Egy hajszál

Elválásunk után vonatomra szállva,
Ősz hajszált rejtett fekete garbóm válla.
Szőkéhez vagyok szokva mostanában,
De édesanyám ilyet hord már, az ő korában.

Tartom kezemben, s vizsgálom lelkesen,
mint, ki sosem tartott kezében egyet sem.
Barnától fakóig váltakozik rajta színben,
Tudom, sok a verejték ebben a mély, ősz fényben.

Ablakból kihajolva ujjaim közé fogtam,
S úszott a szélben, ahogy erősen tartottam.
Verődött fel-le, s még százszor, meg ezerszer,
mint a jó anyám, kit az élet próbál, és elver.

Elengedtem, végül Szárszó előtt nem sokkal,
Tovaillant, s már pihen, tán kövek közt, az ágakkal.
Én jól tudom, nem méltatlanul visel ősz koronát,
Ki derekasan nevelt fel, s kiállt ennyi próbát.

Utána meredek, fájó szívvel, mikor így elválunk,
Kalauz füttye szól, mikor kérdezed újra mikor látunk.
Más felé járok mostanság, haza ritkán visz már vonatom,
De, sosem felejtem, mit kaptam tőled, anno, otthon.

Pécs bikái

Nem, Dél-Magyarország kapujának hím tagjairól akarok írni, sőt, valójában, csak egy muzsikát szeretnék itt a nagy plénum előtt prezentálni 🙂

A cím pongyola fordítása a Bossa Sopianae kifejezésnek, amely Thomas Kelle & Martin Juha első szerzői albumára utal. A szemfülesebbeknek feltűnt, hogy ez a két név mintha picit hunglish lenne, és való igaz. Két fiatal magyar trance producert takar.

Szóval, a Bossa Sopianae az albumuk utolsó – szerintem legjobban sikerült – valamint nyilvánvalóan címadó dala. Kellemes zongora játék adja a muzsika gerincét, és bár a dobok viszik tovább a fonalat, ezek csendesen és tompán meghúzódnak a háttérben. Plusz néhol egészen könnyed, kicsit latinos hangulat kerekedik az előbukkanó Maraca jellegű csörgők hatására.

De, nincs ezen mit cifrázni tovább: Magyar. Trance. Tehát, jó 😉

Szégyen-gyalázat

A helyzet az, hogy lassan WordPress alverzió is gyakrabban jön ki, mint ahogy én ide írok… 🙂
Na jó, azért itt még nem tartunk.

Viszont, az előbb elszégyeltem magam, amikor a naptárra nézve realizáltam, hogy ebben a hónapban még nem igazán termeltem ide semmi olvasnivalót. Amiben a gond, valójában nem is az, hogy a betű iránti éhségeteket nem tudjátok csillapítani, hanem az oldal elsődleges célja vész el, miszerint nem maradnak fent darabkák a kis életemről…

“Szégyen-gyalázat” bővebben