Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Az ünnepek előtt egyik este ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy nekivágjak az Andrássy út, Jókai tér, és Liszt Ferenc tér által határolt ubranisztikai és gasztronómiai dzsungelnek, némi táplálék keresési célból.
A fejembe vettem, hogy megnézem mit tud az Andrássy úti Pizza Marzano, mivel szinte minden reggel és este előtte megyek el, de ég a pofám, hogy még nem voltam, ezért erőteljesen éhes állapotomban betértem, és megnéztem.
Nos, egészen régen írtam már gasztro témájú bejegyzést, ezért úgy gondoltam, hogy akkor most kerítsünk sort erre is. A ma esti vacsorám helyéről fogok most egy rövidbe szabott beszámlót rittyenteni.
A dolog apropójaként két dolog szolgált. Az egyik, maga az a tény, hogy éhes voltam, és gondoltam nézzünk körbe a környéken ahol lakom, és ne csak főzeléket, kínait, indiait, törököt, vagy éppen gyors étterminek csúfolt szemetet együnk, hanem kivételesen a tradícionális magyar konyhába tekintsünk be. A másik pedig az, hogy hetek óta, minden nap a Menza mellett megyek el, és kiváncsi voltam, vajh milyen a kiszolgálás, a környezet, a légkör, és nem utolsó sorban a főztjük.
Tehát „DjZoNe menni Menzába kajálni, aztán meg le is írja jól” következik a folytatásban.
„Egy kicsit retro, egy kicsit kerek, de kényelmes, és finom” bővebben
Nos szóval ilyen szolid, és szerény ebédet sikerült összeütni Juditéknál 🙂 „Ez az ebédünk” bővebben
Tegnap Henivel mentünk egyet koktélozni, és mindketten alkoholmentes koktéllal bírkoztunk, mert az adta magát, meg kocsi, meg minden. Balu nagy kérdőszemekkel nézett rám, hogy miaz, hogy én alkoholmentest iszom, ne hozzak már rá szégyent 😀
De végülis engem egy igazi klasszikus koktéllal örvendeztetett meg.
Ez pedig Cactus Juice névre hallgat, és valami hasonló az állaga, mint az oldalt látható zöld szépségnek.
Próbáltam keresni egy Cactus Juice receptet, de mindenhol más írnak, így még tanácstalan vagyok melyiket rakjam ki. De majd estig kitalálom 😉
Ma a szokásostól eltérően az étkezés hideg és nomád formáját választottam.
Ennek eredményeképpen díszeleg itt az asztalomon egy nagy tányér, felszeletelt, ízletes és hívogató illatú sárgadinnye, ami hamarosan kulináris élvezetek forrásaként tűnik majd el vészjóslóan mosolygó fogsorom mögött 🙂
Mondhatnám, hogy dinnyét eszem, harsog a fogam alatt,
de nem 😀
Szombat délután unatkoztam otthon, és MSN-en kiírtam a nevem mellé, hogy hol ebédeljek. Jöttek, az elmésebbnél, elmésebb ötletek, mire végül Ákos ajánlotta az Abszint nevű éttermet az Andrássy úton, és felajánlotta hozzá a társaságát is. Ez ebben a formában egy nem visszautasítható kombó volt, ezért fél négykor találkoztunk is Oktogonnál. „Abszint kávézó és étterem” bővebben
Kedden Tamással azon tanakodtunk, hogy mégis hol kellene ebédelnünk. Okulva a hétfői esetből, nem a Batthyány térre mentünk.
Most én voltam a soron, hogy átutazzak a városon az ő munkahelyéhez közeli helyre, ezért felcsaptam a Budapest Explorert, és megnéztem milyen helyek vannak a Parlament környékén.
Két hely között tanakodtunk igazából.
Mindkettő a Nádor utcában van, pontosan egymással szemben. Az egyik a Maxi Faloda volt, a másik a címben említett Fast Food Café, mint kitalálható végülis az utóbbiban kötöttünk ki a nagy sor ellenére is. Egyrészt azért, mert számomra igényesebbnek tűnt, mint az út túloldalán lévő, másrészt azért, mert először a Maxit néztük meg, és rohadtul nem volt kedvem már visszamenni, mivel mindkét helyen nagy sorbanállás volt. „Fast Food Café” bővebben
Nos, akkor folytatnám is a héten megkezdett gasztro sorozatomat, és elmesélem hol ebédeltünk Tamással hétfőn dél tájban.
Szenvedéseink helyszínéül a Batthyány teret adtam meg támpontnak, és gondoltuk, hogy ott majd biztosan találunk valami normális kajádát. Nagy Palacsintázója nem éppen ebédelni való hely, pizzázni pedig nem nagyon akartunk a Marzanoban, azért lépkedtünk is tovább… „Szicíliai étterem” bővebben
Nos, ahogyan azt tegnap is, no meg a legutóbb is kiderült, szeretek új dolgokat kipróbálni. A héten sem volt ez másképpen. Az áldozat már a képen látható „Kinder Bueno White” bővebben
Ez a neve egy kis boltnak, ami a Kolosy tér és a Bécsi út találkozásánál van. Múltkor voltam bent körbenézni, most pedig ebéd után egy picit betámadtam, és beszereztem némi különlegességet, mivel szinte csak azzal van tele a bolt. „Bécsi Delikát” bővebben
Még korábban igértem, hogy Gourmandkodom egy picit és mesélek a Mexicanos nevű étteremben megesett vacsoránkról, amit Tamás barátommal fogyasztottunk el egy csendes kedd estén. „Mexicanos Étterem” bővebben
Gondoltam beszámolok nektek a szombat déli ebédelő helyem tárgyáról, mivel bár anno a gyrosnak csúfolt szemetüket kóstoltam, amit ablakon át terítettek az utca emberével, no meg a pizzájukat, ami újabban menő arrafelé, gondoltam kipróbálom mit nyújt az étterem. Igen gasztro rész jön.
Meglehetősen régóta kerülgetem Podmaniczky és a körút sarkán lévő Noa Grillt, de még nem vett rá a lélek, hogy megnézzem milyen is bent a happening, a kiszolgálás, no meg a konyha, de most elővettem minden magas elvárásom, és nekik estem, egy szombat délután fél hármas időpontkor, és megvizsgáltam őket jól. „Noa Grill” bővebben
Elmesélem, hogy milyen volt egy „somlóira beugrani” a Liszt Ferenc térre, és egy asztalnál ülni, a kivételesen 3 napig itthon vendégeskedő Szűcs Krisztiánnal. „Szűcs Krisztián itthon” bővebben
Tegnap ebédeltem a Picante nevű helyen, a Szépvölgyi út és a Folyondár utca sarkán, ahol is szembe találkoztam a következő elsőre meghökkentőnek ható itallal:
Tegnap este megcsináltam életem első tejszínes csirkemellét Szaffynál, és aki kóstolta, aranyba öntötte volna a kezem, vagy valami ilyesmibe. „Mester szakács kurzus” bővebben
Amikor a ZL Rendszerháznál dolgoztam, volt némi érdekeltségünk a Hármashatárhegyi tornyokban, és elég sokat járhattam volna arra, de mindig kimaradt az életemből, viszont, mint említettem Attila meghívott ma egy ilyen szűkebb körű sétálós, iszogatós naplemente nézős estére.
Háromkor találkoztunk Kolosy téren, vele, Anikóval, és Erivinnel, aki biciklivel jött, és mondta, hogy igazából ő feltekerne…
Hát jó 😉
Ő kipihegte magát mire a mi buszunk felkúszott, aztán egy kisebb kaliberű kálvária vette útját.
Amig a buszmegállóból felértünk a hegytetőre.
Ezért viszont kárpótolt a látvány, a siklóernyősök, Epstein és Bori társasága, a nap lementem utánna a város és környék látvány sötétben, a forralt bor, a Bacardi 151, és végül a Cézár saláta a Rekettyés nevű étteremben. Sőt útközben hazafelé, még a Daubner cukrászdát is megkóstoltuk 🙂
Szóval pénteken délután találkoztam a Kolosy téri CBAban egy ismeretlen csomagolású Kinder édességgel, amilyet még sosem láttam. „Kinder Choco Sticks” bővebben
Mondhatni, egy szelet, közel-kelet, és akkor még rímelne is 😀
Gondolkodtam rajta, hogy írok a hétvégémről, de ami lényeges volt, arról megemlékeztem már. Arra meg most nem érzek affinitást, hogy írjak egy, buliztunk-ittunk-fényeztem-kajáltam-aludtam-másnapújraugyanez jellegű postot. Bár nem szoktam le róla nyílván, de most inkább gasztro bloggerkednék, és bemutatnám, a helyet, ahol vasárnap este vacsoráztunk Zsuzsival.
Már több alkalommal néztem az Istanbul névre hallgató török csodát, a Teréz körút Aradi és Szondi utca közötti részén. De bemenni eddig még nem nagyon volt affinitásom. Viszont ez a drága nő azt mondta, hogy jó hely, és meg kell néznem. Én pedig nem vagyok semmi jónak az eltrontója, főleg ami a közel-keleti konyhával kapcsolatos, ezért hát miért is ne. „Istanbul, avagy egy szelet ázsia Budapest” bővebben
A kora hajnali fekvésnek két következménye lett, az egyik hogy elaludtam, a másik ennek folyományaként az, hogy negyed négyet mutatott az óra, amikor ránéztem, így Tibi esküvőjéről igencsak sikerült lemaradni… #%!?&*!?@!? „The day after” bővebben
Az első állomásunk ma este az OldAmsterdam nevű étterem volt, a Királyi Pál utcában, két köpésre a Kálvin tértől. Lehet sznob köcsög helynek titulálni, lehet minket is annak, mert oda mentünk, de tény ami tény, hogy jól éreztük magunkat, jó volt a társaság, jól föztek, és a belga sörök…
Szóval Csabi, Viki, kangi, Kalóz, Ákos, Andris és Márk társaságában vágtam neki az estének a fent említett helyen. A kiszolgálás kifogástalan, de a kaják nem voltak olyan „hubazmeg de nagy” adagok, de emberiek voltak, ehetők voltak, és vacsorának maximálisan megfelelt. Ittam náluk Chimay névre hallgató vörös sört, majd egy Duvel vagy valami hasonló névre hallgató világos barátját, és e kettö közt kaptam meg a Birkapaprikásom galuskával és salátával 🙂
A desszertjeik nem voltak semmik, legalábbis marha jól néztek ki. A számlánk végösszege igy nyolcunkra 28.061 Ft volt szervíz díjjal együtt, ami szerintem leírva sok, a helyszínvonala alapján reális 🙂
Ezután becéloztuk gyalog a Café Zenitet a dohány utcai Zsinagógával szemben, ahol dupla kolumbiai kávét kértünk, bár nem tudom azt kaptunk-e. Minden esetre lórugás feelingje volt…
Felébredtem töle rendesen, ami azt illeti.
Ezután Deák tér és Astoria közt csatlakozott hozzánk Sanyika, ezután Morrison’s felé vettük az irányt 🙂
Kiegészülve Judittal, Zozóval, Csabával, Zolival és Balázzsal, aki mint megtudtam szintén producer, és a citromsárga felsője árulkodott róla, hogy igazából inkább a másság felé hajlik. 🙂
Végülis kikértük Kalóz által propagált gégepukkasztót, aminek az íze erősen hasonlított egy mentolos fogkrémre, de legalább volt benne némi aldehid származék, és a hatás valóban a „amikor szétverik az ember agyát egy lédús citrom szeletre erősített vaskos aranytéglával” jellegű volt 🙂
Énekeltünk egy USA for Africa – We are the worldöt. Amivel önmagában nem kis hangulatot csináltunk, mondjuk igy is közel 20-an énekeltük, csak azokkal, akikkel lementünk 🙂
Hajnal 3 körül jöttünk ki, miután hosszabban beszélgettem Lacival, a Morrison’s 2 projekt részleteiről, a nyitó buliról, és minden hasonlóról. Közben énekeltünk egy Greenday számot, még hozzá a Boulevard of broken dreams-t.
Most itthon blogolok, Judittal éppen készülünk aludni, holnap pedig kocsival Bajára, egyrészt mert mivel én úgyis teljes árat fizetnék, ő meg diákot, kocsival jobban járunk és 2 órával tovább alhatunk 🙂
No akkor 5 óra múlva kelek (9 kor) aztán go go go, vasárnap pedig délelött ismét pöst 🙂
Nos, köszönöm hölgyeim és uraim, egy élmény volt a ma este 🙂
Aki pedig nem tartott velünk, azt sajnálom 😉