Nos, végeztem a fürdéssel, az arcszőrzet lezúzással, és a séró beálltással. Illesztgetem magamra a jelmez szerűséget, és lassan indulok.
Azt hiszem, egy egészen jó estének nézünk elébe 🙂
Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Nos, végeztem a fürdéssel, az arcszőrzet lezúzással, és a séró beálltással. Illesztgetem magamra a jelmez szerűséget, és lassan indulok.
Azt hiszem, egy egészen jó estének nézünk elébe 🙂
Megnéztem, de itt mit kell nézni?!
Azt hiszem nem csak nekem van nagyon péntek, hanem mindenki másnak is… Minden esetre egy érdekes hétvégének nézünk elébe. Aminek a koronája az lesz, hogy hétfőn megyek megint fogorvos nénihez…
A reggeli böngészésem közben akadtam rá erre a példabeszédre, ami egy faluról, két emberről és a majmokról szól.
Akkor hát olvassuk egy indiai úr tanmeséjét, egyenesen Bangaloreból.
„A tőzsde és az állatok, avagy Példabeszéd a majmokról” bővebben
Egy ügyféllel kétszer kell kurvasokat foglalkozni.
Először amikor jön, aztán amikor megy…
No mindegy, nem értem őket.
Amikor kell a szolgáltatás, akkor nagyon tudnak hivgatni, amikor probélma van, akkor is. De amikor fizetni kellene, akkor valahogy, mindig lapulnak, nem értem én ezt…
Aztán, amikor a nem fizetés miatt mondjuk véletlenül egy kék képernyő fogadja, akkor megint megy a telefonálgatás. Mondjuk egy ilyen képernyő:
Kitaláltam hogy a haloween partyn mi lesz rajtam.
Juhuu 🙂
Azon gondolkodtam reggel az Andrássyn sétálva, hogy ha két megkülönböztető jelzést használó autó találkozik egymással egy kereszteződésben, akkor K.R.E.S.Z. szerint mi a teendő vajh?
Ilyenkor újra él a jobbkéz-szabály? 😀
– Kicsit jobboldai a nyomtatónk!
– Miért? Narancssárgán nyomtat?
– Nem. Nézd a feliratot, rendeljen cián patront…
Mivel a betiltott reklámok eddig is nagy sikert arattak, gondoltam folytassuk is a sort.
Most jön egy aranyos Mercedes reklám, ami egyébként ismét egy szakállas viccen alapul. Ilyenkor azért felmerül bennem a tyúk vagy a tojás örök kérdése…
Merült fel bennem a címben szereplő kérdés, miután a Nemzeti Hírközlési Hatóság nyílvánosságra hozta az itthoni mobil kommunikációs piacon a verseny élénkítésére vonatkozó terveket. Ennek jegyében megnyílt az út két újabb lehetséges mobil szolgáltató megjelenése előtt a magyar piacon. De vajon kikre lehet számítani?
Az elmúlt évek alatt, egészen pontosan körvonalazódott számomra, hogy a Bëlga névre hallgató csodálatos formáció miatt sosem fogom véresre sírni a párnámat, no meg eszeveszetten tobolni a koncertjükön az első sorban.
De, tegnap este átestem a tűzkeresztségen, mivel Zsuzsit elkisértem Morrison’s 2-be, ahol a fent említett, magukat mókásnak tartó hipháp együttes koncertjére.
Azt hiszem, sosem vártam még ennyire, hogy egy koncertnek vége legyen. Hogy telt ház volt, az csak egy apró szelete az estének, de sajnos nem tudom elviselni azt a fajta igénytelenséget, ami „dalszövegeikből” árad.
Oké, lehet, hogy sokaknak viccesek a szövegek, és én vagyok prűd. De én mocsok mód nem tudok ezen röhögni, inkább csak erőteljesen szánakozó arcot tudok vágni azokra, akik ezt értékelik.
Egy-két-há
K*rva anyád
Négy-öt-hat
Szopd le a f*szt
Hét, nyolc, kilenc, tíz
Nyeljél g*cit, vagy négy-öt decit
Ez most jó, nem?
Ezek után egyébként miért csodálkozunk azon, hogy a felnövő generációknál tök normális, hogy 12-13 évesen cifrábbul káromkodnik, mint amit én valaha vidéken hallottam.
Gabóval baszélgettünk telefonon tegnap több mint 3 órát, és mesélte, hogy voltak egy helyen a héten bulizni ismerősökkel. Gondoltam hát egyet és elkezdtem nézegetni a party fotó oldalakat, hátha találok valami értékelhető fényképet az estéről, vagy valami ilyesmi.
Nagyjából 10 perc alatt meg is untam a keresgélést, mert egyik normális oldalon sem volt fent kép erről a buliról, viszont megütötte a szemem egy kép, amely konkrétan a nap legnépszerűbb képe volt – és a folytatásban meg is tekinthető.
A képen szereplő hölgy szerintem magasan megérdemelné a 2008-as év Hello Kitty reklám picsája címet. „A 2008-as évben a Hello Kitty díj győztese” bővebben
Akik rendszeresen és régebb óta olvasnak, azok még emlékeznek arra, hogy a tavalyi évben ott voltam a Veet Elite Model Look Hungary döntőjén, és idén sem volt ez másképpen. Alapvetően két dolog volt más, az egyik a helyszín, a másik pedig az időpont.
Ha az ember fogorvosnál volt, és kapott a baloldalába két érzésteleítőt, akkor ezután 10 perccel nem jó egy fényképész székébe ülni, mert érdekes képek fognak készülni, vagy jócskán lesz dolga a photoshopnak…
Mindegy, én merész vagyok és bevállaltam.
Kiváncsian várom az eredményt 🙂
Szóval ne sírj értem Budapest, mert bár most vonaton ülök, ami éppen indul.
De szombatra fiad visszatér 😉
Schipty tette ma ki amaz nagy wiw üzenőfalára, én meg megosztom veletek jól.
Ez rohadt nagy 🙂
Napok óta tudom, hogy közeledik a Blog Action Day, amikor is a szegénységről kell, vagy kellene írnom, de valahogy nem igazán volt rá nagyon ihletem. Azt hiszem, a téma túl nagy és komplex ahhoz, hogy bárki is érdemben foglalkozzon vele.
Nézzük csak, hogyan is segíthetünk azokon, akik rászorulók, és most nem feltétlenül az utcán lakókról beszélek, bár ők is beletartoznak ebbe a körbe. „A szegénységről – Blog Action Day 2008” bővebben
Nos, amiről korábban már hallani lehetett, bizony lesz régi-új fémpénzünk, miután megváltunk itt az 1 és 2 forintosoktól. Méghozzá a 200 forintos.
Aki emlékszik, 1992-ben volt már egy pár környi fém 200-as kibocsátás, aminek az első körét vissza is hívták, mert túl sok volt az ezüst tartalma a pénznek, és olyan 10x annyi volt az érem tényleges értéke, mint a névleges. Ezután jött még újabb veretű érme, amikben már csökkentve lett az ezüst tartalom. Az első nagyon magas ezüst tartalmúnak a hátoldalán a Nemzeti Bank épülete volt, a második veretűn szintén, a harmadik körben pedig Deák Ferenc jelent meg a hátoldalon, ha jól emlékszem.
Az alábbi találós kérdés, az amerikai bankrendszer jelenlegi állásáról Ákostól kaptam:
– Milyen egy amerikai bank mérlege?
– On the left side nothing’s right. On the right side nothing’s left
Július elején vitt magával bulizni Zsuzsika Romkertbe.
Nem rég találtam meg a közös képünket 🙂
Nos, csak hogy ma is lehessen rám anyázni, ismét sikerült valamibe belenyúlni.
A történet röviden annyi, hogy van egy deviza számlám, ahol a számlavezető bankfiók külföldön van, ám de VISA kártya van a számlához, és mondjuk szeretnék itthon, Magyarországon EURÓt kivenni ATM automatából.
„Mission Impossible, avagy magyar bankok és az euro” bővebben