Gouranga

Az elmúlt három napban kétszer is találkoztam Krisna tudatú hívőkkel az utcán. Ugya szokás őket, mosolygó szerzeteseknek hívni, talán nem véletlenül. De, hogy miért is szoktam nekik megállni, és a “zadakozzáá-a-rákosgyerekekééé” jellegű embereknek nem:

  • tetszik a lelkesedésünk
  • mindig mosolyognak
  • bizalmat sugároznak
  • karitatív és szociális munkát végeznek
  • tudom, hogy arra fordítjáka az adományt, amire mondják
  • És nem utolsó sorban jól főznek 😉

Apropó, vettem ma tölük egy vegetáriánus szakácskönyvet. Igényes munka, izlésesen kidolgozva, jól illusztrált és szerintem bőven megérte az árát. Legrosszabb esetben oda adom édesanyámnak, ő úgy is nagy vegetáriánus mágus. De szerintem nekem sem árt, hogy ha tovább bővítem a gourmet tudásom. Ugyanis úgy érzem nagyon egysíkúan fözök, kell egy kis változatosság 🙂

Házat vehetsz, de otthont nem…

Nos, nem patetikus bölcsességet szeretnék ma osztani, hanem csak az otthon téma körül fog forogni a mai postom. Szóval, napok óta cuccolok át óbudáról a rózsadomb lábához. Szépen lassan csak át fog érni minden 🙂

De ma találkoznom kellett, egy üzleti partneremmel Örs Vezér téren, ezért úgy gondoltam bemerészkedem az IKEAnak csúfolt kék és sárga skandináv szörnyetegbe…

Útban arra felé, összetalálkoztam egy Krisna tudatú sráccal, aki adományokat gyűjtött.
Fekete öltönyben voltam, sötét kék inggel. Rám néz, azt mondja: “James Bond, személyesen?” 😀
Mondtam, hogy majdnem, meg hogy mire gyűjt, stb stb. Végülis nyilván adtam neki némi anyagi javat, mivel ök számomra az egyike azoknak a szociális tevékenységet végzöknek, akiknek szinte mindig adok.
Búcsúzóul pedig megkaptam tőle a legszentebb könyvüket, a Bhagavad Gítát.

Szóval folytattam az utam tovább. A mókás az volt, hogy kb azért ugrottam be, hogy vegyek egy marék vállfát, és konyhai alap eszközt. Ha a konyha az új helyen gyakorlatilag kivolt fosztva, a óbudán meg ott hagyom a régieket.
Ezzel szemben másfél óra bojongás után sikerült közel 30 ropit otthagynom – hotdog és áfonyás marhahús golyók nélkül – anélkül, hogy bármilyen bútort vettem volna.

Fizettem, majd rájöttem, hogy egyedül jöttem, nincs velem senki kocsival, szóval ezt vicces lesz haza vinni…
Mondjuk Örstől ugye van mókás Metrópótlék egészen Blaháig, ott meg csak 4-6 és már otthon is vagyok.

A mai akcióm után nyugodtan nevezem otthonnak, mivel most gyakorlatilag otthonná varázsoltam.
Színekben most a vörös (és árnyalatai), valamint a fehér dominál a lakást borító textíliák legkülönbözőbb formáiban.

A két lámpa amit vettem külön-külön is szépek, de egy szobán bellül amilyen hangulatot varázsolnak… 🙂
Mindkettőt összeraktam, az egyiket (lévén, hogy álló) beraktam a sarokba, a másikat pedig felfüggesztettem a falra (ha már ementáli szerűre van fúrva) és kinyitottam a terasz ajtót.
Ezután legszivesebben leültem volna a padlóra, hallgattam volna a tücskök ciripelését, és lájtosan borozgattam volna, kellemes társaságban…

Node ehelyett elterültem a vadiúj ágytakaróval, paplannal, és huzattal felruházott ágyamon, és csak néztem a plafont… Majd neki indultam az éjszakának.