Nos, szintén az elmúlt éves gyakorlat szerint, és a saját okulásomra utánna jártam, hogy mégis milyen munka-, illetve munkaszüneti napokra kell számítanunk a 2009-es évben.
Frissítve!
(tovább…)
Nos, szintén az elmúlt éves gyakorlat szerint, és a saját okulásomra utánna jártam, hogy mégis milyen munka-, illetve munkaszüneti napokra kell számítanunk a 2009-es évben.
Frissítve!
(tovább…)
Tavaly sikerült felraknom, egy karácsonyi üdvözletes összeállítást összeállítást, amire most egészen sokan keresnek, ezért gondoltam megint begyűjtök párat.
Tegnap leltem rá erre a csodás videóra, és alig rohogtem magam rajta betegre.
A kérdés már csak az, hogy nálunk miért nem csinálnak ilyesmit? 😀
Lehet olcsóbb és nézettebb lenne, mint egy Győzike show…
Ma én is áldozatául estem a VDSZSZ aljas móhóságának, és kisded játékának, amit ők sztrájknak datálnak. Ezért gondoltam, hogy írok én is valami hosszasan anyázós, és folyt volna szét Gaskó az anyja térdén jellegű írást, de ezt már megtették helyettem egészen sokan.
Amivel viszont a legjobban egyet tudtam érezni jelen helyzetben az Zoli írása.
A városnak ez a része lassan harmadik hete úszik fahéj illatban, tűlevélben, kürtöskalácsban, no meg forralt.
Régen iszonyatosan szerettem ezt a paraszt vakítást, hogy fel vannak díszítve a fák, meg ünnepi kivilágítás van a végig az Andrássyn és a körúton. Szerettem ilyenkor erre sétálni. Megvolt a hangulata.
Ma pedig ez teljesen mindennapos. De, ettől függetlenül imádom. Kíváncsi leszek, hogy sikerül-e majd megunni a karácsonyfa formájú világítást, az árusokat, és a penetráns kürtöskalács illatot a Liszt Ferenc és a Jókai téren.
De szerintem, ez még várat magára, mert általában jól viselem a karácsony közeli megpróbáltatásokat, főleg, ha van benne forralt bor, parázson sült erdélyi kürtöskalács, no meg éjszakai sétálások.
Szóval már megállíthatalanul közeledik felém is az ünnepek szele, már érzem a mézeskalács, cukorba mártott alma, meg a kandírozott mandula életérzést, de azt hiszem ez sem lesz nagyon más mint a tavalyi. Erősen gondolkodom rajta hogy meg kellene nézni Bécset, így a nagy adventi hajrában. Bár Éva drágám szerint tömegnyomor feeling van most kint, majd meglátjuk.
Tegnap elkezdtem írni a bejegyzésem a koncertről, aztán félbe maradt. Viszont, reggel a taxiban beszélgettem a sofőrrel, aki a koncertre vitt, és mondta, hogy ő is csupa jót hallott vissza az eseményről, és hogy tényleg olyan marha jó volt-e.
Mondtam neki, hogy nem, annál is jobb volt.
Ezért azt hiszem, egy dolog előjáróban mindenképpen elmondható az estéről, hogy aki lemaradt róla, fogalma sincs, hogy miből maradt ki. Többen voltak, akik úgy jöttek el, hogy hát lesz itt valami kis koncert, meg minden, amire benézünk, aztán majd megyünk haza, vagy éppen el sem jöttek mert „milyen szar, hogy hétfőn van, biztos aznap volt a legolcsóbb a hely a hajón”…
Nos, a helyzet ezzel szemben az, hogy egy, a magyar zenei élet színe javát felvonultató est, már csak a fellépők magas száma miatt sem ígérkezik rossz szórakozásnak. Másrészt, azért a különös nap választás, mivel ugye ezen a napon halt meg John Lennon.
Meglátod az étterem üveg ajtaját, és elkezd a nyál összefutni a szádban, mert már arra gondolsz, hogy vígan kanalazhatod nem sokára a kedvenced, mondjuk egy csirke paprikást. Ó, igen, az de jól is esne most.
Az ajtónál egy nem túl bizalom gerjesztő úr, megkér, hogy annál a gépnél válaszd ki, hogy milyen étlapról szeretnél étkezni, majd foglalj helyet az előtérben, amíg az asztalhoz szólítanak.
Leülsz bosszankodva, látva, hogy a papírodon az áll, hogy legalább 3 ember szeretne még előtted vacsorázni, és így is tele az étterem. Majd amikor a világot jelentő LED kijelzőn felvillan a számod, hihetetlen mámoros érzéssel lépkedsz az asztalod felé. A pincéred udvariasan elkéri az azóta salátává gyűrt papírodat, hellyel kínál, majd megkérdezi mivel szolgálhat. (tovább…)
Nos, ez a hét egészen anyázósra sikerült, konkrétan megtaláltam a héten pár szolgáltatónak és szolgáltatásnak az Achilles sarkát. Ezek így sorrendben Citibank, OTP, MasterCard és végül Vodafone. Az első hármat, most kihagynám – mert az egy későbbi bejegyzés témája lesz -, és csak a vodára anyáznék picit.
Történt, hogy november 23.-án ez a derék szolgáltató ÁSZF-et módosított, amiben bevezették a forgalom korlátozást. Vagyis aki 5 gigabyte feletti adatforgalmat generál, azzal szemben sávszélesség korlátozást vezetnek be a „csúcs időszakban”, aki pedig 10 gigabyte felett forgalmaz azzal szemben egész napra, a hónap végéig.
Nos, ezt a vonalat ma sikerült átlépnem…
Csúcs érzés 20-30 kilobyteal netelni…
Ma körbejártam a lehetőségeimet, és a döntésem az, hogy felmondom a vodafonenal kötött szerződésem, mivel nem ebben állapodtunk nem, amikor tavaly megkötöttem a céges előfizetéseimet. Ezt elvileg 15 napon bellül minden féle kötöttség nélkül megtehetem. Holnap beszambázom az ügyfélszolgálathoz, kiváncsi leszek, hogy ők is így látják-e a kérdést.
A vicces a dologban, hogy csak tájékoztatni felejtettek el. Mert hogy le spammelni a „Korlátlan ZENEletöltés a mobilodra!” kezdetű kör üzenetükkel, az megy. Viszont az, hogy megírják, hogy kedves előfizetőnk, új ÁSZF van, olvasd el, vagy ne, de tudd, hogy van, az meg nem megy. Persze, azzal védekeztek, hogy megírták két országos napilapban is.
Jó, de basszus, ha ránézek az órámra 2008 decembert ír. Nem 1988 decembert, amikor MINDENKI olvasta ezeket az újságokat. Igaz, akkor még talán volt is benne tartalom, és nem a reklámok képezték a törzsét.
Jah értem, szóval megint velem van a baj, mert nem járatom egyik politikai oldalhoz közelálló lapot sem. Nem nézek tvt, még csak rádiót sem hallgatok, maximum online.
Szóval holnap délelőtt bemegyek, és megpróbálom a lehető legnormálisabban elintézni az ügyet.
Viszlát Yoda mester, már nem kell a térerőd.
No, ezt a képet amúgy is ki akartam rakni mert csak.
De az igazi apropója valójában az, hogy ma kaptam egy beszólást miszerint Dj Shah – Going Wrong című számát csak azért ismerem, mert hallottam egyszer a roxy rádióban.
Nos, mióta budapesten élek az első alkalom, hogy szándékosan a roxyra tekertem hétfőn volt, mivel kiváncsi voltam a már korábban említett Dj Apesz által játszott szetre. A másik, hogy én a korábban említett számot már akkor hallottam, amikor a roxynak még a játszási listáján sem volt rajta.
A harmadik érv, a fent említett fals mondat ellen pedig ez a kép:

Vagyis a fent említett szám, nem hogy megvan, hanem bakelit formában örzöm a polcomon 🙂
Nos, az a nagy helyzet, hogy Apesz barátom felé most más szelek is járnak.
Hétfőn a Roxy rádió hullámhosszán fog huligánkodni 10 és 12 óra között, majd pedig az ebédelős időszak végeztével 14 és 16 óra között fogja a zenéket sorba egymás után rakosgatni 🙂
Én hallgatni fogom, tekerjetek ti is arra felé 🙂
Kinek ne kellene egy kis csoda a hétvége előtt. Szerint önmagában az csodával határos, hogy túléljük némelyik napot.
De ez más lapra tartozik.
Megnyugvásként egy kis csoda az Oceanlab nevű formációtól, vagyis a Miracles, eredeti verzióban, nem dübörgősen.
Úgy gondolom nem véletlenül szerepelnek a 2008-as év top 20 trance szerzeménye között, dallal is. Nyílván nem ebben a változatban, hanem valami ütősebb remixben, de most csak így nyugizásképpen ez tökéletesen jó lesz 🙂
Nos, most egy picit akkor írjunk elektronikus zenéről, tranceről, rádió műsorokról, a legjobb albumról, a DJ Mag 100-as toplistájáról, no meg a 2008-as Trance Awardsról, és a végén pedig adjunk meghallgatásra egy számot az év legjobb trance albumáról.
Ma fedeztem fel, hogy megjelent az előbbiekben már többször emlegetett Zeitgeist nevű dokumentum film következő része. Ennek kapcsán kezdtem el keresgélni, hogy vajon van-e már valami hivatalos hír az Ameroról. Amit találtam az megdöbbentett.
Egy videó fög következni a folytatásban, amely nincs ellátva magyar felirattal, ehelyett spanyol felirat van rajta. A nyelvezete viszont egyszerű, szóval alap szintű angol tudással is érhető, szerintem.
Nos, egészen régen írtam már gasztro témájú bejegyzést, ezért úgy gondoltam, hogy akkor most kerítsünk sort erre is. A ma esti vacsorám helyéről fogok most egy rövidbe szabott beszámlót rittyenteni.
A dolog apropójaként két dolog szolgált. Az egyik, maga az a tény, hogy éhes voltam, és gondoltam nézzünk körbe a környéken ahol lakom, és ne csak főzeléket, kínait, indiait, törököt, vagy éppen gyors étterminek csúfolt szemetet együnk, hanem kivételesen a tradícionális magyar konyhába tekintsünk be. A másik pedig az, hogy hetek óta, minden nap a Menza mellett megyek el, és kiváncsi voltam, vajh milyen a kiszolgálás, a környezet, a légkör, és nem utolsó sorban a főztjük.
Tehát „DjZoNe menni Menzába kajálni, aztán meg le is írja jól” következik a folytatásban.
(tovább…)
Hónapok óta tart az előrendelés a kanadai post-grunge srácok új, sorban hatodik albumára. A folyamat koronájaként hozzám is eljutott az új korong, és nagyjából háromszor hallgattam eddig végig, hogy ne ítéljek elsőre.
Tegnap este beszélgettünk Chico barátommal az albumról, és mindketten egyetértettünk abban, hogy többet vártunk tőle. Bár, már igazából beletörődhetnék, hogy a legtöbb albumon, ha van 2-3 szám, ami nagyon bejön, akkor az már jónak számít. Nos, ez természetesen megvan.
Nem tudom hányan láttátok a Zeitgeist címet viselő dokumentum filmnek nevezett összeesküvés elméleteket felvonultató filmet.
Számomra, az egyik top üzenete az, hogy bizonyos csoportok a személyiségi jogokat lábbal szeretnék tiporni, és minden eszközt fel fognak használni annak érdekében, hogy mindenki egy személyes azonosításra alkalmas digitális chippel lássanak el. A folyamat már egészen régóta tart, mivel a technológiát ’85-ben szabadalmaztatták.
Az RFID-nak jó reklámot csinált egy, bulvár hír, ami a teljes netet körbejárta annak a Santa Rosai macskának a története, akit az állat menhelyen ez alapján azonosítottak, és vissza juttattak gazdáihoz, akiktől 13 éve eltűnt.
Mennyire aranyos és ártatlan reklám, nem? NEM!
(tovább…)
Néha úgy gondolom, hogy sok kell ahhoz, hogy az ember teljesen ki tudjon kapcsolni, elvonatkoztatni a napi dolgoktól, magával foglalkozni és lazítani.
Aztán rájövök, hogy milyen hatással tud lenni rám, egy forró kád fürdő, amiből csak az orrom látszik ki, majd ezt súlyosbítandó némi bor, és máris kerekebb a világ.