Pécs bikái

Nem, Dél-Magyarország kapujának hím tagjairól akarok írni, sőt, valójában, csak egy muzsikát szeretnék itt a nagy plénum előtt prezentálni 🙂

A cím pongyola fordítása a Bossa Sopianae kifejezésnek, amely Thomas Kelle & Martin Juha első szerzői albumára utal. A szemfülesebbeknek feltűnt, hogy ez a két név mintha picit hunglish lenne, és való igaz. Két fiatal magyar trance producert takar.

Szóval, a Bossa Sopianae az albumuk utolsó – szerintem legjobban sikerült – valamint nyilvánvalóan címadó dala. Kellemes zongora játék adja a muzsika gerincét, és bár a dobok viszik tovább a fonalat, ezek csendesen és tompán meghúzódnak a háttérben. Plusz néhol egészen könnyed, kicsit latinos hangulat kerekedik az előbukkanó Maraca jellegű csörgők hatására.

De, nincs ezen mit cifrázni tovább: Magyar. Trance. Tehát, jó 😉

Foglyul ejtve

No igen, ismét egy csodás zenéről lesz szó.

Van egy dj páros, akik bár együtt nem játszanak túl gyakran, mégis közös online rádiójuk van. Ellenben próbálkoztak más közös produkcióval is. A legutóbbit úgy hívják, hogy Nana.
Ami, bár bejárata az összes ismert és kevésbé ismert trance rádió műsort úgy érzem nem hozta azt a sikert, mint az a korábbi számuk, amire most nagyon rákaptam, és amiért elkezdtem írni ezt a szösszenetet.

Persze, hogy Mike Shiverről, és a kimondhatatlan családnevű Matias Lehtoláról van szó. A szám, pedig amit másfél órája hallgatok a Captured, Andrea Britton hangjával aláfestve.

Egyszer, egy éjszaka

Tegnap jött körbe egy e-mail, ami után elkezdtem lázasan keresgélni online egy albumot, hallgatás céljára.
A lelkesedésem annak volt köszönhető, hogy az elmúlt 10 évben kikerülhetetlen ő, a zenéje, és a stílus, amit képvisel.

Sok top DJ-vel ellentétben akik mostanában – hogy pestiesen fogalmazzak -, elkurvultak, és korábbi mivoltukat megtagadva teljesen másfelé kacsintgatnak, mint korábban, ő megmaradta az eredeti, tiszta és hamisítatlan trance mellett. Mondom ezt úgy, hogy, mint tudjuk a trance az elektronikus zenében az a műfaj, amit a legjobban lehet ötvözni a hasonló stílusokkal. (Vagy akár a teljesen eltérőekkel is, ugye hallottunk már The Killers trance mixet, ami meg ugye indie rock/brit pop.)

A tíz évből és a tranceből, és album megjelenésből kitalálható szerintem, hogy Ferry Corstenre vonatkoztak a felső sorok. Tegnap óta érhető el az új dupla albuma, a Once upon a night. Ebbe hallgattam bele, és írok róla egy picit. Bár ugye Laurie Anderson óta tudjuk, hogy „zenéről írni olyan, mint eltáncolni az építészetet”, de azért mégis megkísérlem.

Ferry Corsten - Once upon a night
„Egyszer, egy éjszaka” bővebben

Újabb gyöngyszem Egyiptomból

Aly & Fila ismét villan, és nem is picit.
Lent az új Denise Riverával lévő kollaboráció eredménye hallható, ami My Mind Is with You névre hallgat, egy kellemes W&W remixben.

Mielőtt gyorsan bezárnád 0:30-tól indul a szám és 0:46-től a vokál 🙂

Már múlt szerdán lehetett ASOT 449-ben hallani, akkor annyira nem ütötte meg a fülem, bezzeg most a Future Sound of Egypt eheti, 127-es részében.

Heti kis kedvenc

Az nem újdonság számomra, hogy viszonylag nehéz zeneileg a kedvemre tenni.
De önmagábn az, hogy a trance és progressive zenék, albumok és rádió műsorok között is sokat válogatok. Nyilván, itt sem tetszik minden.

Egyre markánsabban kirajzolódik a balearic és uplifting iránti vonzódásom.

Az eheti liblingem is egy ilyen darab. „Heti kis kedvenc” bővebben

Sunlounger – Balearic breakfast

Sunlounger – Balearic breakfast, avagy Roger Shah másik énje egy ibizai, latinos, könnyed lemezről.

Bár, a dal, mint olyan már tavaly megjelent a Sunny Tales albumon túlzottan nem figyeltem fel rá,
viszont most hogy a Magic Island rádióműsornak a második órája csak erről az albumról szólt végig hallgattam a számokat bejött 🙂

„Sunlounger – Balearic breakfast” bővebben

Hold por, a szomszédból

Itt van egy kis Hold por, vagyis egy muzsika, amit annyit hallottam, hogy azt hittem sokkal régebbi darabról. De, ma elkezdtem visszapörgetni a történetét, és kiderült, hogy kb 5 hónapja kezdték el játszani a „nagyok”, és most, hogy januárban hivatalosan is megjelent, boldog-boldogtalan játsza. Az elmúlt hónapban minden jelentősebb trance rádióműsorban és podcastban helyet kapott, nem véletlenül, tegyük hozzá gyorsan.

Egy igazi klasszikus uplifting trance várományos, innét a szomszédból, lengyel testvérünktől a nevetőgázas Nitrous Oxide és Adam Nickey közös munkájából. Mondhatnám, hogy virtuális tollából, de sok lenne a képzavarból.

A kötelező részek benne, a markáns baseline, a basszus mint olyan, finom dallamok, és a zongora 🙂

Nitrous Oxide & Adam Nickey – Moon Dust

„Hold por, a szomszédból” bővebben

DjMAG 2009 – eredmények

Úgy tűnik a román forrás, igen csak jó volt, mivel a lista teljesen megegyzik a tegnap esti Ministry of Soundban ismeretett listával, így a képzeletbeli korona 3. éve ismét Armin fején van, jövő ilyenkorig biztosan.
Aztán lássuk mi nem jött össze, a számításaim szerint.

„DjMAG 2009 – eredmények” bővebben

DjMAG TOP 100 2009 – találgatások

Az elektronikus zenei szcéna tagadhatatlanul legjobban várt fokmérője, és egyetlen igazán mérvadó listája a brit DJMAG lista, amely október 28.-án kerül kihírdetésre.

Ez előtt szoktak mindenféle kisebb top listák is előkerülni, mint a TranceAwards, vagy éppen a TranceAddict fórum éves listája.

„DjMAG TOP 100 2009 – találgatások” bővebben

Paul Van Dyk – World Tour 2009. okt. 24 SYMA

Az elmúlt pár hónapban indokolatlanul sokat szólt nálam a For An Angel, és a kezdeti cél csak annyi volt, hogy élőben akarom hallani, aztán ebből sokkal több lett 😉



„Paul Van Dyk – World Tour 2009. okt. 24 SYMA” bővebben

Büszkeség, féltékenység, plágium…

A héten megingott a hitem az általam sokra tartott trance szcénában, több ízben is.
Most erről fogok írni, bár igazából még bambulok magam elé, mert az egyik része picit sokkolt.

trancewars

A képen Paul Van Dyk Anakin Skywalker szerepében, Obi-Wan Kenobi szerepében ATB, Darth Sidioust pedig Tiesto személyesíti meg a képen. Bár önmagában vicces, hogy többen tudni vélik, hogy Planet Love fesztiválon történteknek köze van ahhoz, hogy Tiesto nem rég ATB-vel játszott együtt.

„Büszkeség, féltékenység, plágium…” bővebben

Sound of Cream party Tabuban

A szolid péntek esti iszogatásból, és szolid lélekápolás után, hogy hajnalban átmentem Tabuba, mert megígértem Juditnak. Amikor megérkeztem, még nem túl sok kedvem volt sem bulizni, sem egyáltalán a budapesti éjszakában lenni.

Viszont megjött a kedvem, amikor megláttam, hogy a korongok mögött álló Antoos és Tebron párosnak milyen hálás közönsége van. Mondjuk ehhez kellett az is, hogy mocsok jó zenét játszanak a srácok, ebben pedig nem volt hiba. Én hajnali kettő körül értem oda, a helyen még nagyon komoly bulizás ment.

Fura egyébként, hogy a trance érán kívül nem nagyon lát az ember olyat, hogy a lemezek ultimate ura különösképpen élvezné amit csinál. Egészen sok helyen unott arcokat lát az ember, még akkor is ha éppen teltházas buli van, és szemmelláthatóan jól érzi magát a közönség.

Az eseményen készült partyfotóktól előre félek, no nem azért Barnabás fotósi képességeit vonnám kétségbe, mert az a helyén van, effelől semmi kétsége, csak hát voltak arcok, na. Sőt még én is rajta leszek, jujj 😀

Egyébként az egyetlen csalódás számomra, hogy a vipen túl kemények voltak az ülő alkalmatosságok, valamint a legjobb helyen csendes sarok, még a zene sem fülsüketítő egy plazma figyelt, és nem lehetett leülni. Szipp-hüpp. 😀

Alapvetően fél 5 körül eresztettek minket szélnek, egy The Killers – Human (Armin Club mix), és egy Ferry Corsten – Made of love után.

Azt hiszem erősen várom a február 20.-át, amikor is Menno De Jong fogja megismételtetni ugyanitt a kötelező zenei gyakrolatokat a trance kedvelőivel, utánna pedig Shane54 fog a korongok mögé szabadulni. A házigazda szerepében pedig ismét az Antoos & Tebron páros fog tündökölni.

Going wrong

No, ezt a képet amúgy is ki akartam rakni mert csak.

De az igazi apropója valójában az, hogy ma kaptam egy beszólást miszerint Dj Shah – Going Wrong című számát csak azért ismerem, mert hallottam egyszer a roxy rádióban.

Nos, mióta budapesten élek az első alkalom, hogy szándékosan a roxyra tekertem hétfőn volt, mivel kiváncsi voltam a már korábban említett Dj Apesz által játszott szetre. A másik, hogy én a korábban említett számot már akkor hallottam, amikor a roxynak még a játszási listáján sem volt rajta.

A harmadik érv, a fent említett fals mondat ellen pedig ez a kép:

Igen, ez egy bakelit
Igen, ez egy bakelit

Vagyis a fent említett szám, nem hogy megvan, hanem bakelit formában örzöm a polcomon 🙂

Csodák a hétvégére

Kinek ne kellene egy kis csoda a hétvége előtt. Szerint önmagában az csodával határos, hogy túléljük némelyik napot.

De ez más lapra tartozik.

Megnyugvásként egy kis csoda az Oceanlab nevű formációtól, vagyis a Miracles, eredeti verzióban, nem dübörgősen.

Úgy gondolom nem véletlenül szerepelnek a 2008-as év top 20 trance szerzeménye között, dallal is. Nyílván nem ebben a változatban, hanem valami ütősebb remixben, de most csak így nyugizásképpen ez tökéletesen jó lesz 🙂

Az év lemezcibálója, avagy 4 díj egy embernek

Nos, most egy picit akkor írjunk elektronikus zenéről, tranceről, rádió műsorokról, a legjobb albumról, a DJ Mag 100-as toplistájáról, no meg a 2008-as Trance Awardsról, és a végén pedig adjunk meghallgatásra egy számot az év legjobb trance albumáról.

Armin van buuren

„Az év lemezcibálója, avagy 4 díj egy embernek” bővebben