kezem ügyébe akadt, gondoltam megosztom veletek nagyörömmel 🙂

Flyer design for djz.hu XXX erotica sex

És igy lefekvés elött, szólaljon meg az a film zene, ami rám december óta a legnagyobb hatással volt.
Jem – Once In every lifetime az Eragon című remek hangulatú filmből, egyenesen a fantasy világából.

[audio:jem-once_in_every_lifetime.mp3]

Alfa hím

[16:07] <sajtmano> hany not futtatsz egyszerre?
[16:07] <sajtmano> 😀
[16:08] <DjZoNe> sajtmano egyet sem? 🙂
[16:08] <sajtmano> DjZoNe: blogod alapjan 14-et szamoltam meg 1 oldalon…

Szóval alfa hím, csödör és szoknya pecér vagyok egyben… 🙂
No mindegy, a valóságot pedig elég ha az tudja, akinek fontos hogy tudja.

Ennek örömére pedig szóljon az egyik kedvenc elektronikus zeném 🙂

[audio:tukan_-_when_you_hear_the_silence.mp3]

Tonight

Az első állomásunk ma este az OldAmsterdam nevű étterem volt, a Királyi Pál utcában, két köpésre a Kálvin tértől. Lehet sznob köcsög helynek titulálni, lehet minket is annak, mert oda mentünk, de tény ami tény, hogy jól éreztük magunkat, jó volt a társaság, jól föztek, és a belga sörök…
Szóval Csabi, Viki, kangi, Kalóz, Ákos, Andris és Márk társaságában vágtam neki az estének a fent említett helyen. A kiszolgálás kifogástalan, de a kaják nem voltak olyan “hubazmeg de nagy” adagok, de emberiek voltak, ehetők voltak, és vacsorának maximálisan megfelelt. Ittam náluk Chimay névre hallgató vörös sört, majd egy Duvel vagy valami hasonló névre hallgató világos barátját, és e kettö közt kaptam meg a Birkapaprikásom galuskával és salátával 🙂

A desszertjeik nem voltak semmik, legalábbis marha jól néztek ki. A számlánk végösszege igy nyolcunkra 28.061 Ft volt szervíz díjjal együtt, ami szerintem leírva sok, a helyszínvonala alapján reális 🙂

Ezután becéloztuk gyalog a Café Zenitet a dohány utcai Zsinagógával szemben, ahol dupla kolumbiai kávét kértünk, bár nem tudom azt kaptunk-e. Minden esetre lórugás feelingje volt…
Felébredtem töle rendesen, ami azt illeti.

Ezután Deák tér és Astoria közt csatlakozott hozzánk Sanyika, ezután Morrison’s felé vettük az irányt 🙂
Kiegészülve Judittal, Zozóval, Csabával, Zolival és Balázzsal, aki mint megtudtam szintén producer, és a citromsárga felsője árulkodott róla, hogy igazából inkább a másság felé hajlik. 🙂

Végülis kikértük Kalóz által propagált gégepukkasztót, aminek az íze erősen hasonlított egy mentolos fogkrémre, de legalább volt benne némi aldehid származék, és a hatás valóban a “amikor szétverik az ember agyát egy lédús citrom szeletre erősített vaskos aranytéglával” jellegű volt 🙂


Énekeltünk egy USA for Africa – We are the worldöt. Amivel önmagában nem kis hangulatot csináltunk, mondjuk igy is közel 20-an énekeltük, csak azokkal, akikkel lementünk 🙂

Hajnal 3 körül jöttünk ki, miután hosszabban beszélgettem Lacival, a Morrison’s 2 projekt részleteiről, a nyitó buliról, és minden hasonlóról. Közben énekeltünk egy Greenday számot, még hozzá a Boulevard of broken dreams-t.

Most itthon blogolok, Judittal éppen készülünk aludni, holnap pedig kocsival Bajára, egyrészt mert mivel én úgyis teljes árat fizetnék, ő meg diákot, kocsival jobban járunk és 2 órával tovább alhatunk 🙂
No akkor 5 óra múlva kelek (9 kor) aztán go go go, vasárnap pedig délelött ismét pöst 🙂

Nos, köszönöm hölgyeim és uraim, egy élmény volt a ma este 🙂
Aki pedig nem tartott velünk, azt sajnálom 😉

Take it easy

Valami ilyesmi várható ma estére, egy kis lazítás.
Zaklatott, és sűrű héten vagyok túl, illetve amikor ezt a bejegyzést írom, még igencsak munkaidőben vagyok.

Ez a hét sok tekintetben tele volt feszültségekkel, föleg az irodai dolgok kapcsán, elég sokat keltem korán és mégtöbbet feküdtem későn, bár az éjszakába nyúló virtuális one-by-one csevegéseket nem sajnálom.

A hét második fele számomra némiképpen laza volt, mivel a feladatok nagyrészét delegáltam, így a baszogatás nem felém jött, ellenben tudtam haladni a fontosabb dolgokkal. Most jelenleg egy francia szervert telepítek távolról ahol végső nyugalmat fog nyerni az ANDRH nevet viselő oldalunk.

Egy dolog amit mindenképpen sajánlok, hogy Szandi nem tart velem ma este a szolid kis ivászatunkra.
Egyrészt azért sajnálom, mert igy nem lesz semmilyen mentális korlátom hogy mennyit ihatok, bár ezzel még sosem volt gond. A másik, hogy szerettem volna vele idöt tölteni, beszélgetni és a hülyeségeimmel fárasztani 😉
No de, majd a jövöhéti mozizás folyamán, (illetve elötte, utánna, közben, helyette, mittomén.. ) ha nem is bepótoljuk, de mindenképpen kárpótol 😉

Good night

<DjZoNe> szép álmokat kislány
<DjZoNe> vigyázz magadra 😉
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> te is
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> és hiányzol
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> jó éjt szépálmokat
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> kezekkel csak óvatosan
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> puszi

Most azon morfondírozom, hogy mikor hallottam utoljára azt hogy hiányzol, mély mögöttes tartalommal, és úgy hogy tudtam, nem csak üres szavak vannak mögötte, hanem érzelmi töltés. Fél éve, talán…
És hiányzik ez az érzés, hogy fontos vagyok valakinek, nem csak úgy mint ember, hanem mint érző lény, mint férfi, mint pár vagy mint kedves.
Mert nyilván, fontos vagyok az üzleti partnereimnek, hogy müködtesem a szolgáltatást amire szerződtünk, működtessem az informatikai architektúrát.
A fönökömnek, hogy hozzáadott értéket termeljek, termeltessek, ne csak egyszerűen weboldalt csináljunk.
Az étteremnek ahol eszem, különben egy adaggal több kaja rohadna rajtuk.
A boltnak, ahol veszem a mindennapi kellékeimet, az öltönyöm, a cipöm, az ingem, a nyakkendőm, és mindent amitől engem Lakatos Zsoltnak lehet nevezni.
És azoknak akiknek a segítségemre van szükségük, emberileg, anyagilag, mentálisan, bárhogy.

De kinek vagyok fontos igazán?
Akinek nem ezek kellenek belölem, hanem hogy én ott legyek, velem találkozzon, engem halgasson, hogy elég legyen egymással szembe leülnünk és az a szemvillanás kumráni hosszúságú könyveket mondjon el.

Csak pár ilyen ember van. Öket nevezem én barátaimnak, és köszönöm hogy vannak nekem.
Akkor is, amikor jól mennek a dolgaim, akkor is amikor rosszul, amikor mélypontokat élek át, és amikor halálosan boldog vagyok.
Köszönöm.

Milyen jó, ha az embernek van egy “huga” aki msnezik, és néha rádöbbenti ilyenekre.

Ez a zene pedig azért jön, mert most igy érzem jónak:

[audio:forigner_-_nothings_gonna_change_my_love_for_you.mp3]

Strange feelings

Sikerült ágyba kerülni vasárnap reggel 7re. Igy magamba tömtem kb 5 és fél óra alvást 🙂

Szandi írt smst 10 óra körül, de csak 2kor válaszoltam rá, mert addigra öltöttem emberi formát.
Aztán neki indultunk a Fáy utcai piacnak, avagy három fiatal ember, a perfüm és Shanghai City története.

Igazából meglepődtem, elöször az tűnt fel, hogy a frangepán utcai villamosmegállótól távolodva körülöttünk lépésenként négyzetesen nőtt az egyfőre jutó sárga pigmenttel rendelkező egyének száma. A második, hogy a főbejárat egy sintoista kapura emlékeztetett hirtelen, de végülis nem. Aztán elvesztünk a szük utcák, nejlonnal letakart összefüggő sátrak végeláthatatlan tengerébe.

Megtaláltuk a kedves parfüm árusító hölgyet, akivel némi trükk után doktorúr jó üzletet kötött, és 30% ot alkudott az amugy is jóáron lévő armani parfümből 🙂

Amikor itt végeztünk, úgy gondoltam nekivágok a városnak és meglátogatom Szandit 🙂
Fél öt elött értem oda hozzá, szokásosan tele vásárlókkal… Elfoglalt…
Mindegy, megvárjuk. Meglát széles mosoly, puszi-puszi miujság, stb. Szokásos körök.
Aztán elmentem, hoztam neki fagyit, mert ugye megbeszéltük, hogy fagyizunk.
Időközben volt ott pár barátnöje, többek közt Julcsi is. Az ő beszélgetésük közben kint ültem a bolt elötti lépcsön, és fél füllel elkaptam, hogy valami pasis dologról volt szó, meg Olivérről, meg minden ilyesmiről…

Végülis miután elment a barátnője mellém ült a lépcsöre, és elmondott a teljes horribilis három hetes dologról mindent, ami rám tartozott. És rájöttem, hogy még mindig nem velem van a baj, és normálisan látom a dolgokat.
Másrészt, kiderült, hogy van pár közös dolog a multunkban, a neveltetésünkben, a szüleink nevelési módjában, ebböl következően az elveinkben, a világ képünkben…

Végülis megszakításokkal kb 8ig beszélgettünk, utánna jött egy 8 csokorról szóló megrendelés, leltár, kigyűjtés, kasszazárás és minden ilyesmi 🙂
Három negyed 9kor pedig megérkezett István, az éjszakai váltás.
Tehát 9 elött nemsokkal indultunk el.

Megigérte, hogy a pénteki bulira eljön velem, legalább lesz aki limitálja a belémtöltendő alkohol mennyiségét.
Másrészt elmegyünk Shrek III-at nézni.
Ezen kívül egy 300 nézést is megbeszéltünk… 🙂

lol

[13:48] <asdf> Tudomisén 🙂 Te neved is felmerült, azért kérdeztelek meg 🙂

[13:55] <asdf> Özvivel vagy 6 éve futottam, azóta beszélni se beszéltünk szinte még itt se…
[13:55] <asdf> Aztán hirtelen, “jó lenne együtt dolgozni”

[13:56] <asdf> Szóval ezután kb valahogy nem igazán érdekelt, hogy mit mondanak 😀

704-es revision

Nem sokkal éjfél után az utolsó circumflexet is felraktuk az i re, najó maradjunk a pontnál… A lényeg, hogy elkészültünk azzal a nagy projekttel, amivel foglalkoztunk az elmúlt 2 hétben.

Ugyanis, amikor a céghez kerültem, már 2 hete dolgozni kellett volna ezen a munkán. De én még interjúztattam embereket, hogy feltöltsem a csapatom.

Végülis május közepétől kellett keményen nekiállni ennek, miután letudtuk a Cannesi fejlesztést. Tehát gyakorlatilag 2 hetünk volt egy olyan projektre amit 3 fejlesztővel számoltak 1 hónapra.
Nos, mi 4en voltunk, de mindenkinek megvoltak a maga hiányosságai. De közös volt bennünk, hogy egyikünk sem dolgozott még elötte keretrendszerrel php alatt (nem, nem CMSre gondolok, hanem Frameworkre).

Tehát egy ingoványos talajon kellett neki indulni egy olyan projektnek, ahol nem tudtuk mivel dolgozunk, a layout 4 psd fileból állt, az adatokat egy olyan külsős cég szolgáltatta ahol az adat exportálási szakember sosem hallott még hexa kódról és nem tudta mi az a \r\n, és életében nem generált még szabványos CSVt.
A csapatomból én tudok legjobban franciául, de én is csak 2 évig tanultam, és 4. évvégén 3ast kaptam belőle. A teljes dokumentáció az oldalhoz pedig természetesen franciául volt, és a mai napig nem készült el angolul.

Nos, valami ilyesmi körülmények közt kellett neki lódulni a fejlesztésnek, egy olyan projektben ahol nem lehetett késni egy percet sem. Hogy miért?

Association Nationale des Directeurs des Ressources Humaines

Mert május 31.-én este 18:00-kor a francia nemzeti személyzeti igazgatók egyesülete (L’Association Nationale des Directeurs et Cadres de la fonction Personnel = ANDCP) vagy valami hasonló névre hallgató szervezet fennállásának 60. évfordulóját ünnepli, és ezen apropóból nevet váltanak. Nemzeti HR Igazgatók Szövetsége (Association Nationale des Directeurs des Ressources Humaines = ANDRH) névre fognak hallgatni ezentúl.
Új névhez pedig új logó, új arculat, és új website dukál.

A következő 2 nap még apró ránc felvarrásokkal fog telni. A következő két hét, pedig egy úgy nevezett második etap része lesz, ahol is sok sok funkcióval fogunk még bűvülni.

Egy biztos jövöhéten egy napot kötelezően kiadok a csoportomnak pihenésre, bármi áron, mert a rászolgáltunk 🙂

704. revizó utánnam! 😉