Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Ma reggel olvasgattam valamelyik online marketing blogot, és ott is láttam a hozzászólások között be spammelve ezt a csodás blogot. De mivel, nem vagyok sem debreceni, sem csaj, és még meleg sem, ezért valahogy nem éreztem indíttatást arra, hogy megnézzem az oldalt. Egészen addig, amíg ma plörkön nem mutatta wildgica.
Ezért végülis megnéztem, és a röhögve sírás közben kiemelnék belőle pár dolgot.
„Debreceni pasi blogja” bővebben
Tegnap este egy érdekes társaság szórakozását néztem végig.
Az, hogy kézilabdás srácok voltak lent, csak tetézte a bajt, de alapvetően a körülöttük legyeskedő csajokkal gyűlt meg a bajom.
Ültem az egyik hangfalon, és az egyik csajos, nagyon benne volt a moodeban, így fel sem tűnt neki, hogy a kisujjamra olyan szépen sikerült rálépnie az elkúrt magassarkújában, hogy sikerült meglátnom hirtelen a Nagymedvét, a Hattyút és a Göncöl-szekeret is…
A tánctér másik felén egy másik csajnak sikerült a nyakamon végighúznia a cigijét. Amit szintén értékeltem, mint embert 🙂
Volt még egy harmadik érdekes mozzanat, de ez nem köthető a kézis srácokhoz, semmilyen szinten. Történt ugyanis, hogy volt még legalább 3 üres asztal a helyen. Meg volt egy olyan, ami közel volt a technikusi pulthoz, ahova le is raktam a kabátom, és a tegnap estére való tekintettel az esőfogó alkalmatosságot is. Az egyik barátom pedig lerakta oda a táskáját. Persze ez a 3 fős kis csapat nem az üres asztalokhoz ül le, hanem félre túrják a mi cuccainkat, és persze oda ülnek le. Nem értem… Mindegy, mindig is tudtuk, hogy az emberek nem logikusak.
Hm, milyen jó is az, amikor 3 programom is van egy estén, ugyanabban az időben…
What shall we do with the drunken sailor…
Érdekes hangulata van annak, amikor egy ünnepnap félbe vágja a hetet.
Ilyenkor van egy hétfő, mint általában, aztán van egy kedd, ami péntek. Utánna jön egy szerda, ami vasárnap, aztán egy csütörtök, ami hétfő, és a végén egy péntek, ami péntek, vagy nem? 😀
Énekeltünk egy Time of my life-ot, ami méltó záró akkordja volt az elmúlt évnek. Közvetlenül indulás előtt pedig kaptunk egy My heart will go on-t. Aztán, elindult fel a lépcsőn, aminek a tetjén már én vártam, az utcán pedig egy olaj zöld Stilo. Megölelt, majd beszállt és elindultak…
Földbe gyökerezett lábbal álltam, amíg el nem tüntek a hajnali körút kanyaraiban, közben pedig azt hiszem homok ment a szemembe…
A teraszt a szobámtól elválasztó üveg túlodalán éppen az elemek vívnak egymással heroikus küzdelmet. Póriasabban, szakad az eső, és viharos szél takarít az útjából minden mozdíthatót.
Én megázva ülök a kanapémon, vizes pólóban, így pontban hajnal négykor, és az egyik kedvenc előadómtól szól éppen a hangfalakból ez muzsika:
[audio:atb_-_let_u_go_2005.mp3]
Igen. ATB-től a Let U Go 2005-ös reworkje.
Nincsenek rá szavak, és ehhez az időhöz nagyon passzol
Tudjátok mit hívnak folyékony párnának? 😀
Na, tipp hopp? 🙂
Megoldás a tovább után.
„Folyékony párna” bővebben
Úgy látom, az IT téma is kezd elég erősen bulvárosodni.
Törént ma ugyanis, hogy megjelent indexen a tech részben egy cikk az UbiSoft Rainbow Six Vegas 2 kiadásával kapcsolatban.
Először én is röhögtem a híren, majd némiképpen technikai emberként megnéztem a csatolt hexaeditoros képet, és itt kezdődtek a gondok „Kamu hír a Rainbow Six Vegas 2-ről?” bővebben
Tegnap munka után a hírtelen nagy mennyiségben megeredt égi áldás miatt tengeralattjáróval taxival mentem haza. Az eddigi egyik legkellemesebb élményem volt, a sofőröm, és ez az utazás.
Egyrészt, nagyjából az első taxis, aki megtalálta az irodát, mert ismerte a környéket. De, nem erről szeretnék írni, szóval ezt most hagyjuk is.
Én általában szeretek beszélgetni az emberekkel, a taxisokkal főleg, aki normális, és utaztunk is már együtt, és most is így tettünk. Az aznapi forgalomról szoktam őket kérdezni először, és utánna mindig kijön egy-két aktuális közéleti dolog, kritika, ilyesmi, és most is ez történt. „Hazafelé” bővebben
Szombat este Judittal elindultunk Morrison’s Operából, azzal a feltett szándékkal, hogy hazamegyünk. Majd amikor beszálltunk a taxiba határoztam úgy, hogy azért csak megnézzük Monte Carlót, a hely közelsége miatt 🙂
„Amikor nyomoznak utánnam…” bővebben
Bár az előző bejegyzésemben sikerült összeszedni némi negatívumot a tegnap estéről, de jött össze minden dolgom így a hétvégén.
Előszedtem egy olyan könyvet, amit régóta nem olvastam. Ebből kaptam némi inspirációt, és volt min gondolkodnom, amikor mezitláb, a napsütésben sétáltam a tó partján az egyik kezemben egy pohár jóféle fehér borral.
Megálltam egy csendes részen, hallgattam a madarakat, a fürdőzök halk zaját, és élveztem a napsütést. És ilyenkor érlelődnek bennem dolgok, hogy valamit rosszul csinálok.
Rohanok, csinálom az irodai dolgaimat, a civil dolgaimat, megyek buliról-bulira, de ritkán állok meg gondolkodni azon, hogy tényleg azt csinálom amit akarok, vagy csak valamit, bármit, hogy ne kelljen gondolkodnom, és ne döbbenjek rá arra, hogy rossz irányba megyek.
Igen, ilyenkor fáj az igazság, és születnek bennem elhatározások, meg persze, ostorozom magam, hogy ha tényleg megléptem volna évekkel ezelőtt azokat a kényelmetlen, ám de hatékony lépéseket, amit tanácsoltak nekem, akkor ma valószínűleg reggel 10 és 11 között a legnagyobb gondom hétfő reggel az lenne, hogy az úszás/szaunázás és az ebéd közötti időt termál fürdőben töltsem, vagy masszázzsal…
De született, egy új elhatározásom, és egy új ötletem.
Próba szerencse 🙂
Rég írtam kimondottan személyes hangvételű dolgot, mert egyrészt újabban semmi olyasmi nem történik, amin nagyon pezsegni kellene, másrészt, ha történik is ilyen, az pedig nem nagyon tartozik a nyilvánosságra. De, most olyanról fogok írni, amiről eddig viszonylag keveset, és túlzottan érhető sem lesz, mivel az olvasóim közül 2-3 ember tudja, hogy pontosan miről is van szó „Vissza, vissza” bővebben
Kiváncsi vagyok, mennyien ismeritek ezt a képet:
Clay Shirky beszédet mondott a San Franciscoi web 2.0 konferencián, és ma találtam rá erre a videóra doransky blogján keresztül.
A kedvenc gondolatom még mindig az volt tőle, hogy még mindig jobb ha egy pincében valaki Orknak képzeli magát a World of Warcraftban, mintha nem csinál semmit.
Tegnap Tamással a rádió real partyja után, vagy inkább helyett lenéztünk Monte Carloba, amikor meglátták a rajtunk égtelenkedő zöld, a neon alatt pedig rikító szinre változott karszalagot, akkor rögtön jött a poénkodás, hogy na miaz, csak nem a sziget -40. napján voltunk.
Mondtam, hogy a pontosság kedvéért, a -94. napon, akkor már 😀
Most így az eddig befutott hírek szerint gondolkodom azon, hogy miért is lenne érdemes kimenni, kire lennék kiváncsi igazából.
Most megnézve az eddig biztosnak mondható előadáókat, eddig kettő az aki érdekel. Az egyik R.E.M természetesen, a másik, pedig a magyar gyökerekkel rendelekező Alanis Morissette. Őt az elektronikus zene rajongói ugye a Freemanson féle Uninvitedbe ismerték, és zárták a szívükbe, örökre. 🙂
Carl Coxra leszek még kiváncsi, hozzá élőben még nem volt szerencsém. Bár, a PartyArena lineupja, még sajnos nem nyilvános. Szóval lehetséges, hogy inkább hetijegy gyanús lesz a dolog 😀
Dexxel út közben, azon gondolkodtunk, hogy évekkel ezelőtt, ha jegy nélkül szálltál fel egy vonatra, akkor hatba, legjobb esetben négybe vágtak. „Érdekes dolog ez” bővebben
Ma este eldöntöttem. Hajnalban haza megyek… 🙂
Szóval, így most alszom 3 órát, aztán vonatra ülök, és megyek Bajára 🙂
Az a baj, hogy a gondoltaiam, most nagyon egy felé járnak, de vele jövő hétig nem találkozunk, akkor pedig inkább távol legyek, és egyben beváltsam anyukám felé a kötelességem is, hogy Pünkösdre otthon vagyok 🙂
Nem tudom, hogy újabban mi van velem, de zombiként élem a mindennapjaimat „Zombie mode” bővebben
vagyis, lehet, hogy nem a hétfő a fura, hanem a hangulatom. Nem, most nem a VDSZSZről fogok írni, sőt az is hidegen hagy, hogy reggel 25 percet kellett gyalogolnom munkába. „Fura hétfő” bővebben
Egy órája értem haza a nagy szülinaposságossából 😉
„Éneklős-szülinapos szombat” bővebben
