Kedd este

Megérkezett Kicsi, elült mellénk, puszi-puszi meg minden. Iszogattunk, aztán gyakorlatilag mindenkinek lógott a nyakában csak engem került kilométerekről, és ez kibaszott szarul esett…

Az est fénypontja számomra, – ahogy arra már reflektáltam az előzőekben – az volt, amikor Angelst énekeltem, Zs megfogta Kicsit székestől, és beültette a Karaoke terem közepére… Így szinte végig a szemébe nézve énekeltem. A körülmények ilyen irányú alakulásának eredményképpen a szám végére erősen bekönnyesedtek a drága szemei 🙂

Iszonyat jó érzés volt ez látni. Nem tudom mi játszódott le benne, de tudom, hogy valamit megmozdítottam.
Persze, valószínű semmi köze az egésznek hozzám, csak arról van szó, hogy valami emlék előjött vagy bármi, de akkor is…

Ezzel némiképpen kompenzáltam a magamban képződött kurvaanyázást, és dühöt.

Viszont, amikor a kedves dán túristák elkezdtek beleénekelni az Eye of the Tigerébe, akkor az egyiket vesén szúrtam a nálam lévő mikrofonnal. Hirtelen megérezte hol a helye, aztán akartak jönni pajtizni, meg meghívni minket piálni.
Ekkor fogtam a kabátom és elindultam. Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi is jöttek kifelé, de csak a sarokig, mivel ők taxival mentek tovább Morrison’s Operába.

Amig a taxira vártunk álltam kicsitől kb 20 centire, a kitárt karjai közt, és néztem a szemébe.
Azt kérdezete, hogy mit szeretnék. Mondtam neki, hogy pontosan tudja, és ezután emg akartam csókolni, amire a reakció egy szolid elhúzódás és egy ‘Naaa’ lett… 🙁

Megérkezett a taxi, beszálltak, én pedig mentem haza, és szellőztettem a fejem tovább.
Szerelmes vagyok.

Update: Állítólag nagyon csúnyán kész volt a szívem csücske aznap este, és így Gandi vitte haza. Mármint magához.
Beszélgetett vele rólam, de semmi újat nem tudtunk meg. :

Hot Jazz Band vs. Morrison’s 2

Nos úgy indult az este, hogy naívan kijöttem az irodából azzal a feltett szándékkal, hogy én most bizony hazamegyek. Olyan este fél nyolc tájban. Erre felhív Ádám, hogy találkozzunk már. Ő bizony Oktogonnál van, és hogy idejön.

Találkoztunk a Budapest Bank előtt, a Váci út és a körút sarkán. Megindultunk Buda felé, majd a Vígszínháznál megtorpantunk, és csillapíthatatlan vágy tört rám, arra nézve, hogy megmutassam Ádámnak milyen koktélokat is szokott nekünk keverni Balu…
Egy szóval lementünk Morrison’s 2be.

Körbejártuk a termeket, és nidda, egy noel. A klub terem melleti pultnál találtunk rá, addigra már volt benne némi sör. Amíg ott voltam letolt olyan 4 koktélt. Közben kimentem megnézni milyen is a Szíriai gyros, és a Cseh országból importált óörmény recepet szerint készült Marlenka hírtelen egymásutánban elfogyasztva.
Nem rossz, sőőt 😉

Miután visszaértem kezdett játszani a Hot Jazz Band. Sosem voltam oda igazából a jazz műfajért, de tegnap este megint tettek egy lapáttal arra, hogy utáljam… Nos, a karaoke résznél elkezdtünk Schiptyvel vodka-narancsot és viszki-kólát iszogatni.

Majd, megérkezett a társaság szebbik fele, Kicsi is 😉
Ekkor hoztunk egy nagyobb szállítmány viszki-kólát, és szolidan iszogattunk a kara terem bejáratánál lévő asztalnál. Letoltuk a szokásos számokat. Sőt Schiptyvel megint ránkjött a hülyeség, és Backstreet Boyst énekeltünk, mert az jó 🙂
Persze, Quit playing games… 🙂

Egész este röhögtünk Zs műsorvezetési stílusán. Az ilyen „alacsony vagyok, kopasz és geci” jellegű ars poeticája mellett más egyéb poénokat is tartogatott.

Végülis 2 körül Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi úgy gondolták, hogy ők bizony átmennének Morrison’s Operába, mert az jó…

Tonight

Reflektálva noel back in (show) business írására gondoltam megírom a tegnap estét az én szemszögemből, különös figyelmet szentelve noel tekintetére, az olasz-magyar meccsre, és Krisz Rudira… 😀

Nos szóval úgy indult az este, hogy letettem a munka láncait, sietve elintéztem még pár dolgot, majd megváltottam a világot, és Arany János utcánál találkoztam Kicsivel. „Tonight” bővebben

Egy nyugis este

Az irodában bent üldögéltem háromnegyed kilenckor, amikor meglátogatott András, a szigetjegyéért. Körbe mutogattam neki az irodát, majd úgy gondoltuk kajáljunk egyet Don Pepében. Az áldozat részemröl a fokhagymás-tejfölös csirkés pizzájuk volt. (In memoriam Szeged :P) Majd elindultunk hazafelé. Felmentünk hozzám, leraktam a cuccom, és elkisértem Mechwart-ligetig. Visszafelé úton azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy korán hazaérek, lefekszem, és kialszom magam a holnapi Szigetelésre.
„Egy nyugis este” bővebben

On a night like this…

Nos, szóval az volt a tegnap esti program, hogy délután ötre hazaérek, jön egy Gls futár, lerak nálam egy csomagot, kifzetem, elmegyek Szandihoz, beszélgetünk, aztan pedig Mossellen.

A terv ott bukott meg, hogy a futár 7re jött… Azért 8-ra így is már Andrással, Gandival, Kalózzal és kangival ültem egy asztalnál, úgy hogy Szandinál is voltam kb 15 percet. Aztán tova libegtünk Morrison’s felé. „On a night like this…” bővebben