Címke: karaoke

Egy dúrva ősz nyitó buli

Tegnap este Morrison’s 2-ben volt szerintem a legdúrvább évadnyitó buli.

Az egy dolog, hogy a hely tele volt. Az egy másik, hogy nyílt két teljesen új rész, az egyik az udvar, szökőkúttal, tánctérrel, nagy pulttal, leülős résszel, második bejárattal, no és az emeleti rész. De szokatlanul normális és igényes társaság volt fent. Nem voltak lent strandpapucsos emberek, nem jöttek oda blőd zenei kérések.

De értékelték a zenét, és mind az 5 tánctéren, és tudtak bulizni.

Zárás után pedig Dáviddal beszélgettünk, és mondta, hogy minden eddigi rekordot megdöntött az esti buli. Azt hiszem, ha minden este ilyen közönségnek lehetne műsort csinálni, mindenki összetenné valamennyi kezét. Én nagyon jól éreztem magam, azzal együtt is, hogy az időm nagyrészét a fénypultban töltöttem.

2Unlimited a Café del Rióban, és a többi :)

Úgy indultam neki az estének, hogy majd Heniékkel találkozunk jól este 10 körül a helyen, és lesz idő kivárni a várhatóan hosszú sort, meg esetleg inni valamit, és ilyesmik.

Nos, ez már a villamos megállóba éréskor megbukott, mert ekkor derült ki, hogy egyrészt valahol isznak már, másrészt Nelli nem adta át Heninek, hogy jövök én is… „2Unlimited a Café del Rióban, és a többi :)” bővebben

Jolly Roger’s

Jolly Roger\'s

Hallottam már erről a helyről, de egy kedves ismerős invitálásának engedve tévedtem le végülis. Lehetséges, hogy magamtól nem nagyon mentem volna le, mert valahogy nem vágytam arra, hogy egy kalóz kapitányban szórakozzak 😀

Most erről az élményemről fogok mesélni, no meg a Best of Karaoke estjéről, és még Bizsuval is találkoztam lent.
„Jolly Roger’s” bővebben

Hosszú hétvége – Vasárnap és Hétfő

A szombat este megpróbáltatásait sikerült vasárnap délre kipihenni, aminek következtében tudtam haladni egy kicsit a munkáimmal is. Majd este felé úgy gondoltam, hogy milyen mókás lenne lemenni Monte Carlóba karaokezni egyet. Ami azért egy picit elhúzódott… „Hosszú hétvége – Vasárnap és Hétfő” bővebben

BackstreetBoys Tribute

Alex, a tegnap esti karaoke műsorvezetője úgy vélekedett, hogy Hori, Schipty és én vagyunk a BackstreetBoys Tribute… 😀

Eddig voltunk már sok minden, de ez még nekem is új volt 😀
Legközelebb már autógrammot is osztogatunk. Ellenben hazaértem, és valakinek a tollát találtam a zsebemben. Szóval akinek hiányzik, akkor nálam van 🙁

Eheh, vagyis Electric Zuboly Orchestra koncert

Este lerángattam Gandit Morrison’s 2be, ahol végülis a ruhatárban előterében ültünk le sörölni, és beszélgetni, miközben a nagyszinpadon zajlott az Electric Zuboly Orchestra koncertje.

Elsőre, amikor belehallgattam borzasztónak tűnt, majd Gandi is odarakta a füleit, és neki is felállt a szőr a hátán, szóval inkább elvonultunk a már említett legcsendesebb helyre beszélgetni. Ezután megjelent Hori és Schipty, velük pedig szinte kötelező kimenni bulizni, ez így is történt…

Amikor az elsősorban álltunk, elkezdtük élvezni a koncertet, mert megláttuk, hogy a beatboxkoént a szinpadon üzemelő Busa István nagyon jól tolta. Ezért maradtunk, és nagyon megtetszett a zene amit csináltak. Az utolsó számot agrár-technónak nevezték, pedig nem sok technós vonulat volt benne, mondhatni semmi 🙂

Viszont tényleg marha jók voltak.

Az este további részée úgy alakult, hogy Gandi a sok munka miatt, elhúzott aludni, mi pedig letelepedtünk a Karaoke teremben és elénekeltünk mindet a Hófehér Jaguártól, a Balatoni nyáron át, a Get Downig.
Az est mérlege: 2 üveg Coronita, és egy üveg pezsgő…

Rohanós szombat

A masszív péntek után sikerült egy deles kelés formájában hozni a szokásos szintet. Ekkor elkapott a tettvágy, hogy ma csináljak valamit, de ezt végülis el hessegettem, és nyújtózkodtam tovább. „Rohanós szombat” bővebben

DjZoNe: két nap, három éjszaka a Morrison’sban

Nem, most nem bársony nyuszit fogok mesélni (igen noel, fordíthatnál még pár részt, várom a folytatást), hanem az elmúlt két és fél napomat 🙂 „DjZoNe: két nap, három éjszaka a Morrison’sban” bővebben

kangi szülinap

Mielőtt bemutatnám a ma estémet, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a Török Nikolettánknak, vagyis kanginknak sok boldog szülinapot kívánjak!

Erről az öröm teljes esetről a ma este témájában még lesz szó egyébként.
Szóval sikeresen vettem a reggeli kelés című műveletet, délután fél kettőkor… Azt egyész déltuán kockultam, maileket olvastam, designoltam, és msnen kommunkáltam emberkékkel, főleg hölgyekkel. Este nyolckörül pedig ismét úgy gondoltam, hogy várnak a kilóméterek, így neki estem, a szobabiciklimnek, mármint képeletesen úgyértem. Amugy nem esnék enki, mert akkor kék lenne a fejem, mert az kemény, és nem szép a végeredmény…

Miután letekertem huszonsok kilómétert, írt nekem Zsuzsi, hogy nem kerestem, és hogy megnézné arcom. Tíz perccel utánna már itt is volt. Vittem le neki burnt, és elkisértem a Forgach utcába latin táncra…
Persze a jég nem tört meg nálam, még mindig nem szeretem, mármint magát a stílust. De vállaltam, hogy elkisérem…
22:25-re oda is értünk, és azt mondta, hogy beugrik, táncol 1-2 számot és jön is. Bár ennek már akkor 0 volt a valószínűsége, amikor a kezembe adta a kocsi kulcsát, hogy ülljek be addig.

Közben lezavartam pár telefont, próbáltam Hannát lerángatni Morrison’s 1be, de nem kívánta a fájást…
Végül elvitettem magam Oktogonhoz, ha már háromnegyed órát bandáztam a kocsiban egyedül. Onnét elkisértem egy helyre, ahol egy ismerősével kellett beszélnie, végül pedig lehívtam Morrison’s Operába.
Volt akivel már a női mosdóban összehaverkodott, és van aki oda jött megismerkedni vele, így szabad volt bemutatni 😀

De háromnegyed egykor mennie kellett, mert egyre Insideba igérte magát. Én is voltam még ezután kb 1 órát, majd nekivágtam a Morrison’s 2-be vezető út vége láthatatlan hosszának. Kettő után sikerült is leérni. A lámpák még mindig olyan szarok voltak, mint tegnap… Szóval majd szólok Gabikának, hogy igazítsa meg őket jól, mert 3 lámpa saját birodalma akart, és nem reagáltak a program jelekre, csak a színre és a sebességre:D

Lent találkoztam Horival, Schiptyvel és velük lévő 2 hölggyel, akikkel megpróbáltak tánc jellegű mozgásokat végezni, több kevesebb sikerrel 😉

Buli végeztével elindultunk az Oktogoni meki felé, ahol sikerült Zsuzsi kocsija elé parkolni, másrészt buszmegállóban megállni necces, ezért Apesz inkább az egyik mellékutcában rakta le a kocsit. De a kilóméteres sor miatt, inkább elindultunk a Nagyvárad téri behajtós verzió felé.
Öt után értem haza, most pedig leragad a szemem…

No kiváncsian várom a vasárnapot 🙂
Jó éjt/reggelt/elalvás előtti időt 🙂

Tonight

Nos, ma igazából nem sok extrától tudok beszámolni.
Hazaértem munkából, majd a hölggyel folytattunk némi telfonálást, aztán skypeoltunk, mert az ugye jó. Aztán megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemondani a mai programom egy teázás fejében…

Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem szeretek segget csinálni a számból, főleg hogy legalább 4 embert hívtam el, így muszaj volt lemennem, ezért tettem egy köztes ajnálatot, hogy eljövök éjfélkor, és akkor átmegyek megmelegíttetni a karaoke megpróbáltatásaiban megfáradt pici torkom…

Végülis elég szép társulat gyűlt össze, akiket a cimkék közt majd úgyis olvasni lehet 🙂

Márk és Bori voltak az elsők, akik beadták az unalmast. Persze, Bori hatkor kel, megértem. Én lehet akkor még le sem fekszem… 🙂

Utánnuk egy jó órával én is úgy gondoltam, hogy a kedvenc koktélom és Apesszal elfogyasztott söröm után igazán megérdemelnék egy kis forró teát. Így hívtam taxit, és amikor kérdezte, hogy mégis merre menjünk, mondtam, hogy nyugati felé, onnét kitalálom. Opera előtt hívtam fel a kisasszonyt, hogy hozzá vitessem magam, vagy haza.

Nem volt nehéz kivenni a hanghatásokból, hogy sikerült felkelteni, és úgy érzem, ez volt az egyetlen dolog, amit biztosan nem akartam. Annak ellenére, hogy azt mondta jöjjek, inkább úgy gondoltam, hogy hagynám aludni. Jó éjszakát kívántam, majd letettem.

Weird

Azt hiszem a ${title}ben szereplő szó adja a legpontosabb definícióját a hétvégémnek…

Kellően sok hatás ért ahhoz, hogy az egész, így képként összeállva egy fura, extrém, őrült, de ugyanakkor mókás, és egyedi három napos részt alkothasson, az egyformán, átbulizott, átfényezett és átaludt hétvégéim végeláthatatlan tengerében…

Vacsora főzéssel indult a hétvégém, és egy török vacsorával ért véget, szóval ilyen szempontból az étkezés egyfajta keretet adott neki. Alvásból most nem volt hiány, ezért forulhatott elő az, hogy 17 nem fogadott hívás és 2 sms várt válaszra a ma délutáni ébredési procedurám befejeztével.

Részleteket majd később, vagy lehet hogy csak egy privát, vagy jelszavas postban emlékezem meg róla. Elsődlegesen azért mert több olyan dolog is van, amiről nem akarom, hogy a teljes olvasó közönség tudjon. Másrészt, azért mert valószinűleg tele lesz olyan kétértelmű és vegyes dolgokkal, amit csak azok érthetnek, akik tényleg ismernek, és közel állnak hozzám.

Szóval ennyi 🙂

Dia’s welcome party :)

Nyah, itt leírom a csütörtök estém részleteit, hogy kinél voltam filmet nézni és szolidan iszogatni (vagy annyira nem is szolidan? :P), aztán hogy mennyire elfelejtkeztem Dia bulijáról, és végül utalok arra, hogy hajnali ötkör kinek főztem vacsorát… „Dia’s welcome party :)” bővebben