Egy hajszál

Elválásunk után vonatomra szállva,
Ősz hajszált rejtett fekete garbóm válla.
Szőkéhez vagyok szokva mostanában,
De édesanyám ilyet hord már, az ő korában.

Tartom kezemben, s vizsgálom lelkesen,
mint, ki sosem tartott kezében egyet sem.
Barnától fakóig váltakozik rajta színben,
Tudom, sok a verejték ebben a mély, ősz fényben.

Ablakból kihajolva ujjaim közé fogtam,
S úszott a szélben, ahogy erősen tartottam.
Verődött fel-le, s még százszor, meg ezerszer,
mint a jó anyám, kit az élet próbál, és elver.

Elengedtem, végül Szárszó előtt nem sokkal,
Tovaillant, s már pihen, tán kövek közt, az ágakkal.
Én jól tudom, nem méltatlanul visel ősz koronát,
Ki derekasan nevelt fel, s kiállt ennyi próbát.

Utána meredek, fájó szívvel, mikor így elválunk,
Kalauz füttye szól, mikor kérdezed újra mikor látunk.
Más felé járok mostanság, haza ritkán visz már vonatom,
De, sosem felejtem, mit kaptam tőled, anno, otthon.

Röviden

Hétvégén voltam Baján, vasárnap reggel feljöttem Édesanyámmal, a reggel hatos vonattal.
Most pedig lassan elaaszom a fotelben…
Ami, csak 3 dologért gázos:

  • égve marad a villany a nappaliban
  • égve marad a villany a konyhában
  • kiesik az ölemből a notebook…

Nati pedig tegnap lett 23. Jó nyilasként mindig üldöz, de sosem érhet útól, az az egy hónap egy nap, mindig is megmarad… 🙂

Egyébként a C&C Generalst kijátszottam Kínaiakkal 3 órája :]
A hétvégén felkerült 2 új kép galéria. Nem ez még nem a Prágai, mert az illetékesektől még mindig nem kaptam meg.
Szóval felkerült két új galéria:

No, most alvás. Hogy reggel korán keljek, és rendet rakjak, és megírjam a Prágai postom.

Jelentés

Szóval a story mesélésem megrekedt valahol a Morrison’s 2 nyitóbulijánál. Az egész estét nagyjából egy képben, egy idézetben, és egy privát postban definiáltam le. Tehát számomra nem a legjobb esték egyike volt, meg kell hogy mondjam 🙂 “Jelentés” bővebben