Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Egy picit be vagyok fáradva.
Éh gyomorra dex barátommal letoltunk fejenként két Kwakot Mosselenben, majd egy picit így megütött mindkettőnket. Ezután egy pöppet úgy gondoltuk beülünk a Király utcai KFC-be, és ennénk valamit, mert így az adja. Most pedig éppen ezekben a piros bőr jellegű fotelekben terpeszkedünk, nézzük a körutat, fikázzuk az arcokat, akik elmennek előttünk, le-, vagy felszállnak a villamosra.
Ez ilyen nagyon chill out.
De kész vagyok…
Szerintem aludni kellene…
Nos, végeztem a fürdéssel, az arcszőrzet lezúzással, és a séró beálltással. Illesztgetem magamra a jelmez szerűséget, és lassan indulok.
Azt hiszem, egy egészen jó estének nézünk elébe 🙂
Nos, az előző bejegyzésemben megígértem, hogy új dolgokról és változásokról fogok írni. Most össze fogok szedni egy pár dolgot, ami az utóbbi 1 hónapban változott körülöttem, bennem.
Lesz ezek közül olyan, ami egy folyamat része volt, és most érett be, lesz olyan ami még csak pár napos, de említést érdemel.
Akik ismernek, azok tudják, hogy viszonylag ritkán lehet a kezemben sört látni.
Ha pedig ez mégis előfordul, akkor sem éppen a Soproni kaliberű dolgokat preferálom, hanem elsődlegesen Coronitát, Millert, Amstel Pulse-t.
A korábban említettem a Liz Strauss által hírdetett versenyről szóló bejegyzésemben, hogy a nyertesek közt voltam. És már önmagában ez a tudat elég volt nekem. A kiírásban szerepelt, hogy készülni fog egy slideshow a nyertes pályaművekről, de ez innét igazából nem is foglalkoztatott tovább. „:)” bővebben
A képek egy tömörített állományban elérhetőek itt (ZIP archívum).
A galériában is, és a csomagolta fájlban kicsinyített és válogatott képek vannak. Akinek az összes kell, eredeti méretben az jelezze nekem.
Jó volt találkozni veletek 😉
Tegnap este csodálkoztam rá, hogy milyen mocsok hatékony is tudok lenni egy este.
Úgy indult a móka, hogy 7-ig voltam irodában, aztán fél 8-tól dolgom volt, de mivel mocsok hamar a budai hdífőhöz értem, gondoltam egyet, és felugrottam lenyúzni a szőrt arcomról, hogy ugye miért is ne.
Még ezzel együtt is oda értem. Zseniális.
Aztán a frissen vásárolt keverőpultommal felszaladtam ismét a lakásba, lepakol, megsimogat, összerak, örül. Végül pedig csak leértem időben Timivel Danubius Best of koncertre.
Kivételesen felmerészkedtem az emeletre is, és megnéztük, hogy hogyan fedték be az udvari részt. Ezek állatok. De nagyon rendben van 🙂
Néha rámtör az érzés, hogy tényleg belaktam a várost.
Utazom és ismerősök itt és ott. Ismerem a gyrosonál a török srácot, a virágos kiscsajt, a boltos nénit, a mekis pénztárost. Volt egyetemi csoporttásam jön velem szembe az éjszakain, ismerősök szállnak be a metró szerelvénybe mellém, stb stb.
Ez nagyságrendekkel más, mint az első 2 évem a fővárosban, amikor bárhova mentem, sehol sem jöttek szembe ismerős arcok, még véletlenül sem. Vagy csak nem vettem észre, nem tudom.
Szerdán például ebéd után sétálgattam Kolossy téren, és láttam egy profilból ismerős arcot, amint éppen térképet bújt. Először nem voltam biztos benne, ezért megvártam, amig felnéz. De igen ő az.
Exec volt. De régen is láttam Gézát. Először láttam, hogy nem ismer meg, nyilván sokat változtam az elmúlt 2-3 évben, főleg radikális újdonság a haj hosszamban keresendő.
Node, mindegy is, a Montevideó utcába ment valahova, megmutattam neki, hogy melyik is az, ha már ott dolgozom. Közben pedig elmeséltük egymásnak, hogy ki mivel foglalkozik, milyen területen, beosztásban stb.
Aztán beszélgettünk a rég elfeledett trefortos arcokról, és ilyesmikről.
Utoljára akkor találkoztunk, szerintem, amikor Layzával mentünk megnézni az Operaház fantomját.
Jó volt újra látni.
Tegnap este szokásosan túlhajtottam magam, és majdnem fél 9-ig irodában ültem.
Aztán elindultam, hogy odaérjek a Mammutban lévő vodafoneba 9-ig, mivel a javításra leadott készülékek kb 3 hete kész lettek, és gondoltam akkor már haza is vinném őket.
Tegnap este Morrison’s 2-ben volt szerintem a legdúrvább évadnyitó buli.
Az egy dolog, hogy a hely tele volt. Az egy másik, hogy nyílt két teljesen új rész, az egyik az udvar, szökőkúttal, tánctérrel, nagy pulttal, leülős résszel, második bejárattal, no és az emeleti rész. De szokatlanul normális és igényes társaság volt fent. Nem voltak lent strandpapucsos emberek, nem jöttek oda blőd zenei kérések.
De értékelték a zenét, és mind az 5 tánctéren, és tudtak bulizni.
Zárás után pedig Dáviddal beszélgettünk, és mondta, hogy minden eddigi rekordot megdöntött az esti buli. Azt hiszem, ha minden este ilyen közönségnek lehetne műsort csinálni, mindenki összetenné valamennyi kezét. Én nagyon jól éreztem magam, azzal együtt is, hogy az időm nagyrészét a fénypultban töltöttem.
Szóval az előbbi élmény beszámolóm a hivatalos részre korlátozódott, és próbáltam valamifelé képpen bemutatni az eseményt. Most az jön, hogy mi következett utánna.
Tehát, elkezdődött a fogadás, ahol nagy szemfülességgel, el is foglaltunk egy asztalt, mivel nem szerettünk volna állva nyomakodni másfél ezer ember között. Meg azért mégis csak ülve eszik a magyar. A tálakból válogatás után visszatérve az asztalohoz láttam az egyik széken egy mexikói fazont. „Jogilag Mexikóban voltam :)” bővebben
Sok suttogást, sus-must, és belső pletykát hallottunk az elmúlt közel fél éveben a Morrison’s új, udvari részéről. Majd megjelent a plakát, hogy szeptember 11-től nyílik, és ekkor elkezdtünk igazán rá flashelni.
De, meglepetésként, már a héten bírtokba vehetett a szórakozásra vágyó közönség a kert részt, ami végülis a Morrison’s Garden Party nevet nyerte el. „Megnyílt a Morrison’s Garden Party” bővebben
Rég néztem a teraszomról a nap felkeltét.
Azt hiszem, ez is része annak, amiért szerelmes vagyok ebbe a városba. „Mennyit ér egy elveszített perc…” bővebben
Azon kívül, hogy hatalmas bulit csinált tegnap este Mr. Haddaway, beszélgetni és fényképezkedni is lehetett vele, majd pedig örömmel dedikálta a CDket és KAZETTÁKAT. Mert igen, volt olyan is, aki kazettát hozott. Ugye ’92-ben nem volt túl ritka dolog.
Az egyetlen megjegyzése csak annyi volt, hogy ezek már régi cdk, és azóta van már sok új is. Csak senki sem ismeri… 🙂
Most így a srácok mai olimpiai aranyáról ez jutott eszembe, főleg, hogy nagyrészük játszott is a filmben. Pláne, úgy, hogy tegnap néztem újra a filmet 🙂
Children of glory…
„Vizes arany :)” bővebben
Szombat este elindultam valami élelem után nézni, és végülis is Szerájban kötöttem ki, olyan este 8 és 9 között. Mivel tömegesen vonultak lefelé az emberek Morrison’s 2-be, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem már, hogy miért mennek ennyire.
Az eredmény erősen kiszámítható volt. Lent ragadtam, és úgy ahogy régen, ismét az elektronikus tánczenét felvonultató terem dj pultjában találtam magam. A kihívás ebben most az volt, hogy mióta legutóbb hódoltam VJ szenvedélyemnek, azóta lecserélték a vezérlő egységet, és a külső eszközöket is. Így újra meg kellett velük ismerkednem 🙂
Ezt egészen nagy siker koronázta, így az új barátom neve SGM Pilot 2000. Ő váltott fel az eddig csodásan teljesítő Cerebellum digi 64U-t, ami úgy a szívemhez nőtt. A hibáival együtt egy nagyon szerethető DMX fényvezérlő volt 🙂
Az új masina pedig egészen okos jószágnak tűnik, és egyben szokatlannak, az elődjéhez képest. Azt hiszem elég sokat fogom simogatni a gombjait a jövőben 🙂
Nos szóval ilyen szolid, és szerény ebédet sikerült összeütni Juditéknál 🙂 „Ez az ebédünk” bővebben
Nem rég értem haza a mai szolid Parázsban vacsorázós, aztán Morrison’s Operában énekelgetős estéről.
Fura dolgok kavarognak most bennem, legalább annyira fura, és érdekes kettősségek, mint a zene amit most hallgatok. Ez pedig nem más, mint Dj Pedro – Himnusz Extended version.
[audio:dj_pedro_-_magyar_himnusz_extended_edition.mp3]A dolog ugye azért fura, és ijesztő, mert azért csak a himnuszunkba nyúlt bele valaki, igaz nem túl bénán. De, azért mindenki feljajjdúlt rá tavaly novemberben. Viszont, jól esik hallgatni, mert mégis azok a dallamok szólnak belőle, amik egy magyar szívét a legjobban melegítik, és az elektronikus zenéhez szokott fülem is jól érzi közben magát. Egy igazi balearic hangulatú dolog lett így belőle.
Mindegy, nem cizellálom tovább.
Menő-manó is megy aludni, és keres kispárnát… 🙂
Alávaló és galád módon elraboltam egy drága kislányt tegnap délután mozizni, majd kényeszírettem, hogy jöjjön velem bulizni, és hogy érezze is jól magát :D:D:D
Úgy tűnt ez ment neki, és remélem azért nem rontottam el a teljes hétvégéjét…
Bár az otthon DVDzés is jó program, de azért annál csak jobb vagyok, nem? 😛