A helyzet az, hogy lassan WordPress alverzió is gyakrabban jön ki, mint ahogy én ide írok… 🙂
Na jó, azért itt még nem tartunk.
Viszont, az előbb elszégyeltem magam, amikor a naptárra nézve realizáltam, hogy ebben a hónapban még nem igazán termeltem ide semmi olvasnivalót. Amiben a gond, valójában nem is az, hogy a betű iránti éhségeteket nem tudjátok csillapítani, hanem az oldal elsődleges célja vész el, miszerint nem maradnak fent darabkák a kis életemről…
Zeneileg totális zavar van nálam pár napja, mert felborult a harmóniának nevezhető állapot kedves külső behatásra. Így most válogatatlanul hallgatok mindent, ami eszebejut, elkezdem dúdolni, vagy éppen üvöltözni.
(tovább…)
Az utóbbi egy hétben egészen sokan megtaláltak azzal, hogy miért nem írok, meg mi van velem, és úgy különben is. Szóval, most ráveszem magam, hogy firkáljak ide egy picit 🙂
Tornyosul felettem elég sok dolog, ezekkel próbálok harcolni.
Úgy indult a dolog, hogy tegnap reggel úgy éreztem, hogy nem túlzottan működik minden jól hasi tájékon, mondhatni kellemesen görcsöltem, mint valami bél csavarodásos.
Mivel a következő egy órában sem javult a helyzet, felhívtam a háziorvost (akitől ugye a lakást bérelem), hogy hát igazából kellene némi táppénz, mert így ma tuti nem tudok dolgozni. Azt mondta, hogy természetesen, és majd jöjjek be a rendelőbe, ha már mennék dolgozni, addig ketyeg a táppénz. Ezután hívtam Ágostont, hogy az van, hogy fekvés itthon, mert felkelni az nem nagyon megy. Mondta, hogy jobbulást.
Hetek óta csak rohanok, felforgatott életritmust folytatok, hajnalban fekszem, 10 után kelek, vágtatok be dolgozni, és éjszakába nyúlóan bent maradok. Majd ugyanez előlről.
Az irodai dolgaimmal nem haladok úgy ahogy szeretnék, bár ezzel van a legkisebb gond, mert ez legalább közel van az elvárási szintemhez, a nagyobb gond, hogy másban nem haladok. A hétvégéim jellemzően elúsznak valami felesleges pepecseléssel.
Egy picit be vagyok fáradva.
Éh gyomorra dex barátommal letoltunk fejenként két Kwakot Mosselenben, majd egy picit így megütött mindkettőnket. Ezután egy pöppet úgy gondoltuk beülünk a Király utcai KFC-be, és ennénk valamit, mert így az adja. Most pedig éppen ezekben a piros bőr jellegű fotelekben terpeszkedünk, nézzük a körutat, fikázzuk az arcokat, akik elmennek előttünk, le-, vagy felszállnak a villamosra.
Ez ilyen nagyon chill out.
De kész vagyok…
Szerintem aludni kellene…
Ha az ember fogorvosnál volt, és kapott a baloldalába két érzésteleítőt, akkor ezután 10 perccel nem jó egy fényképész székébe ülni, mert érdekes képek fognak készülni, vagy jócskán lesz dolga a photoshopnak…
Mindegy, én merész vagyok és bevállaltam.
Kiváncsian várom az eredményt 🙂
Történt, hogy múlthét szerda magasságában kaptam egy munkát, amiben a német Zott cégnek kellett az egyik új termékéhez kapcsolódó közösségi oldalt csinálni, bloggal, videó feltöltéssel, konvertálással, mindennel.
Szóval az van, hogy a pénteki nappal együtt sikerült a hétvégén közel 40 órát dolgoznom…
Igen, az normális helyeken egy munkahét, ilyen abszurd helyeken, mint Ákosnál 1.5-2 munkahét 😀
(tovább…)
No igen, éppen ez a szám szól a hangfalaimból, és azon gondolkodtam, hogy némi nemű jelet adok arról, hogy hogyan is vagyok (tovább…)
Igen, egész este ágyban voltam, a probléma, hogy dolgoztam, és kb ez 4 óra alvással járt. 😐
De ma kész lesz a projekt, amit csinálok, aztán kialszom magam, mondjuk Baján, a hétvégén 😉
Van egy szint, amikor azt érzed, hogy mindjárt elalszol.
Aztán jön az állva, kitámasztott karra támaszkodós
Majd az ülves bárhol elalvós.
De ezeket ma este agregáltam, és Apesz kocsijában ülve elaludtam többször is,
kajával, pénztárccával és kulccsal a kezemben
Szóval tegnap a közérzetem nem éppen a legjobb irány felé haladt…
Ezen némi képpen segített az a két pohár forralt bor, amit a KEKben magamba eresztettem.
Majd itthon előkerült a jó öreg Johhny fiú, amiből a kádban forró fürdőzés közben fogyasztottam, lefekvés előtt, pedig csináltam forró borsmentás teát, és törököző alatt inhalláltam belőle, és ez jót is tett. Végig izzadtam az éjszakát, de legalább most elfogadható a közérzetem, és a fura anyagok is képesek távozni belőle orron át. Szóval minden szép és jó.
Szerintem ezt az inhallálós dolgot újra megjátszom és úgy megyek dolgozni 🙂
Fáj a fejem, kapar a torkom, és be van dugulva az orrom.
ha ez így marad se New Technology Meetup, se Francesco bulija nem játszik.
Mint látjátok újabban úszom a dolgaimban.
Az elmúlt két napban is otthon voltam, és magán melókat csináltam.
Konkrétan 5 teljesen különböző layoutot csináltam egy cégnek, akiknél hétfőn ebédidőben voltam tárgyalni. Ma küldtem el őket véleményezésre. Kiváncsi leszek.
Ma, ahogyan az látszik is oldalt szülinapi New Technology Meetup lesz a KEKben, amit már nagyon várok, lévén, hoyg még nem voltam ilyen rendezvényen. Utánna Pedig Francescoékhoz megyünk házibuliba, elvileg 🙂
Most pedig keresek valami zenét, ami még nem volt kint 🙂
Igen, ez pont jó lesz. A Gladiátor című film főcíme, a Now we are free.
Az ember néha észreveszi, hogy mennyire függ, a napi rutinjában akár mentálisan is a XXI. század vivmányaitól. Igen, otthon hagytam reggel a mobilom… HÉVen tünt csak fel.
Szerintem mire hazaérek 86 nemfogadott hívás 30 sms és hasonlók fognak várni. 🙂
No mindegy, egy nap nyugi 😉