Kategória: Csakugy

  • Nagyvonalúság, mi?

    Nos, az volt a felállás, hogy Lovas elvtárssal elléptünk vacsora gyanánt a közeli Pizza Hutba, hogy valamit a gyomrunkba emeljünk. A kedvenc pultos lányom volt ott, akinek valami angyali mosolya van, nem tudom hogyan csinálja, de szinte rádióaktívan sugárzik a leányzó 🙂

    A lényeg, hogy álltunk sorban a kiadó ablaknál, és előttünk állt egy harmincas évei közepe felé járó ember (nem nevezem férfinek a történet folytatásában ki is fog derülni miért) a párjával. Kértek két sima sajtos pizza szeletet, és valami fél literes lónyálat. Ennek a vége számla szerint 880 magyar pengő volt. A pultos lány előre szólt, hogy ne fog tudni vissza adni.

    Erre a csávó kikelt magából, hogy ő ezt 2008-ban nem hagyja szó nélkül, hogy hogy lehet az, hogy egy helyen nem tudnak visszaadni 20 forintot, és különben is, most azonnal egy vezetőt kér. Már vettem a nagy levegőt, és kezdtem felé fordulni, hogy mégis megkérdezem, hogy ilyenkor mennyire érzi magát férfinek, hogy egy nála 10 évvel fiatalabb kiscsajjal üvöltözik, 20, azaz húsz forintért, úgy hogy az üdítőt, így is 100, azaz száz forintért kapták a kajához. De erre nem került sor, mert a csávó benyúlt a pulton, elkérte az odaadott ezresét, és elhúztak. Remélem jó messzire.

    Aztán mi közetkeztünk, a kislány, még ott állt leforrázva, hogy akkor most mivan. Megkérdeztem, hogy mégis mit rendeltek. Elmondtam. Mondtam, hogy ez nekünk tökéletesen megfelel, elvisszük. Itt kezdett visszatérni a kilóméterekről híres mosolya.

    Aztán lépkedtünk tovább, és azon gondolkodtunk hangosan, hogy aki 30 évesen nem képes megtenni annyit, hogy 20 magyar forintot ott hagy kvázi borravalónak, azt nagyon tudom sajnálni. A töréntet másik érdekes vetülete a csávó párja, barátnője. Benne sem volt annyi, hogy rászóljon erre a vezér hisztiládára, hogy „te hülye f.sz ne legyél már ennyire kicsinyes, nem látod, hogy nem tehet róla?!”…

    Biztosan csak én gondolkodom ennyire egyszerűen, és tényleg komoly életminőséget jelent az a 20 forint.

    Nézzük csak mit lehet rajta kapni?
    Egy szabadon választott tételt az alábbi listáról:

    • A Főzelék Falóban például 2db műanyag evőeszköz készletet (vagyis egy fröccsöntött villát, egy kanalat, és egy kést)
    • A legtöbb talpon állóban valami hasonló összegbe kerül egy szelet kenyér
    • Egy darab hódfarkú cserepet
    • Egy oldalas A/3-as méretű fénymásolást
    • Pannon Praktikummal csúcsidőn kívül, és hétvégén hálózaton bellül 1 perc beszélgetés
    • 3 doboz gyufa
    • 1 csomag morzsolt majoranna
    • 2 csomag vaníliás cukor
    • 2 csomag sütőpor
    • stb…

    Egyébként tuti, hogy megint az én gépezetemben van ismét homok, de nekem az, hogy a kiscsajt ismét mosolygni láttam – még így is, hogy nem túl sokat találkoztam vele – sokkal többet ért, mint az a zsé, amit ott hagytam, még olyan áron is, hogy nem egészen ezt akartuk vacsorázni.

  • Ma reggeli

    Olyan jó csajt láttam reggel, hogy a kakaós csiga kiesett a kezemből

  • Liz Strauss féle brand new blogging feeling

    Liz Strauss hírdetett a blogján egy versenyt, aminek a célja az volt, hogy foglaljuk össze egy képben, és egy mondatban, hogy miért kezdtünk blogolni.

    Nos, mivel a dolog mocsok mód demokratikus így 50 nyertesre volt tervezve a dolog, akik ingyen kapnak WordPress sablont, és egy könyvet PDF formátumban a szerzőtől, ami egyébként eddig csak papír formátumban volt kapható.

    Nos az van, hogy én is benne vagyok abban az 50 nyertesben.
    A „pályamű” a folytatás után, de picit provokatív lett, viszont igaz. (tovább…)

  • Piros haj

    Nos, az elmúlt egy évben, igen kardinális változáson ment át a séróm, de nem a piros hajat még én sem vállalom be.
    Node lássuk, hogy hogyan is jött ez. (tovább…)

  • Néha azt hiszem

    Sokan azt hiszik, hogy mindig kemény vagyok, és hogy nem maradtak bennem érzések.

    De, ez nem így van. Tény, hogy a külvilág felé egészen keveset mutatok abból, ami és aki valójában vagyok. Azért, mert nem akarom feleslegesen pazarolni az érzelmi energiáimat olyanokra, akik nem érdemlik meg.

    Sőt, mióta támadnak olyanok, akiktől nagyon nem erre számítottam, azóta mégjobban bezártam a legtöbb emocionális kisugárzást elfojtom.

    Viszont, az előbb, most amikor végignéztem az Equilibriumot, akkor valahogy azonosultam John Prestonnal. Sajnos a vezetők helyzete is valami ilyesmi. Alapvetően magányos harcosok vagyunk. Én több fronton is harcolunk, magunkban is, nyilvánosan is. A harc folyamatosan zajlik bennünk, és ez főleg akkor szar, amikor az ember nem tudja kivel megbeszélni.

    Igen, magányos vagyok. Nem, ne olyan szempontból, hogy nincsenek barátaim. Az elmúlt években, egészen sokféle társaságban megfordultam, és mindenhonnét gyűjtöttem maga köré embereket, olyanokat akik mindenben velem voltak, és számíthattam rájuk. De, velük sem oszthatok meg mindent. Nincs lelkitársam, nincs akivel a belső vivódásaimat megoszthatnám.

    Ezért volt az, hogy amikor néztem ma a Szabadság, szerelemben azt a jelenetet, amikor az emberek álltak a Kossuth téren, és meggyújtották a fáklyákat… Könny szökött a szemembe…

    Évek óta először.

  • Mai kép 🙂

    Reggel nézelődtem StockExchangen, rátaláltam erre, és úgy gondoltam megosztom veletek 🙂

    Szemét

  • Magyar Internet Média és Web díj 2008

    Patai Laci az előbb írt a Magyar WordPress közösség oldalára, offolásként, a szeptember első hetében megrendezésre kerülő Magyar Internet Média és Web Díj 2008 nevű rendezvényről.

    Ez a rendezvény mindenki számára érdekes lehet, aki a média és az internet világában dolgozik, akit érdekelnek a webes felületek, no meg a média megoldások. A részvétel a rendezvényen teljesen ingyenes, de egy regisztrációhoz kötött, gondolom a helyek számának a limitálása céljából.

    A nevezők szép száma, és a pályaművek színvonala, szerintem biztosíték egy jó hangulatú és szakmailag is magas szintű rendezvényhez.

    Egy biztos, én ott leszek 🙂

  • Torlódások

    Újabban én is csak olvasom a blogomra érkező reakciókat, írni keveset írtam az elmúlt héten.

    Van ez főleg azért, mert besűrűsödtek a dolgaim.

    Az új blogom már majdnem kész van, ezen kívül tegnap éjszakai bulizást feláldoztam a Napsugár nevű projektem oltárán, amivel szinte teljesen elkészültem az éjszaka folyamán, már csak ki kell élesíteni.

    Ezen kívül jött két nagyobb volumenű magán megbízásom is, az egyik a Születés hete portállal, és a hozzá kapcsolódó fejlesztéssel kapcsolatos. A másik pedig egy közösségi szájtos móka. Szóval nem túl sok szabadidőm lesz mostanában… No, mindegy, ez ilyen időszak 😉

    No és jövőhéten lesz valami eredmény a Zott-os munkából is.

  • Reggeli áramszünetben plörkölni

    A miért jobb a notebook az asztaligépnél című képzeletbeli könyv első fejezete tart éppen, no meg egy kis áramszünet. Szerintem ma kifejezetten jó kisfiú leszek és beérek, majdnem normális időben dolgozni. Ami annyit tesz, hogy 10 előtt 🙂

    Ezen a fél cég meg fog lepődni szerintem 😀

  • Kreatív blogger vándordíj

    Kreativ blogger vándordíj

    Általában utálom a lánc leveket, és minden hasonló „küld tovább, és akkor Bill Gates fizet neked sok sok dollártot”, meg „Eszmeralda újra látni fog”.

    Jellemzően én vagyok az az ember, aki ezeket hideg vérrel törli, még akkor is ha 72-es betűkkel van írva a levél végére, hogy ha ezt törlöd nincs szived. De van, nagyon is, de vannak elveim a netikettel kapcsolatban, és a lánclevelek írtása is egy elv.

    Miattam kínoznak bonsai macskákat, miattam éhezik Uganda, és a Tsunami áldozatainak holttestjei a mai napig a parton száradnak, mert nem küldtem tovább 13 barátomnak.

    Viszont, a blogger játékokat szeretem, ahogyan ez korábban is volt. Főleg azért, mert senkinek sem tömítem el a postaládáját kéretlen dolgokkal, ha akar írni arról amire felkérem, akkor ír. Ha nem akkor nem. C’est la vie.

    Az egész bevezető apropója egyébként az, hogy tegnap kaptam Dragon Zolitól a jelölést miszerint én kreatív blogger lennék.
    Ez megható 🙂

    A méltatás, amit írtál hozzá, pedig be fog kerülni az új blogom fejlécébe, az „ezt írták rólam” című részbe 🙂

    Tehát a Kreatív Blogger vándordíj szabályait akkor ismertetném világosan:

    • Kiteszem a vándordíj logóját.
    • Kilinkelem a tettest, aki megtisztelt ezzel a címmel.
    • Megnevezek öt blogot
    • Megnevezek öt bloggert
    • Üzenetet hagyok a blogjukban erről

    Szóval az én jelöltjeim listája a következő:

    • Első helyen álljon itt a We Do Spain két marhája: Csabi és Hugo.
      Imádom azokat az elborult videókat, amiket Csabi készít, és szerettem olvasni Hugo hajnalban blogolós írásait 🙂
    • Másodsorban álljon itt ziona akinek munkája a kreativitás.
      Ezen kívül pedig az egyik legszínesebb egyéniség akit ismerek. Szeretem a mélyenszántó fejtegetéseit, amit néha nem értek, azt hogy hatalmas metál fan, és ki nem néznéd belőle. A kockaságáról pedig annyit, hogy aktív része a c64 scenának… 🙂
    • Harmadik választottam anvee, aki bár ritkán ír, mégis elég gyakran publikál saját készítésű fotókat, amiket imádok 🙂
    • A következő áldozat olyan, akin meglepődöm, hogy még senki sem jelölte. Nagyjából egyszerre kezdtünk komolyabban blogolni, és az oldalaink népszerűsége, is hasonlóan alakul. Ő egy olyan srác, akinek csodálom a zenei tudását, és szeretem olvasni az írásait. Ő pedig gus.
    • A végére pedig kerüljön ide, valaki, aki nem csak szereti de csinálja is amit zenének lehet nevezni. Mellette, szintén kreatív területen dolgozik. Ha ő hív valahova, valószínűleg ott leszek, mert az egyedi stílusa ellenére imádom. Ő pedig nem lehet más, mint noel.

    Nos, akkor ők az én jelöltjeim 🙂

    Update
    A listámon Athina azért nem szerepelt, mert a blogja éppen hősi halált halt, a privát szféra oltárán.

    A Szeretlek, Zsu! nevet viselő blog pedig azért maradt le, mert nem jutott eszembe, lista íráskor. Pedig imádom, annyira aranyos, és mégis véresen kretén.

  • Akkor bejelentés következik 🙂

    Nos, akkor tennék egy kis bejelentést 😉

    Lerántom a fátyolt arról, hogy a múlthéten miért is volt kint az a nagy piros kanji jel, no és hogy ennek mi köze hozzám, no meg hogy mit jelent estébé. (tovább…)

  • Ma megint szintet léptem

    Történt, hogy délben indultam hazafelé, mert egy szerződést kellett írnom, és az irodába pedig nem hordom a privát gépem.

    Megyek át a Kolosy téri megállón a buszok között, egyszerű fehér ingben, fekete nadrág, fekete cipő, no és az elmaradhatatlan szexepilemben(napszemüveg). Erre az egyik busz mellett várakozó néni már messziről kiabál nekem, hogy „Ehhez a buszhoz tetszik jönni?!”. Mosolyogtam, egy szépet, és amikor mellé értem nemleges választ adva sétáltam tovább.

    Az ing zsebembe pedig betettem, a „buszsofőrnek néztek” feliratú kártyát…

    Mi lenne ha tudnák, hogy még jogosítványom sincs, nem hogy vezetek 🙂

  • Vannak dolgok

    Mert vannak dolgok, amelyek nem változnak… Más dolgok igen.

  • Komoly este

    Egy egészen dúrva estém volt. Most értem haza…
    3 különböző helyen jártam ma este, sőt az egyikből repetáztam is reggel negyed hétig…

    Alvás, aki ma zavar, megy /dev/null -ba, és sosem tér vissza.

    Na jó, te felkelthetsz 😉

  • Plörk hiba

    Plürk egy picit meghalódott az imént, és hányt egy ilyen hibát.
    Gondoltam elteszem hátha lesz benne még valami hasznos infó az utókornak.

    (tovább…)

  • Nyüzsgés

    Nos igen, megint nem írok eleget a blogomra…

    De ez ismét azért van, mert nem nagyon unatkozom.
    Vagyis, pontosabban az van, hogy a WordPressel kapcsolatban újabb fákba vágtam a fejszémet, éppen két szálon fordítok, rendezgetem a fordító csapat dolgait. Ezenkívül próbálok néha aludni, hétvége óta, pedig egészen sokat „raboljuk” egymás idejét Henivel, különöző formában.

    Valamint foglalkozom a privát munkáimmal, sablonokat fabrikálok a meglévő oldalaimhoz. Csiszolgatom a bővítményeimet és reklám oldalaimat mert több elkezdett erőteljesen pörögöni.

    Például az Advanced Category Excluder nevű gyermekem, holnap fogja ünnepelni az első szülinapját, és holnapután a 15.000 letöltést. Ezzel együtt egyre nagyobb ismertséget kapok, mind magyar, mind nemzetközi WordPress körökben, ami sok kapott e-mailt jelent, kérdéseket, supportot, támadásokat, vitákat, stb.

    Szóval, a fáradtság, az öröm és dicsfény érdekes hangulatában úszom 🙂

  • A PHP tervezési hiányosságai, és a bunkó support team

    Személyes szeretetemet félretéve a fent említett, és kedvencemnek titlulált szkript nyelv felé, sajnos be kell ismerni, hogy tervezési hiányosságokkal küzd, a jelenlegi karbantartó csapat, pedig erős kommunikációs és morális visszamaradottsággal.

    (tovább…)

  • Amíg a jackpot el nem választ, avagy What happens in Vegas

    Nem egy mai film, mert már egy jó ideje forog a mozikban, sőt most kezdik levenni programról teljesen. De én, csak most hétvégén jutottam el oda, hogy megnézzem.

    (tovább…)

  • Délutáni rablás 🙂

    Ma megint alávaló és galád módon elrángattam ide a budai hídfőhöz Henit, mert ha már úgyis XIII. kerületbe fog menni a barátnőjéhez, akkor igazán megihatunk valami ásványvizet, vagy kettőt 🙂

    Egy szimbólikus kép azért ismét idefér 🙂

    Kék szem
    Aki megmondja ki szerepel a képen, az piros pöttyös labdát kap

    No, és így még egy zene, mert most ilyen hangulatom van:
    [audio:green_day_-_boulevard_of_broken_dreams.mp3]

  • A tegnap este egy képben

    Nos, akkor már-már hagyomány, hogy az estéimről rakok ki képet, ezért most is ez fog következni…

    Mivel Heni ráparázott a láb témára, gondoltam, nem oszlatom el a kételyét, de nem terveztem, hogy azt rakok ki róla. Ellenben a sárga táskád jellemzőbb volt a tegnap estére 😀

    Sárga táska